Schnauzerek és Pinscherek

A kutya (Canis familiaris) azon háziállatok egyike, amely legrégebben él szimbiózisban az emberrel, és folyamatosan növelte használati jelentőségét az ember szolgálatában. A fajtatiszta kutyákat az öröklődő tulajdonságaival együtt, szükségszerűen és főképpen kedvtelésből tenyésztik. Sok ezer, és a földkerekségen sok millió ember számára passzió a kutyák kiállításokon történő bemutatása, amikor is a külső, a testi szépség és a belső, pszichikai tulajdonságok játszanak döntő szerepet a konkurenciában.
Mindenek előtt azonban a barátot keressük mindannyian a kutyában. Egy bizonyos, az a rengeteg idő, amit a kutyánkra szentelünk, annak nincs megtérülő gazdasági befektetési értéke, hanem megmarad a hobbira „pazarolt” munka szintjén. A tenyésztők tömegeit az egész világon főképpen a kísérletező kedv és az intuíciók vezérlik. Abban az esetben, ha ez nem hoz átütő eredményt, akkor van lehetőség a genetikához fordulni. A kutyák genetikájával kapcsolatos kérdések a szakirodalomban elég jól kidolgozottak, ezeket tehát, a köznapi tenyésztők számára a vezetőknek kellene megismertetni az egyes országokban működő fajtaspecifikus klubokban. Ezek között kell első sorban kiemelni a gondozási igény, a használhatóság, a testméretek, a belső és külső tulajdonságok, valamint a szőrzet struktúrájára és színére vonatkozó kérdéseket. A fenti címen szereplő ebfajtákat az FCI a II. fajtacsoportban külön sztenderd számokon szerepelteti, ezért ezeknek a kutyáknak az összes méret és színváltozata külön fajtának számít. Ebből kifolyólag tulajdonképpen ezeket a fajtákat egy különálló fajtacsoportként is lehet kezelni. A csoportba 12 fajta tartozik, egy kivételével – ez az osztrák pinscher, mellyel most nem foglalkozunk –, mind német eredetűnek számít. A fajták körül kialakult helyzet több szempontból is szerencsésnek mondható, hiszen az újdonsült, kutyát venni szándékozók ebben a fajtacsoportban úgyszólván minden színváltozatot, minden méret- és szőrváltozatot megtalálnak…

A schnauzer külleme és testarányai
A schnauzerek a legszebb, a legarányosabb kutyafajták közé tartoznak, méretbeli és színválasztéka miatt méltán emlegetik a legnépszerűbb kutyafajták között. A német sztenderd szerint minden méret- és színváltozat azonos arányokkal rendelkezik.
A fontosabb arányossági követelményekkel kapcsolatban a már említett sztenderd világosan rendelkezik, vannak azonban olyan szempontok, amelyekről a hivatalos fajtaleírások nem beszélnek. Sokat emlegetik a „harmonikus testfelépítés” fogalmát, ezért érdemes közelebbről megvizsgálni, mitől is arányos, mitől harmonikus ez a fajta? Ebben a dolgozatban három fontos arányossági követelménnyel fogunk foglalkozni, azért mert ezek befolyásolják a legszembetűnőbben a küllemet és a mozgást.
1) A gerincoszlop azon szakaszát, amely a mar kezdetétől a faroktőig terjed, felső vonalnak nevezzük. Ezen a felső vonalon három jól elkülönülő szakaszt különböztetünk meg. Ez a három szakasz a hát, az ágyék és a far, és ennek a három szakasznak a hossza úgy aránylik egymáshoz, mint 2:1:1. 2) A lapockán és a medencén, illetve azok képzeletbeli hossztengelyén átfektetett egyenesek a hát felett metszik egymást és egymással derékszöget zárnak be. A fenti metszéspontból a talaj irányába bocsátott függőleges egyenes áthalad, a kutya súlypontján. 3) A vállízület és a medence ízület között húzott egyenes, illetve az A-B szakasz párhuzamos a könyék- és a térdízületen átfektetett egyenessel, illetve a C-D szakasszal. Azzal mindenki tisztában van, hogy az emberi érzékszervek nem tévesztendők össze szögmérővel, vonalzóval. Az is világos, hogy a fenti három pontba foglalt követelményeket nem kőbe vésett törvényekként kell kezelni. Arra kívánok rávilágítani, hogy a tenyésztési szelekció során, valamint a küllemi bírálat alkalmával milyen szabályszerűségek segítenek bennünket, az arányos és szép schnauzerek kiválasztásában.

A schnauzerek színének genetikai alapjai
Az utóbbi időben több tenyésztő barátunk kért és kapott eseti engedélyt schnauzerek különböző színváltozatainak keverése tárgyában. Az állásfoglaláspontunk szerint, lényegében megadható a lehetőség az ún. színkeverésre, ellenőrzött tenyésztési körülmények között. A lehetőség nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a különböző színű szülőktől származó kölykök korrekten törzskönyvezhetők. Azt is hozzá kell tennünk az igazság érdekében, hogy csak indokolt esetekben és ellenőrzött, referenciákkal rendelkező tenyészetek számára ad erre lehetőséget a MEOE és a HSPK vezetése! Azt azonban leszögezzük, hogy a színkeverésből származó utódokkal kapcsolatos felelősség a tenyésztőt terheli. A MEOE és a HSPK az ilyen almokból eladott kölykökkel kapcsolatosan semmilyen reklamációt nem fogad el, az engedélyeket eseti jelleggel, a törzskönyvezés tisztaságának megőrzése érdekében adja ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdéskört nem érdemes legalább elméleti alapok szintjén tárgyalni. Azt is érdemes átgondolni, miért is van szükség színkeverésre?
A kutya (Canis familiaris) azon háziállatok egyike, amely legrégebben él szimbiózisban az emberrel. Az évezredek során folyamatosan növelte használati jelentőségét az ember szolgálatában. A fajtatiszta kutyákat – az öröklődő tulajdonságaival együtt – ma már főképpen kedvtelésből tenyésztik. Sok ezer ember számára passzió a kutyák kiállításokon történő bemutatása, amikor is a külső, a testi szépség és a belső, a pszichikai tulajdonságok játszanak döntő szerepet a konkurenciában. A tenyésztők tömegeit az egész világon főképpen a kísérletező kedv és az intuíciók vezérlik. Ez az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy a schnauzerek különböző színváltozatai egy idő után jelentős küllemi különbségeket mutatnak, ezért magától értetődő az az igény, hogy minden schnauzer-változat azonos anatómiájú, azonos küllemi tulajdonságokkal rendelkezzen – amit egyébként a hivatalos schnauzer standardok is megkövetelnek. A másik lehetséges ok az, hogy az egyik színváltozat kiemelkedő egyedével javítani, nemesíteni lehet egy másik színváltozat állományát úgy, hogy közben figyelemmel legyünk az évszázados, kitenyésztett színváltozatokra. A színkeverés nem új keletű dolog a nemzetközi schnauzer tenyésztés gyakorlatában. Régen rájöttek az amerikaiak, az angolok, az olaszok, a skandinávok, a spanyolok a színkeresztezés előnyeire. Ezzel súlyos zavarokat keltettek a közép-európai tenyésztők körében, akik görcsösen próbáltak ragaszkodni a régi, hagyományos német típusokhoz. Ez azt a tenyésztés-politikát eredményezte, hogy a tengerentúli és a skandináv kutyákkal nem engedték keveredni a régi, hagyományos vérvonalakat. Gyakran hallottuk és halljuk ma is, hogy „a schnauzerek nem terrierek!” Ez igaz, de az is jogos igény, hogy a schnauzerek is fejlődjenek, és legyenek szebbek. A világ is fejlődik, megy előre, így természetes, hogy a kutyák a ’3o-as, a ’6o-as és a ’9o-es években másképpen néztek ki, és folytonosan, együtt fejlődnek a világgal. Eljutottunk tehát oda, hogy a schnauzerek tenyésztése során van immár legitim lehetőség a színek keverésére, és ezért át kell tekintenünk a schnauzerek színeire vonatkozó elemi genetikai kérdéseket. …

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.205109322868138.47673.112422295470175