„ Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes. ”

Válasz

Emlékszel?
Amikor elhoztál "azoktól", mert nem bírtad nézni, hogy a befagyott vizet nyalogattam a tálkámban, hozzákötöttél az előszobai radiátorcsőhöz.
Attól féltél, ha beengedsz a lakásodba, az életedbe is beengedsz és azzal többé majd nem tudsz kitenni se innen, se onnan.
És mennyire igazad volt.
Mert amikor ötpercenként odajöttél megsimizni, és este elém tetted a vacsorámat...már tudtuk.
Te is, én is. Hogy egy hónap sem kellett, és már fotelem volt a nappaliban. És trónom a szívedben.
Sokszor néztünk mi már egymás szemébe.
És te már tudod, hogy mi kutyák is tudunk sírni.
Csak mi másképp tesszük, mint az emberek.
Mi a szívünkkel, a lelkünkkel sírunk veletek.
Csendben nyüszítve jajgatunk, vigasztalunk.
Mi vagyunk a legnagyobb lélekgyógyászok, kerek e világon.
Mert minket akkor is sétálni kell vinni, ha esik, ha fúj, ha sírsz.
Nincs kifogás, mi terelünk.
A jó irányba, megmutatjuk, ha szeretsz, szeretve vagy. Mi vagyunk a ti négylábú terapeutáitok.
Nem az embereknek kell elhinni, akik szavakkal mondják el, hogy jobb lesz.
Nekünk hidd el, hogy sosem vagy egyedül.
Ameddig mi vagyunk, addig nem.
És mi itt leszünk Veletek...Veled.Mindig.
Cserébe csak annyit kell tenned, hogy szeretsz minket te is egy kicsit. Mert mi nagyon szeretünk benneteket.

Válasz

"A kutyák nagy tanítómestereink lehetnek. Sokat tanulhatunk tőlük. Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, hogy megtanítsa Őt a szeretetre. Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán. Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá. Néha többet, mint egy gyerekre. Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad. A legtöbb kutyus: jó. Olykor valóban bölcs is, egy nagy lélek, 'mahatma'. Néha egy négylábú több dologra tanít, mint egy egyetemi professzor." / Müller Péter/

Válasz

Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…

Kicsi voltál, s azt hittem én tanítlak,
én mutatom az életet neked.
S ahogy a közös évek lassan teltek,
akkor láttam: – mit is köszönhetek?
Megtanítottál önzetlenül adni,
odafigyelni, és gondoskodni tán.
Ez volt bizony a legnagyobb ajándék,
a tanulásom, az életiskolám!


Szeretet, hűség, s az őszinte tettek,
sok együtt megélt csodás pillanat.
Érezni azt, hogy őszintén szeretnek,
s megannyi emlék, mely lelkemben marad.
S tudtál osztozni másokkal is rajtam,
tudtad, a szívem nem veszítheted.
S velem tartottál, ha én mást akartam,
mert neked én voltam imádott istened.

Olyan csekély volt, mit cserébe kértél,
hely a szívemben, csak egy közös világ!
Tanúja legyek kedves életednek,
- aki e létben téged élni lát…

Válasz

„Egy kutyával ülni a domboldalon egy ragyogó délután olyan, mintha újra az édenben lennénk, ahol a semmittevés nem unalom, hanem Béke!”

Válasz

Barátságod nekem elég,sőt óriási öröm,-hogy gondolsz rám,azt nagyon köszönöm.
Bármi mit adhatok neked,csekély ár azért,hogy aranyos lelked,szó nélkül is megért...!

Válasz

"A kutyák beszélnek, de csak azokhoz, akik tudják hogyan hallgassák."
Orhan Pamuk

Válasz

Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülü pajtás,
hűszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal
kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény
zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő buzaföldön,
könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,
jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!

Válasz

" Nem is tudom, miért acsarognak úgy a kutyák a postásra (...)
- Mert van logikájuk. A kutya értelmes lény; a maga szempontjai szerint vonja le következtetését. Hamar megtanulja, hogy van, akinek szabad belépnie a házba - van, akinek nem. Eh bien, ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög - és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége: segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt, lehetőleg igyekszik meg is harapni - hogy móresre tanítsa. Módfelett logikus gondolkodásra vall.
Agatha Christie"

Válasz

"A kutya a legnemesebb lény a földön.
Remélem,egyszer a kutyák mennyországába jutok,és nem az emberekébe."

Mark Twain

Válasz