A jelenlegi témaválasztást a mindennapi rendelői munka során látott szomorú állapotú lábvéggel rendelkező háziállatok indokolják. E testrész „karbantartása” az állat normális életvitele szempontjából, az alapvető mozgásigény kiszolgálása miatt nagy jelentőséggel bír.
A talp folyamatosan használt, nagy igénybevételnek kitett területe a szervezetnek, így ha sérül, kímélet híján a gyógyulás nagyon elhúzódhat.

Manikűr kutyáknak

Gyakoriak az olyan talp-, vagy karomsérülések, amelyek csak hónapokig tartó kezelés után gyógyulnak meg teljesen. Karomápolás tekintetében kutyák és macskák esetében különbséget kell tennünk. Míg az utóbbiak képesek karmaikat behúzni, és karmolászással azokat tudatosan koptatni, az ebeknél rendszeres körömvágás javasolt, amennyiben az nem kopik.
A karomkopást a betonon történő járatás nagyban segíti, az ilyen talajon történő sok futkározás azonban a talppárnákat károsítja. Vannak egyedek, amelyeknél nem kunkorodik vissza a talajra a köröm, így nem tud kopni. Nekik néhány havonta rendszeres kurtítás javasolt. A lábak belső felületén lévő, talajra le nem érő karmok túlnőve a húsba is belefúródhatnak. A hátsó lábakon fiatal korban javasolt, az úgynevezett farkas karmoknak a műtéti eltávolítása.
Ha túlnőve nagy kampót alkot, könnyen beakadhat, és a farkasujjal együtt leszakadva veszélyes vérzés okozója lehet. Van néhány kutyafajta, amelynél ezen ujjak megléte a szabályos küllemhez tartozik, tulajdonosaiknak fokozottabban figyelniük kell a karmok növekedésére. Vágáskor a karom vérezhet, ez szakszerűen végzett beavatkozás esetén gyorsan eláll, csak ritkán van szükség vérzéscsillapításra. Ennek a beavatkozásnak az elvégzéséhez is hozzáértésre, és megfelelő eszközre van szükség.

A betört karom gyulladást okoz 

Ha a karom nincs megfelelően rövidre vágva, akkor szerencsétlen esetben letörhet, vagy megtörhet. Ez a fájdalmon túl veszélyes is, mert a láb folyamatosan érintkezik a talajjal, ahonnan nagyszámú kórokozó kerülhet az ilyen karomsérülésekbe. Ezen a helyen a baktériumszaporodási folyamatok gyorsak, mert a szervezet központjától távol lévén, az immunfolyamatok elég lassúak. A gyulladás gyorsan kialakul, és nagyon fájdalmas. Az állat csak sántítva, vagy a láb folyamatos felemelésével képes járni. Az ilyen sérülések a terület gyengébb vérellátása miatt gyógyszerekkel is nehezen kezelhetőek. A gyulladás gyorsan ráterjedhet az utolsó ujjperc csontjaira, és ez esetben már sokkal súlyosabb folyamattal kell szembenéznünk. Mindezen veszélyek miatt a tulajdonosok részéről nagyon fontos, hogy időben észrevegyék ezeket a jelentéktelennek tűnő sérüléseket, amelyekre gyakran csak rövid ideig tartó sántítás utal. Lehet figyelmeztető tünet az is, hogy az addig egyenesen álló karom ferde lesz az ujj tengelyéhez képest, és a terület, nyomkodásra igen fájdalmas. Ha karomsérülés gyanúja merül fel, érdemes mihamarabb felkeresni az állatorvost.
        
Jó döntés lehet a kutyacipő

A talppárnákon viseli az állat a testsúlyát, ezek egyenlítik ki a járásból eredő rázkódásokat. A talppárna sérülékeny, mert igen rugalmas, de puha szövetből áll. Rendszerint üvegszilánktól hasad be. Ekkor fokozott vérzés és járászavar jelentkezhet.
Ilyen típusú sebek ellátását állatorvossal végeztessék, mert bár ez a terület bő vérellátású, mégsem gyógyul jól az állandó igénybevétel miatt. Antibiotikum adása is szükséges, nehogy a fölfelé terjedő fertőzés, gyulladásokat okozzon. A talpsebek kötözési ideje kb. 2 hét. A kötözött lábbal csak száraz helyen szabad sétálni.

Amennyiben mégis nedves helyen lesz séta, akkor vízhatlan kutyacipő viselése javasolt. Vannak olyan kis sérülések, amelyek kötözést nem igényelnek, sőt lakásban a gyógyuló félben lévő nagy sebek sem kötözendők, hogy szellőzhessenek, csak sétáltatáskor védendők. Ilyen esetekben jó szolgálatot tesz a kutyacipő.
A talppárnák különösen télen vannak nagy terhelésnek kitéve. Az állandó vízzel való érintkezés áztató hatását a szórt utak sója jelentős mértékben fokozza. Még az egészséges talpú állatok talppárnái is védelmet igényelnek ilyen körülmények között. A szarvasfaggyúval, vagy zsíros kenőccsel való rendszeres kenegetés megóvja a talppárnák víz ellen záró tulajdonságát. A sózott utakon való séta után alaposan meg kell mosni, szárítani az állat lábát, ezután jöhet az ápolás.
Télen, a kertben tartott állatok talppárnái közötti szőrzetben jéggé fagy, és nagy mennyiségben felhalmozódhat a hó. Ezt el kell távolítani, és ha szükséges, az ujjak közötti bőrt is ápolni kell. Beteg vagy érzékeny talpú állatot kutyacipőben érdemes sétáltatni.

http://www.pets-magazin.hu/index.php/kutya/64-kutya/348-miert-fontos-a-labapolas