A viselkedésformálás egyik alappillére a megerősítés. Definíció szerint megerősítésnek nevezünk minden olyan eseményt, amely egy adott viselkedésre nézve növeli annak jövőbeni előfordulását. Egy egyszerű példával illusztrálva: ha egy kutya kedvesen néz az asztalnál étkező gazdájára, ennek következtében a gazdi megkínálja őt is némi falattal, ezzel megerősíti abban, hogy érdemes próbálkoznia, mert ily módon legközelebb is hozzájuthat némi csemegéhez.

Fontos, hogy a megerősítést mindig az alany (esetünkben a kutyánk) szempontjából vizsgáljuk! Ha a kutyám lefekszik a kérésemre, ezért jutalmul nekiadom a labdáját, megerősítettem-e? Ennyi információból ez még koránt sem egyértelmű. Tudnunk kell, hogy a kutya szeret-e labdázni, az adott pillanatban örült-e a labdának. Ha nem, akkor hiába gondolja a gazdi, hogy jól megjutalmazta kutyáját, ez sajnos a kutya szemszögéből nem így van. Nézzünk még egy példát, amit a gazdik gyakran félreértenek. Kikötöm a kutyámat egy oszlophoz, amíg valamit el kell intéznem, erre ő - amint otthagyom - éktelen hisztibe kezd. Ekkor én visszamegyek, jól leszidom, esetleg egy kisebb pofont is lekeverek neki. "Most jól megbüntettem!" - gondolná a gazdi, de általában téved. Gondoljuk csak át! Miért vonít a kutya? Azért, mert egyedül hagyták, és azt szeretné, hogy visszamenjünk hozzá. Eléri a célját? Hát persze, hiszen visszamentünk hozzá. Az, hogy meg is büntetjük, általában csak apró kellemetlenség a gazdi visszatérte miatt érzett öröm mellett. Tehát összességében megerősítettük a kutyát, legközelebb is hisztizni fog, mert tudja, hogy akkor visszamegyünk hozzá.

A dolog ilyen egyszerű! Ha bele tudjuk képzelni magunkat a kutya helyébe, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy különböző cselekvéseink miként hatnak kutyánk viselkedésére.

Említhetjük még a postás iránti ellenszenvet is. Rejtélyes dolog, hogy mi van a postásokban, amit a kutyák annyira nem szeretnek. Mi is történik valójában - a kutya szemszögéből? "Jön egy gyanús idegen, akit ha elég határozottan ugatok, akkor sikerül elüldözni. Ha elég kitartóan ugatom, akkor a végén továbbáll. Győztem, megvédtem a házat!" A győzelem pedig sikerélményt jelent a kutyának, ami felér a megerősítéssel. A kutya nem fogja tudni, hogy nem kell ahhoz ugatni, hogy elmenjen a postás. Nem is fogjuk ezt elhitetni a kutyánkkal. Ez egyébként tipikus példája a babonás viselkedésnek.

A megerősítésnek két típusát különböztethetjük meg, annak alapján, hogy az adott cselekvés jövőbeni gyakoriságát valaminek a megjelenése (+, pozitív), vagy eltűnése (-, negatív) okozza.

1. Pozitív megerősítés

A pozitív megerősítés legegyszerűbb formája, hogy a kutyám csinál valamit, mire én megjutalmazom (simivel, jutalomfalattal, labdával). Azt ugye már tudjuk, hogy mindig a kutya szemszögéből értékeljük az eseményeket. Előző példánkban láthattuk, hogy olyan dolog is jelenthet megerősítést, amit elsőre nem is hinnénk. Definíció szerint egy megerősítést akkor nevezünk pozitívnak, ha a kutya cselekvésének következményeképp valami új dolog (kaja, játék, simi) jelenik meg, ami növeli az adott viselkedés jövőbeni gyakoriságát. Klasszikus példák számtalanszor fordulnak elő a motivációs és klikkeres tanítás során.

2. Negatív megerősítés

A negatív megerősítés már nem annyira egyértelmű, de néhány példán keresztül mindjárt világossá válik. Annyit már tudunk, hogy ebben az esetben valami eltűnik, és pont az eltűnés növeli az adott viselkedés gyakoriságát. Ebből kikövetkeztethetjük, hogy valami rossz dologról lesz szó, mert a rosszat jó elkerülni. Nézzünk egy példát, elsőként kivételesen az emberek világából: aki már vezetett autópályán, az tudja, hogy a leállósávot elválasztó fehér csík érdes felületű, ha véletlenül ráhajtunk, az egész autón érezhető a kellemetlen rezonálás. Ilyenkor visszakormányozzuk az autót a sávunkba, ezáltal megszűnik a rezonancia. Vizsgáljuk meg a dolgot. Az első cselekvés: ráhajtunk a leálló sávot szegélyező csíkra. Következménye megjelenik a kellemetlen remegés. Második cselekvés: Visszakormányozzuk az autót a helyes útra. Következmény: megszűnik a remegés. Első esetben pozitív büntetésről van szó (bővebben a büntetésről szóló cikkben). Második esetben pedig egy negatív megerősítésről (a remegés megszűnése "jutalmazza meg" cselekedetünket). Tehát azzal, hogy a visszakormányzás hatására megszűnik a kellemetlenség, növeltük annak a jövőbeni gyakoriságát. Némiképp hasonló dolog a vizelési inger, amely kellemetlen érzés rögtön megszűnik, mihelyst könnyítettünk magunkon. Végül egy kifejezetten kutyás példa: a láb mellett követés tanításának egyik elterjedt módszere. Ha a kutya eltávolodik tőlem, elkezdem rángatni a pórázt, ezáltal kellemetlenséget okozok neki, majd ha visszatért mellém, akkor abbahagyom a rángatást.

Általában megfigyelhető, hogy a negatív megerősítés együtt jár a pozitív büntetéssel, hiszen ahhoz, hogy valami eltűnjön, valamikor meg is kell jelennie.

Végül fontos megjegyezni, hogy negatív megerősítés csak akkor lehet hatékony, ha az alany tisztában van azzal, hogy mivel szüntetheti meg a kellemetlenséget. Egyébként indokolatlan stresszt okozhatunk kutyánk számára.

http://kutyaneveles.hu/cikk.php?id=al_ne_001