A háziasított kutyák agya és emésztőrendszere sok szempontból, mint az emberé – írja a Nature Communications című szakmai folyóiratban megjelent tanulmány. A szerzők meglátása szerint a közös környezet is hatást gyakorolt mindkét faj evolúciójára azóta, hogy az ember több tízezer évvel ezelőtt megszelídítette a farkast, és barátjává fogadta.

A tudósok körében erősen vitatott, hogy a háziasítás pontosan mikor is zajlott le. Az biztos, hogy a kutyák tízezer évvel ezelőtt már az emberi társadalmak szerves részét képezték. Együtt eltemetett kutyák és emberek maradványai Németországban is előkerültek 14 ezer éves sírokból, ami a háziasításra utal, viszont korábbi genetikai tanulmányok a farkasok domesztikálásának eredetét Kínába és a Közel-Keletre helyezték.

Nemrégiben az amerikai tudományos akadémia PLoS ONE című kiadványában megjelent az a tanulmányt, amelyben kutatók mitokondriális DNS-vizsgálatok eredményére hivatkozva közölték: a mai kutyák egyik őséé az a 33 ezer éves koponya, amelyet az oroszországi Altáj-hegységben találtak.

A háziasítás folyamatának megértéséhez a mostani tanulmány szerzői a szürke farkasok, őshonos kínai kutyák, tibeti masztiffek, német és belga juhászok DNS-ét elemezték. A genetikai információkat hordozó örökítőanyag vizsgálatából az derült ki, hogy a domesztikált kutyák ősei és a szürke farkasok körülbelül 32 000 évvel ezelőtt válhattak szét egymástól.

Azóta az ebek háziasítása és evolúciója fokozatosan valósult meg, amit jelez az is, hogy a kutyapopulációban nem voltak hirtelen bekövetkezett drasztikus ingadozások az idők folyamán. 
A háziasítást gyakran társítják a népsűrűség növekedésével és a lakott területek zsúfoltságának a fokozódásával, mondta mondta Kuo-tung Vang, a Kínai Tudományos Akadémia genetikai kutatója, aki szerint ezek a kedvezőtlennek ítélt környezeti feltételek nyomást gyakorolhattak mindkét faj genetikai újrahangolására.

A vizsgálat résztvevői összevetették az emberek és az ebek megfelelő génjeit. Arra a megállapításra jutottak, hogy az emésztésért és az anyagcseréért felelős gének hasonló változásokon mentek keresztül mindkét fajnál. Kimutatták azt is, hogy a génmódosulás összeköthető a hús- és növényalapú táplálék arányának nagyjából egy időben lezajlott jelentős eltolódásával mind az embernél, mind a kutyánál.

Ugyancsak megegyező evolúciós átalakulást fedtek fel a két faj agyának működési folyamataiban, például azoknál a géneknél, amelyek hatással vannak a szerotoninra, az agy egyik sokfunkciós, különböző élettani és viselkedési folyamatot szabályozó ingerületátvivő anyagára.