A kóros agresszió visszatérő jellegű viselkedészavar és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszió, mely utóbbi lehet aktív és passzív is.

Ezektől eltér a ragadozó agresszió, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés.

A jellemző viselkedési tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszió alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:

  

1. Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai előrehúzottak és az áldozat szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.
  

2. A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.
  

3.A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát csapkodja, lassú léptekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja le az áldozatát.

Az agresszió ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis irányulhat emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán belül (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körében) vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, a frusztrációs, az átirányított, az idiopatikus és a ragadozó agresszió.