A klasszikus ül és marad! alapparancsok nem hiányozhatnak egyetlen városi kutya eszköztárából sem! Hiszen a kutyát betanítani nem csak annak éri meg, aki munkakutyát képez, hanem mindenkinek, aki gondtalan sétáltatást szeretne. A legtöbb kutya első parancsa az ÜL. Ez így is van helyén, innen lehet kiindulni az összes többi felé.

Miért is fontos az ÜL parancs?

Ha kutyusunkat már szabadon hagyjuk sétálni, fontos, hogy minden járda szélén leüljön. Ezzel akár a kutya életét is megmenthetjük. Nem beszélve arról, hogy a parancs teljesítése dicsérettel jár, ami még szorosabbra fűzi a kutya-gazdi kapcsolatot.
Ahogy a legtöbb állatnál, a kutyához is a hasán vezet az út. Tehát a gyakorlatok betanításához készüljünk fel némi jutalomfalattal. (Ez lehet a négylábú kedvenc száraz tápjának egy-egy szeme.)

Ahhoz, hogy megértessük a kutyával, mit szeretnénk tőle, a legjobb időpont a napi első etetéskor van. Mikor elkészítjük az ételét, ne adjuk rögtön oda. Adjuk ki az ÜL parancsot, és ismételjük addig, amíg az eb el nem fárad, és leül. (Ha van segítségünk, akkor az picit lenyomhatja a kutyus fenekét a parancs kiadása után.) Amint leült, hatalmas dicséret közepette adjuk át neki a reggelit.
A séta folyamán is gyakorolhatjuk az ÜL vezényszót. A séta közben álljunk meg, és adjuk ki az ÜL parancsot. Közben finoman nyomjuk le a kutyus popsiját. Ha sikerült leültetni, azonnal dicsérjük meg, és adjunk neki egy jutalomfalatot.
Miután tudja mit jelent az ÜL parancs, minden járda szélén gyakoroljuk vele. Máskor csak ha tanítunk, vagy szükségét érezzük. Hiszen a kutyák is megunhatják a folytonos parancsolgatást.

Az ÜL parancs teljes birtokában jöhet a következő lépés. Mit sem ér egy szeleburdi kutya ÜL parancsa, ha rögtön felpattan, és menne tovább. Ezért kell megtanítani neki, hogy csak akkor indulhat el újra, ha a gazdája engedélyt adott rá.
Kezdjünk megint a reggelivel. Ha az ülés már megy kedvencünknek, ám az első apró mozdulatunknál éhesen ránk veti magát kutyuskánk, méltán lehetünk dühösek magunkra, hogy hagyjuk magunkra borítani az ételt. Ennek elkerülésére, az ÜL parancs kiadását egy MARAD kövesse, kézjellel kiegészítve. Ez lehet a feltartott mutatóujjunk, vagy akár a kutya felé mutatott tenyerünk (STOP-jel). Ha a négylábú megmozdul, akkor a parancsokat a kézjellel együtt el kell ismételni, és feljebb tartani a tányért. Mindent csak fokozatosan. Ha már sikerült letenni a tányért. Ne kísérletezgessünk, vajon kiskutyánk meddig marad nyugton.
Kapja meg a MEHET, vagy TIED felszólítást, és hadd rohanjon enni. Idővel persze kicsit váratni kell amíg megeheti a reggelit, de ez ne tartson soká.
Séta közben a járdánál már jól begyakorolt ÜL parancsot elővéve, használjuk az előbb alkalmazott MARAD szót, és a kézjelet. Lassan lépjünk le a járdáról. Ha a kutya követ, vissza kell vinni, és előről kezdeni az egészet. Nem ajánlatos egész nap a járdánál gyakorolni, főleg nem ugyanannál. Ezért ha már kibírt pármásodpercet, oldjuk fel a parancsot, a MEHETSZ szó használatával. Fontos, hogy MINDEN járda szélén elismételjük vele a gyakorlatot.

Amikor már megy, akkor sem vagyunk készen!

A kutyának nem szabad tévednie, ezért fokozatosan növeljük a távolságot, vagy a lelépésünk sebességét. Majd jöhet a kedvenc játékának az előre dobása. SOSEM hibázhat a kutya! Bármely hiba akár az életébe is kerülhet, ezt ne feledjük! Fontos, hogy minden helyzetben megálljon, vagy leüljön, és várjon a gazda szavára.
Ha megvagyunk, akkor már csak néhány dolgunk van. Minden járdánál megállítani az ebet, néha gyakorolgatni az ÜL parancsot, és utána nézni, hogy könnyítheti meg az életünket pár hét gyakorlás.

http://www.pets-magazin.hu/index.php/kutya/64-kutya/374-uel-es-marad