Szerencsésnek mondhatja magát az a tenyésztő, akinek a kenneljében tavasszal vagy kora nyáron születik egy-egy jól sikerült alom. A kiváló genetikai adottságok rendkívül fontosak, azonban korántsem elegendőek. Kibontakozásukhoz elengedhetetlen az apróságok gondos, szakszerű nevelése, szocializálása. A tapasztalt tenyésztők tudják: minderre a legjobb lehetőség tavaszszal, illetve nyáron kínálkozik. Az egy-egy kutyafajtára jellemző örökletes tulajdonságok felszínre hozása vagy a számunkra kellemetlen adottságok kordában tartása igen nagy mértékben függvénye a szocializációs és nevelési folyamatoknak, amelyek során megalapozzuk kutyáink későbbi képezhetőségét is.

A szocializáció és a nevelés, bár lényegében egyidőben, egymással összefüggésben zajlik, mégsem ugyanazt jelenti. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a helyes szocializáció révén a kutya alkalmassá válik arra, hogy változatos, idegen körülményekhez, szituációkhoz alkalmazkodni tudjon, a nevelés során pedig meglévő ösztönös adottságait fejlesztjük, vagy éppen elnyomjuk, a későbbi kiképzés céljaihoz igazítva azokat, továbbá bizonyos értelemben engedelmességre, rendszerességre szoktatjuk a kutyát.

Az első három héten

Mikor kell kezdődnie egy kölyökkutya szocializálásának, illetve nevelésének? Azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy már a születést követően. Igaz, a kinológia jelenleg talán legelterjedtebb nézete szerint az első három héten a külvilág eseményei nincsenek hatással a kölykök későbbi viselkedésére. Ez azonban nem egységesen elfogadott vélemény. Talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ebben az időszakban másra van szükségük a kölyköknek, mint a későbbiek során. Igényeik ekkor leginkább táplálékfelvételre, alvásra, ürítésre irányulnak, de szükségük van anyjuk szinte folyamatos gondoskodására, a vele, valamint az alomtestvérekkel való testi kontaktusra.

Ebben az időszakban, sőt, inkább a negyedik hét végéig célszerű az alom számára a lehető legnagyobb nyugalom biztosítása. Semmi szükség arra, hogy idegenek nézegessék őket, akkor sem, ha köztük vannak leendő gazdáik is. Mindezeket figyelembe véve akkor járunk el helyesen, ha a kutyakölykök gondozását a harmadik hét végéig az anyakutyára bízzuk. Természetesen ez alól kivételt képez minden olyan körülmény, amely a kölykök zavartalan ellátását veszélyezteti. Ilyen az, ha például a szukának nincs elegendő teje. Ekkor állatorvosunk javaslata alapján járjunk el a kicsik kiegészítő ellátását illetően. Ezekről a dolgokról azonban máskor essen szó: jelen írás célja a szocializációs és nevelési folyamatok ismertetése.

Az alom takarításánál ügyelnünk kell arra, hogy az anya és a kölykök arra a rövid időre megfelelően legyenek elkülönítve, amennyire lehetséges, a minél nagyobb nyugalom biztosítása mellett, hiszen a kölykeit féltő szuka ilyenkor akaratlanul is balesetet idézhet elő.

A külvilág ingerei

A harmadik hét végétől, negyedik hét elejétől a kiskutyák egyre több külvilágból érkező ingerre reagálnak. Érzékelik a tenyésztő közeledését, s a maguk módján reagálnak is rá. Az ilyen korú kölyköket már ajánlatos naponta néhányszor rövidebb-hosszabb időre kézbe venni, simogatni, beszélni hozzájuk, hogy szokják az emberi hangot is. Szinte napról napra egyre intenzívebben reagálnak a gazda jelenlétére. Ekkor kezd kialakulni a később eltéphetetlen kapocs ember és kutya közt.

A negyedik hét közepe vagy vége felé megkezdődik az eleinte még nagyon esetlen birkózás a testvérek között. Mulatságos dolog nézni, amint az egyik apróság játékosan fellöki a másikat, akinek egy-két perc elteltével jut eszébe, hogy vissza kellene adni a kölcsönt. Az anya is megkezdi a kölykeivel való játszadozást, amely az életre való készülés rendkívül fontos része. Ez az az időszak, amikor a kicsiknek szinte egyik napról a másikra hirtelen eszükbe jut, hogy ideje lenne megnézni, mi van az almon kívül. Kennelben tartott kölyköknél ilyenkor célszerű levenni a bejáratot magasító részt, amely eddig véletlenszerű kiesésüket volt hivatott megakadályozni. Nem lesz rá többé szükség, hiszen a csemetéket ezután már vissza sem lehet tartani a külvilág felfedezésétől. Eleinte csak pár méterre fognak eltávolodni az alomtól, s ha nem zavarjuk őket, hamarosan vissza is találnak, és rövid játék után folytatják a hosszas szunyókálást. Hiszen még sokáig alvással töltik majd a nap túlnyomó részét.

Az apróságok kijövetelének megakadályozása leginkább két okból nem célszerű. Az egyik pszichikai, a másik fizikai. Az előbbi miatt fontos hagyni, hogy minden folyamat - tehát a külső környezethez való szocializálódás, hozzászokás is - a maga idejében elkezdődjék. Erre pedig nem lehet jobb időpontot találni, mint azt, amikor első alkalommal éreznek természetes késztetést az alom elhagyására. A másik ok pedig az, hogy a kölykök ekkor már hangosan, a kutyaház bejáratánál egymás hegyén-hátán tolongva, ágaskodva fogják követelni szabadságukat. Az alig négyhetes csontozatuknak pedig nem fog hasznára válni ez a folyamatos ágaskodás, gerincoszlop-homorítás.

Kapcsolat idegenekkel

Az ötödik héttől kezdődően elérkezett az ideje annak, hogy a kiskutyák számukra eddig ismeretlen emberekkel is kapcsolatot teremtsenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy idegenek csapatostul látogathatják az almot, túlterhelve a zsenge jószágok idegrendszerét. A fokozatosság elvét itt is tartsuk be. A kicsik igénylik a simogatást, a szeretetet, és különösen fontos, hogy emberrel kapcsolatos negatív élmény ne érje őket. Jó, ha az apróságok leendő gazdái ebben a korban elkezdik őket látogatni, csökkentve ezáltal az alomtól való későbbi elválás okozta stresszhatást. Fontos tudni, hogy az ilyen korú kölykök még nagyon hamar elfáradnak, tehát ezek a játékok eleinte a 10-15 perces időtartamot ne haladják meg. A fáradtság legkisebb jelére hagyni kell őket elvonulni pihenni.

Kennelben tartott öthetes kölyköket eleinte az alomtársakkal együtt, pár nap elteltével azonban külön-külön is fontos onnan kivenni, hogy ismerjék meg fokozatosan az egyre táguló világot. A gazdi gurítson előttük olykor egy kislabdát, vagy zsinóron húzza kedvenc játékukat, amelyet rövid időn belül zsákmány gyanánt átenged nekik, hogy a bennük szunnyadó apportkészség, illetve zsákmányszerző ösztön kibontakozása minél problémamentesebb legyen. A kennelben is hagyjunk cibálni való játékokat, hogy küzdeni is megtanuljanak a zsákmányért. Az is fontos, hogy a kölykök időnként a kennelből vagy az udvarból a házba is belátogathassanak, barátkozzanak az ember lakóhelyével, hogy a későbbiekben se viselkedjenek ott feszülten.

Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyeket a lelkiismeretes tenyésztőnek kötelessége megtennie a szocializálás és nevelés terén, az alomnak az anyától való elválasztásáig. Nem tűnnek túl bonyolultnak, ám annál fontosabbak, hiszen ez az időszak része annak a nagyon fontos szakasznak, amelyet bevésődési szakaszként is emlegetünk, s ami ebben az időben kimarad a kölykök életéből, az nem pótolható könnyen.

A kölyökfalkában kb. öthetes korra a játékos küzdelmek, civódások közepette kialakul az ideiglenes rangsor. Jó, ha ezt a tenyésztő helyesen érzékeli, hiszen az etetések alkalmával a domináns kiskutyák hajlamosak túlenni magukat alárendelt társaik rovására. Ennek a rangsornak és az egyéb ösztönös megnyilvánulásoknak az együttes megfigyelése - bár messzemenő következtetések levonására még nem alkalmas - hozzájárul későbbi viselkedésük helyes prognosztizálásához.

Természetesen a szocializálódás és a nevelés ezzel korántsem fejeződött be, sőt, épp csak elkezdődött - a neheze ezután jön. Erről később lesz szó.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4140