Biztos mindenki látott már valamilyen méretű vagy színű snauzert. Ezek a drótszőrű, szakállas ebek garantáltan magukra vonzzák a tekintetet.

 Az eredetileg Dél-Németországban kialakult tanyasi kutyának 3 méretváltozata (óriás, közép, törpe) és alapvetően két színváltozata van (fekete és só-bors), de a törpe méret létezik még fekete-ezüst és tiszta fehér színben is. 

Alapvetően a középschnauzer volt a másik kettő őse, ezeket a kutyákat a tanyas és majorsági udvarokban, istállókban használták, mert különösen élvezi a lovak társaságát és a rágcsálók kiirtását. Ezért is hívták eleinte Rattler-nek, azaz patkányfogónak. 1882-ben württenbergben kezdték el nemesíteni a fajtát, ekkor a dús szakállra és szőrzetre, valamint szürke szín megszilárdítására törekedtek leginkább, de előfordultak akkor még fakóvörös egyedek is.

Az óriás schnauzer ősei között csak az egyik a közép schnauzer, a többi között valószínűleg vannak uszkárok, német dogok, flandriai bouviere-k és egyéb bajor paraszt- és mészároskutyák. Hármuk közül az óriás schnauzert tartják még ma is munkakutyának, rettenthetetlen ámde megfontolt karaktere alkalmassá teszi rendőr- illetve katasztrófakutyának.

A közép és törpe schnauzerek leginkább kedvencként vannak tartva, ez is lehet az oka, hogy a törpe változat két másik színben is elfogadott. Ez a legkisebb változat szinte teljes mértékben a közép schnauzerből alakult ki, ezen kívül egyéb kisméretű terrierek és majompincsek is szerpet játszhattak.

Mindhárom típus rámenős, terrieres vérmérsékletű, jól tanítható játékra mindig kész fajta.

Betegségekre nem hajlamos, viszont szálkás szőrét rendszeresen ápolni (trimmelni) kell.

http://ebenci.blog.hu/