A schnauzer ősei, de a korabeli schnauzerek is az univerzális munkakutyaszerepét töltötték be, elsősorban fuvarosok, lovászok szolgálatában. Az istállóban, ahol nap mint nap zabbal etetik a lovakat, rengeteg egér, patkány és más rágcsáló is előfordult. Az élősködők távoltartása, kiirtása a kutyák feladata volt. A rágcsálóirtással azonban nem merült ki az istállókutyákra háruló feladatok sora. Éjszakánként a drága lovas felszereléseket, szekereket, és nem utolsó sorban a lovakat őrizték. Mivel a gazda tulajdonának megvédése volt a cél, minden idegennel bizalmatlannak kellett lenniük. Az őrző-védő feladatok nappal is folytatódtak, a kutyáknak a fuvaroskocsik mellett futva kellett gazdájukat kísérni és megvédeni az esetleges rablókkal, rossz szándékú idegenekkel szemben. Ez a feladat igen jó fizikai állóképességet is követelt a schnauzerektől, hiszen a fuvaros munka hajnalban kezdődött, késő estig tartott, s egy-egy fuvar alkalmával akár 30 kilométert is meg kellett tenniük a szekereket kísérve. A kitartás mellett ezek a kutyák nagyadag igénytelenség és önállóság nélkül sem boldogultak volna, hiszen a fuvaros legények nemigen kényeztették négylábú társaikat. A schnauzer jellegzetes szőrzete, szakálla is munkájával függ össze. Egyrészt a kemény, drótos szőrzet meglehetősen időjárásálló volt, másrészt a harcias patkányok ellen azok a kutyák voltak eredményesek, melyek pofáját kemény, szúrós szőrzet védte. A schnauzerek "szakállas" megjelenésükkel egyedi csoportot alkotnak a többi kutyafajta között. A schnauzer és a pinscher korábban egyazon fajtának számított, de elsősorban e jellegzetes drótszőrűségnek köszönhetően fejlődésük nagymértékben eltért, s a két fajta egyre távolabb került egymástól. A más fajtákon is megtalálható hosszabb és keményebb fedőszőrzet a schnauzernél megnyúlt, még erősebb, durvább tapintású lett, a hosszú szőrzettel rendelkező testfelület pedig kiterjedt az arcorri részre is és a végtagokra. 

Schnauzer standard (FCI 182)

Általános megjelenés: Közép nagy, erőteljes, inkább zömök, mint karcsú, szálkásszőrű.
Fontos arányok: Kvadratikus felépítésű, a marmagassága kb. egyenlő a törzshosszúsággal. A fej teljes hossza (az orrhegytől a nyakszirtcsontig mérve) megegyezik a hát hosszának felével (a martól a farktőig mérve).
Magatartás/karakter (wesen): Tipikus jellemvonása a megfontolt nyugalommal párosuló élénk temperamentum. Jellemző rá jóindulatú karaktere, játékossága és közmondásos ragaszkodása gazdájához. Nagyon kedves a gyerekekkel, megvesztegethetetlen, éber, anélkül, hogy állandóan csaholna. Nagyon fejlett érzékszervei, okossága, képezhetősége, rettenthetetlensége, kitartása és ellenálló képessége az időjárás viszontagságaival és a betegségekkel szemben kiváló családi, őr- és kísérőkutyává teszik, mely munkakutyához illő tulajdonságokkal is rendelkezik.
FEJ Koponya: Erőteljes, elnyújtott, erősen kiugró nyakszirtcsont nélkül. A fej a kutya méretéhez illő. A homlok lapos, ránctalan, és párhuzamosan fut az orrháttal.
Stop: A szemöldökívek által láthatóan kifejezett megjelenésű.
ARCORRI RÉSZ
Orrtükör: Jól kifejlett, nagy orrnyílásokkal, mindig fekete.
Fang: Tompa ék alakban végződik. Az orrhát egyenes.
Ajkak: Feketék, feszesen és simán fekszenek az állkapcson, az ajak zugak zártak.
Állkapocs/fogak: Erőteljes felső és alsó állkapocs. A teljes ollós harapás (a fogképletnek megfelelő 42 fog) erőteljesen fejlett, jól záródó és tiszta fehér. A rágóizomzat erőteljesen fejlett, de az erős pofaképződés a téglalap alakú fejformát (szakállal) nem zavarhatja.
Szemek: Közép nagyok, oválisak, előre néznek, sötétek, élénk tekintettel. A szemhéjak feszesek.
Fülek: Félig lelógóak, magasan tűzöttek, V-formájúak, a fülek belső éle a pofához simul, egyformán hordottak, előre, a halánték irányába fordulnak, miközben a párhuzamos törésvonal nem nyúlik túl a koponyán.
Nyak: Az erős, izmos nyak nemesen ívelt. Harmonikusan megy át a marba. erőteljesen illeszkedik a törzshöz, karcsú és a kutya méretéhez illő. A nyakbőr feszes és ránctalan.
TEST
Felső vonal: A martól kiindulva enyhén hátrafelé lejt.
Mar: A felső vonal legmagasabb pontját alkotja.
Hát: Erőteljes, rövid és feszes.
Ágyék: Rövid, erőteljes és mély. Az utolsó borda és a csípő közötti távolság rövid, miáltal a kutya kompaktnak tűnik.
Far: Enyhe görbülettel lefutó, észrevétlenül megy át a farok tűzésbe.
Mellkas: Mérsékelten széles, keresztmetszete ovális, a könyökig ér. Az elő mell a mellcsont által markánsan kifejezett.
Alsó vonal és has: A lágyék nem túlzottan felhúzott, a mellkas alsó részével szép, ívelt vonalat képez.
Farok: Természetesen meghagyott.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve vaskosak, egyenesek és nem szuk állásúak. Az alkar oldalról nézve egyenes.
Lapocka: Szilárdan simul a mellkashoz, jól izmolt, mindkét oldalon a lapockák széle túlnyúlik a hátcsigolya tövisnyúlványain. Lehetőleg ferde és jól hátra nyúló, a vízszintessel kb. 50 fokos szöget zár be.
Felkar: Jól a törzshöz simul, erőteljes és izmos, a lapockával kb. 95-105 fokos szöget zár be.
Könyök: Jól a testhez simul, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Alkar: Oldalról nézve teljesen egyenes, erőteljesen fejlett és jól izmolt.
Mellső lábtőízület: Erőteljes, szilárd, csak jelentéktelen mértékben emelkedik ki az alkar szerkezetéből.
Mellső lábközép: Elölről nézve függőleges, oldalról nézve enyhén ferdén áll a talajon, erőteljes és enyhén rugalmas.
Hátulsó rész: A comb ferdén helyezkedik el és erőteljes izmolt, a csánkízület határozottan szögelt.
Mellső mancsok: Rövidek és kerekek. A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz és íveltek (macskamancsok), a talppárnák durvák, a körmök rövidek, feketék és erősek.
Hátulsó rész: Oldalról nézve ferdén álló, hátulról nézve a hátulsó végtagok egymással párhuzamosak, nem szuk állásúak.
Comb: Mérsékelten hosszú, széles és erőteljes izmolt.
Térd: Sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Lábszár: Hosszú és erőteljes, inas, erőteljes csánkízületbe megy át.
Csánkízület: határozottan szögelt, erőteljes, szilárd, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Hátulsó lábközép: Rövid és merőlegesen áll a talajon.
Hátulsó mancsok: A lábujjak rövidek, íveltek és szorosan simulnak egymáshoz. A körmök rövidek és feketék.
Jármód: ruganyos, elegáns, fordulékony, szabad és térölelő. A mellső végtagok lehetőleg messze előre nyúlnak, a hátulsó végtagok ­- messze kinyúlva és ruganyosan - adják a szükséges tolóerőt. Az egyik mellső végtag és a másik oldali hátulsó végtag egyszerre mozog előre. A hát, a szalagok és az ízületek szilárdak.
Bőr: Az egész testen feszes.
szőrzet: A szőrzetnek drótosnak és sűrűnek kell lennie. Sűrű aljszőrzet és semmi esetre sem túl rövid, kemény, a testhez simuló fedőszőrzet alkotja. A fedőszőrzet szálkás, megfelelően hosszú, hogy szerkezete megvizsgálható legyen, sem nem bozontos, sem nem hullámos. A végtagok szőrzete hajlamos arra, hogy ne olyan kemény legyen. Tipikus fajtajegy a nem túl puha szakáll a fangon és a bozontos szemöldök, mely enyhén elfedi a szemeket.
Szín: Tiszta fekete, fekete aljszőrzettel, vagy só-bors. A kívánatos só-bors szín közepes árnyalatú, egyenletesen eloszló, jól pigmentált "borsozottsággal" és szürke aljszőrzettel. A megengedett árnyalatok a sötét vas-szürkétől és az ezüst-szürkéig terjednek. Minden árnyalatnak az arckifejezést hangsúlyozó, sötét maszkot kell rendelkeznie, mely harmonikus illik az adott árnyalathoz. Kifejezetten világos jegyek a fejen, a szügyön és a végtagokon nem kívánatosak.
Marmagasság: 45-50 cm.
Súly: 14-20 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.