Valóban szükség van ennyi kutyára? Ha körülnézünk, hogy hány menhely létezik ma Magyarországon, hány kutyát kénytelenek összezsúfolni egyre kisebb helyekre, és hány kutyát tesznek ki, ajándékoznak el egykori gazdák, akkor be kell, hogy lássuk, hogy nincs. Sőt! Aki kutyát szeretne, kénye-kedve szerint válogathat a menhelyiek közül, mert kínálat van. Még azok is találhatnak megfelelőt, akik ragaszkodnak egy-egy fajtához, mert már rengeteg fajtamentő egyesület létezik.

Rengeteg a téves elképzelés az örökbefogadásra váró és a tenyésztőtől vásárolt kutyákkal kapcsolatban. A legáltalánosabb az, hogy a menhelyiek kiszámíthatatlanok, és valami nagyon rosszat tehettek, amiért kirakták őket, nem is akarja őket senki. De tartja magát az ellenkező nézet is, hogy egy pici kölyök mindig engedelmes kezes bárány lesz, és ha a szülei díjnyertesek, akkor ő is az lesz. Ráadásul sokan ebben az esetben is az árat nézik, és könnyen pénzéhes, hozzá nem értő szaporítótól vesznek kutyát.

Akik mégis menhelyi kutyát választanak, sokszor hihetetlen elvárásokat támasztanak velük szemben. A legtöbben kölyköt, legfeljebb 2-3 éveset, az első perctől barátkozós, makkegészséges, szófogadó kutyát akarnak. Sokan gondolni sem akarnak arra, hogy keverék legyen a választott. Pedig ez teljesen mindegy, ha annyi a cél, hogy olyan kutyánk legyen, akivel jó együtt lenni.

Felmerül a kérdés, hogy ezek az örökbefogadók vajon mennyire tudják megbecsülni azt a kutyát, akire már az elején sem akarnak áldozni egy vasat sem. Lehet, hogy az első problémánál, vagy költségesebb betegségnél visszaküldik az ingyen kutyát? A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos igen. Emberi vonás, hogy amiért megküzdünk, amiért rendesen megfizetünk, azt jobban becsüljük és óvjuk, mint azt, ami csak úgy ölünkbe hull.

Amikor új kutya beszerzését tervezzük, csak kölyökre vagy fiatalra gondolunk. Az emberek döntő többsége legalább napi 8 órát dolgozik, nem a legjobb döntés egy kiskutya. Egy fiatal jószágot egész napos magányra ítélni kegyetlenség. A menhelyek roskadoznak az idősebb állatoktól, akiket mindenki úgy kerül, mint a pestisest. Általában azzal az indokkal, hogy azok nem taníthatók, nem fognak ragaszkodni, és különben is kevesebb ideig élnek. Ahhoz, hogy egy kutya ragaszkodjon és szót fogadjon, foglalkozásra van szüksége, és nem csak arra, hogy bizonyos korú, fajtájú legyen.

Bár hajlamosak vagyunk a kölyköknek csak az előnyeit, az időseknek pedig csak a hátrányait látni, ha logikusan végiggondoljuk, az idősebbeknek legalább annyi előnyük van, mint a fiataloknak. Az egyik legfontosabb különbség, a legtöbb idős kutya már szobatiszta. A kölykök mindent szétrágnak, az idősebbek nem.  Egy kölyköt mindenre meg kell tanítani, még arra is, hogy a póráz mire való, de az idősek többsége sok alap dologgal tisztában van. Az idősebb kutyákról személyes leírást tudnak adni a menhelyi gondozók, ami megkönnyíti a helyes választást, míg egy kiskutya kiforrott személyiség nélkül még zsákbamacska.

Pusztán a cukiságuk miatt miért nem érdemes kölyök mellett dönteni, hiszen mindenki tudja, hogy nagyon gyorsan megnőnek, sőt ők is ősz, lassú járású öreg állatok lesznek.

Amikor arról van szó, hogy mennyi idő és energia kell ahhoz, hogy egy kölyökből olyan felnőtt váljon, akivel kellemes együtt élni, sokan mondhatják, hogy ők nagyon szívesen foglalkoznak vele. De hiába van kedve, még nem biztos, hogy lehetőségei adottak. Hiába szeret hétvégén túrázni, ha a hét többi napján magányosan van otthon kutyája. A legtöbben kora este érnek haza a munkából, amikor nem mindegy, hogy egy idősödő kutya várja-e otthon, akivel elég egy kisebb kört tenni, vagy egy energiagombóc, akit órákig kell szórakoztatni, futtatni, sétáltatni az egész napos unatkozása után. Attól, hogy kertben van a kutya, még foglalkozni kell vele.

Érdemes átgondolni, hogy valójában miért szeretnénk kutyát. Többségünk társat, sétapartnert, szeretni való barátot keres. Rengeteg elvárásnak meg tud felelni egy befogadott kutya, ha megfelelően tanítják. Sok országban drogkereső, terápiás vagy romkereső kutyák válnak az egykori elhagyott állatokból. Ahhoz, hogy jó társra leljünk, nem kell, hogy díjnyertes szülei legyenek, hogy két cm-el lejjebb vagy följebb álljon a füle, vagy, hogy a legújabb divatnak megfelelő fajta legyen. Egy olyan kutya, aki már sok rosszat megélt, jobban értékeli a szeretetet és a vele való foglalkozást. Meg akarnak felelni az új gazdának, nehogy megint kitegyék őket, ezért nagyon figyelmesek. Egy kis idő után majd büszkélkedhet is vele, hogy milyen kutyából milyen vált a gondoskodásának köszönhetően, és ez tényleg a közös érdemük lesz, nem úgy, mint egy fajta szépsége, amiért díjat osztogatnak.


http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=6515