A kutya húsevő ragadozó. A házikutya és a vadon élő kutyafélék fogazata, valamint a bélcsatorna hossza, felépítése, az abban található baktériumflóra és még számos egyéb jellemző is egyértelműen alátámasztják az előbbi állítást. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a kutya táplálékának természetes körülmények között mintegy 60%-a hús, a többi növényi eredetű. Az ellentmondás csak látszólagos. A megfelelő emésztéshez elengedhetetlenül szükséges rostokat a kutyának is a növényekből kell felvennie és bizonyos vitaminok és más, speciális tápanyag összetevők csak a növényekben találhatók meg. A kutyafélék evolúciója során jól működő túlélési stratégia volt a zsákmányolt állatokon kívül az egyéb, kevésbé látványosan szerzett, vagy nem kimondottan elegáns helyről származó táplálékok elfogyasztása is. A házikutya ősének tekintett farkas viszonylag nagyobb testű, ennek megfelelően több táplálékot igénylő ragadozó és még a magas szintű intelligencia segítségével kialakított, falkában történő vadászás sem eredményezett olyan táplálékbőséget, amely a részben vegyes kosztot kiküszöbölte volna.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a házimacska ezzel szemben inkább táplálékspecialista, az ő étrendjében mintegy 75%-ban szerepel a hús. A házimacska ősének tekintett vadmacska a farkashoz képest kisebb testű, kevesebb táplálékot igénylő, ugyanakkor rendkívül ügyesen vadászó ragadozó.

Amennyiben helyesen megválasztjuk kedvenc kutyánk táplálékát, azzal az egészségének védelmében is elhelyezzük az egyik alapkövet. A kutya olyan étrendet kíván, amelyben kiegyensúlyozott arányban szerepelnek a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok és ásványi anyagok. Az olyan étrend, amelyben valamelyik tápanyag túlsúlyban van, vagy éppen hiányzik, az egyensúly felborulása miatt elhízáshoz, vagy hiánybetegségekhez és egyéb egészségügyi problémákhoz vezet.
Nyers táplálék

Ha gondolatainkat  kizárólag a természetességre összpontosítjuk, akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a  kutyánk ideális tápláléka a nyersen, szőröstül- bőröstül elfogyasztott kisebb állatok és az azt kiegészítő, vadon nőtt növények lennének. Ezzel megvalósíthatóvá válna a természetesnek megfelelő étrend számos követelménye, azonban az ellenérvek sora is meglehetősen hosszú. Bármilyen tökéletesen megfelel is egy nyersen elfogyasztott zsákmányállat a kutya tápanyag igényeinek, ezzel magasra szökik a belső élősködők bevitelének esélye. Az evolúció során nem véletlenül alakította ki több bélféreg faj is azt a megközelítési útvonalat, hogy rágcsálókban és egyéb kistestű állatokban kezd tevékenykedni, majd az azokat felfaló ragadozó szervezetében élősködik tovább. Ezen bélférgek jelentős része súlyos kockázatot jelent a kutya tulajdonosa és családja számára is. A nyers táplálékkal bevihető kórokozók és az azok által okozott egészségkárosodás ismertetésével elektronikus formában több MegaByte, kinyomtatva egy jókora könyv telne meg. Egy példát röviden bemutatva: a kutyák és macskák gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű megbetegedését okozza az ún. Aujeszky betegséget előidéző vírus, amely nyers sertéshús (főként belsőség, pl. gége) etetése során juthat kedvenceink szervezetébe.

Az Aujeszky betegség vírusát hordozó felnőtt sertés sok esetben teljesen egészségesnek látszik és a  belőle származó, kifogástalan kinézetű tőkehúsokról is csak akkor derül ki, hogy a szörnyű kórokozóval fertőzöttek, amikor kedvenc kutyánk vagy macskánk pusztulását okozta.  A Salmonella baktériumokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyekkel a húsevők általában jobban megbirkóznak, mint az ember, de nem minden határon túl. Hajmeresztő hazai példa volt az a kutyaszaporító, aki a közeli baromfitelepre járt át elhullott szárnyasokat „szerezni”. A madártetemeket tollastul, mindenestül hajította a kutyái elé, aztán csodálkozott, hogy a kutyák közül milyen sok elpusztul. A nyers, csontos hús egyéb veszélyeket is rejt, a szilánkosan törő csontok, pl. csirkecsont, sérüléseket okozhatnak a szájüregtől kezdve a bélcsatorna teljes hosszában. Bizonyos „ügyetlen” formájú csontok, ide sorolhatjuk pl. a nagyobb csigolyákat, egészben lenyelve bélelzáródást és a kedvenc kutya halálát is okozhatják.(Alapos főzés után a farhát az előbbieknél kevésbé kockázatos.) Az állatorvosok rendszeresen bíbelődnek a kutyák fogai közé ékelődött csontdarabok eltávolításával és szintén mindennaposak a nem megfelelően megválasztott táplálék okozta bélelzáródások miatti műtétek is…

Inkább érdekessége, mint jelentősége miatt említendő, hogy a nyers hal nagy mennyiségű és folyamatos etetése következtében B1 vitamin hiány alakulhat ki, mivel a nyers hal tiamináz hatású és elbontja a B1 vitamint. Ez a hiánybetegség egyébként kevésbé a kutyák és macskák, mint inkább a prémesállat tenyészetek jellemzője.

Szintén nem ajánlott a mélyhűtőből kivett, fagyott táplálék etetése, amely sem a fogzománcnak, sem a gyomornak nem tesz jót.
Házikoszt

A fentieket végiggondolva, aki csontos hússal szeretné kutyáját etetni, az főzve tálalja kedvencének az eleséget pl. rizzsel kiegészítve. A sovány húsok mintegy 20% fehérjét, 2-9% zsírt és közel 70% vizet tartalmaznak nyers állapotban. A borjú-, a baromfi- és a nyúlhús 2-6% , a bárányhús 7-10%, a sertéshús fajtától függően 6-10% zsírt tartalmaz. A belsőségekben a zsírtartalom magasabb. Nagy mennyiségű csont etetése bélsárrekedést okozhat. A nagytestű állatok csontjai (pl. marha lábszár) alaposan megfőzve is erőteljes rágást igényelnek és ezáltal jelentős fogfelszín tisztító hatással bírnak.  A tojás értékes fehérje-, energia- és vitaminforrás, amely főzve könnyebben emészthető. A tojáshéj kétségtelenül sok kálciumot tartalmaz, de a hasznosulás szempontjából nem a legelőnyösebb kémiai kötésben. Az összetört tojáshéj ezzel együtt gyakran alkalmazott kálciumforrás.  A tejtermékekben  jól hasznosuló, nagy értékű fehérjéket, zsírokat és fontos vitaminokat találunk. Fogyasztásuk ajánlható mindazon kutyáknak, amelyek a tejcukrot jól tűrik és nem kapnak tőle hasmenést. A tejcukor lebontását végző enzim aktivitása az életkor előrehaladásával csökkenhet. Növényi táplálékként az emberi étkezésre szánt gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök egész sora jöhet szóba ,ha az eb szívesen fogyasztja azokat.  A gabonafélék élvezeti értéke kedvenceink számára csekély, előzetes őrlés és alapos főzés nélkül pedig a bennük rejlő tápanyagokat is nehezen emésztik a kutyák. Itt érdemes megemlíteni, hogy a rizs szénhidrát tartalma kutyáink számára könnyen feldolgozható, viszont a krumpliban lévő keményítő nem. Érdekes azonban, hogy a burgonya ember és állat számára egyaránt kimondottan értékes fehérjéket rejt. Tudnunk kell még a répacukorról, hogy a tejcukorhoz hasonló módon hasmenést idézhet elő a kutyáknál.

A kutyának való főzőcskézés bizonyos táplálék kiegészítőkkel együtt elfogadható megoldás, azonban ne feledjük ennek az idő-és munkaigényes voltát. Azt is vegyük figyelembe, ha a család elutazik és az eb marad otthon, akkor ki vállalja a napi adag összeállítását és megfőzését, illetve, ha velünk utazik a derék négylábú, akkor az út alatt hogyan oldható meg az etetés.
Konyhai hulladék

A nagy magyar valóság sok esetben azt az igen helytelen gyakorlatot jelenti, melynek során a család kutyái a gazdik által meghagyott maradékot eszik. Ebben a szokásban az az alapvető hiba, hogy az ember számára tervezett táplálék erősen eltér a kutya élettani igényeitől. A fehérjék, szénhidrátok, zsírok aránya és sokszor összetétele is nagymértékben különbözik attól, amire a kutyának szüksége lenne, nem is említve a kutya számára teljesen idegen fűszerek és egyéb összetevők felbukkanását. Az embernek például a tápanyagban a szárazanyagra vonatkoztatva mintegy 60% szénhidrátra van szüksége, a kutya szükséglete 30- 50%.  A kutyák számára az elsőszámú energiaforrást a zsírok jelentik, ebből mintegy 50%-ra van szükségük, míg embereknél ez 20-25%.  Az ember 12-15% fehérjeigényéhez képest ebből a táplálékalkotóból a kutyák mintegy 20-30%-ot igényelnek. A nem megfelelő táplálás erősen növeli az elhízás, a cukorbetegség és egyéb anyagcsere betegségek veszélyét és csökkenti a kutyák várható élettartamát. Röviden: kedvenc kutyánk nem univerzális konyhamalacnak született és nem az a feladata, hogy minden szerves hulladékot elnyeljen.

Az utóbbi években hazánkban egyre inkább teret hódít a kényelmesen beszerezhető és egyszerűen etethető, előregyártott tápok használata.
Kutyatápok

A kész kutyatápok három kategóriába sorolhatók: konzervek vagy nedves tápok, félig nedves és száraztápok.  A legkevesebb 70% víztartalmú konzervek (gyakran eléri a 85-90%-ot is) szárazanyag tartalmának jelentős része zsír, fehérjetartalmuk rendkívül alacsony, tápértékük csekély. A feltűnően olcsón kinálgatott konzervekről csak azt az egyet tudhatjuk biztosan, hogy a teljes értékű tápláléktól igen messze állnak. Az ízletes konzerveket a kutyák általában szívesen fogyasztják, ne feledjük azonban, hogy az ízletesség nem egyenlő a minőségi összetevőkkel. Számos konzerv a legolcsóbban beszerezhető vágóhídi hulladékokból készül, ezek mellett mesterséges tartósítószereket, színezékeket, ízfokozókat is tartalmaz. Főként a diszkont áruházak egy részében és bizonyos hiper/szupermarketekben  árult, gyanúsan olcsó termékektől kell mindenkit óva inteni. A félig nedves tápok 15-30% nedvességtartalommal bírnak, hús típusú kutyaeledeleknek is nevezik őket. Hazánkban nem olyan elterjedtek, mint a konzervek vagy a harmadik típusba tartozó száraztápok. Az energiában gazdag száraztápok nedvességtartalma 5-12%. A száraztápok között is szép számmal találunk silány alapanyagokból összeállított, katasztrofális termékeket, azonban léteznek teljes értékű, önmagában etethető száraztápok. A csúcsminőségű, teljes értékű száraztápok a kutya valamennyi tápanyag igényének megfelelnek, és nem csak a fehérje- zsír- és szénhidrát bevitelt biztosítják, hanem számos egyéb tápanyag összetevővel rendelkeznek az ízületek védelme, az immunrendszer erősítése, stb. érdekében. A kitűnően megkomponált száraztápok sem képesek viszont a kutya vízigényét fedezni, sőt száraztáp etetése mellett a  kutyának több vizet kell inni, mint természetes nedvességtartalmú táplálkozás esetén.  Vízfogyasztásban általánosságban ajánlható az elfogyott száraztáp mennyiségének minimum kétszerese. A száraztápok ízletessége legtöbbször elmarad a konzervekétől, bár a szagok és ízek megítélése a különböző kutyák között is elég eltérő lehet.

Amennyiben a bőséges hazai kínálatból a megfelelő tápot szeretnénk kiválasztani, ne sajnáljuk rászánni az időt annak megismerésére, milyen életkort élnek meg és milyen egészségi állapotnak örvendnek azok a kutyák, amelyek az adott tápot fogyasztották. A fényes szőrzet, jó csontozat, ép fogak, a szabályosan működő emésztés, és az idős korban is megtartott természetes mozgás mind a helyesen megválasztott táplálás jelei. Kérjük ki szakemberek, elsősorban állatorvosok véleményét a tápválasztási lehetőségekről.

És vessünk egy gyors pillantást arra, mekkora kupacokat raknak le a kutyák séta közben. A csúcsminőségű, könnyen emészthető, jól értékesülő tápokat fogyasztók kisebbeket.  Az alig emészthető, silány tápon tartott kutyák annál nagyobbakat.

 http://www.tappancsvilag.hu/tappancs.php?oldal=general&menu_id=1&submenu_id=15,16&actual=16