„Végy egy kiskutyát, s pénzeden megvásároltad a rendíthetetlen SZERETETET”

Kipling

A kutya azért lett a háziasított állatok közül az ember legjobb barátja, mert nagyjából ugyanolyan kapcsolatot alakít ki vele, mint fajtársaival. Lényegében magához hasonlónak tekinti az embert, a fiatal kutya az emberi környezetben sem fejleszt ki különösebb új viselkedésformát, pontosan azt cselekszi, amit a farkas ősei évezredeken keresztül. A különbség csak az, hogy ebben a kapcsolatban a kutya kizárólag csak az emberre reagál, de ennek ellenére falkaállat marad. Az ember iránt táplált hűség forrása valószínűleg az együtt cselekvés, így az ember–kutya kapcsolata megegyezik a vezérkutya és az alárendelt kutya kapcsolatával, azzal a különbséggel, hogy a ragaszkodás, a hűség, az engedelmesség az ember iránt nyilvánul meg. Azonban tisztában kell lennünk, azzal, hogy a különböző fajták különböző módon teremtenek kapcsolatot az emberrel.

Milyen célra kell a kutya?

Amikor a felelősségteljes döntésünket meghoztuk, hogy szolgálati vagy egyéb célból kutyát tartunk, akkor az első és legfontosabb dolgot tisztázzuk magunkban, a későbbi csalódások elkerülése érdekében, hogy: milyen célra kell a kutya?

Csak a pontos cél meghatározása után válasszuk ki az erre a célra megfelelő fajtát. Ne akarjunk egy alapvetően barátságos, keresőkutyából (pl. a vizsla), őrző-védő kutyát, mert ez csak a természet megerőszakolása lenne, ami nem sikerülhet. Az elődeink annak idején nem véletlenül alakították ki az egyes fajtákat. Már a kezdeteknél lényegi kérdés volt, hogy a megfelelő munkára a megfelelő fajtát kell kiképezni.

Felnőtt vagy kölyök?

Két módon juthatunk kutyához, vagy kölyköt vásárolunk, vagy már felnőtt egyedet. (A növendék kutyát is ide sorolnám.) Akármelyik megoldást választjuk, tartsuk szem előtt, hogy inkább vásároljunk egy kicsit több pénzért munkakutya-tenyésztőtől, mint az aluljárókban árusító szaporítóktól.

Ha tehetjük, kölyökkutyát válasszunk, akkor az érzelmi kapcsolat jó esetben a legmélyebb és legelmélyültebb lesz, a kutyát célirányos neveléssel olyanra formálhatjuk, ami a mi elképzelésünk.

Felnőtt vagy növendék kutya vásárlásakor szembekerülhetünk különböző rögződött cselekvésekkel, reflexekkel, kialakult személyiséggel, amelyek már lehet, hogy nem vagy csak nagyon nehezen változtathatóak. Sokkal könnyebb egy kölyökkutyát célirányosan nevelni, mint egy felnőtt egyedet „megnevelni”. Az optimális érzelmi kapcsolat az ember és a kutya közt csak akkor alakul ki, ha az egyedet saját magunk neveljük fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy felnőtt egyedből a megfelelő motiváció, szakértelem meglétével nem képezhetünk jó, megbízható szolgálati kutyát.

A kölyökkutya kiválasztása

Mielőtt a kölyökkutyát megvásároljuk, gondolkodjunk el azon, hogy az élethelyzet, amiben élünk, megfelelő a kutyatartásra? Nincs a közeljövőben olyan megoldásra váró problémánk (családalapítás, építkezés, költözés), amely befolyásolhatja a kölyökkutya nevelését? Megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkezünk, mert sajnos nem mindenki alkalmas a kölyökkutya nevelésére. Ne felejtsük el, hogy a kölyök olyan, mint a gyermek, a lehető legtöbb időt, együttlétet, foglalkozást igényli. Csak akkor szerezzük be a kutyát, ha a körülményeink optimálisak, mert senkinek nem jó az, ha a kutya úgy nő fel, mint a vadvirág, korlátok nélkül, ösztönszerűen cselekszik, mert akkor az erősebb győz, és az nem az ember. Elengedhetetlen néhány nevelési alapelv betartása, mert a kezdetben aranyos, jópofa kutya kellemetlen, erőszakos, uralkodásra hajlamos állattá is válhat, amit ugye nem kívánunk. A kölyök olyan, mint egy „márványtömb”, a kutyanevelés során lekalapáljuk róla a fölösleget, a hozzáértés ahhoz kell, hogy csupán a fölösleget kalapáljuk le róla.

A kiválasztás nagyon fontos a későbbi eredmények elérése érdekében, nem biztos, hogy a legszebb lesz a legjobb! Ahhoz, hogy a megfelelő időben tudjuk a kölyköt kiválasztani, elméletben is tisztában kell lennünk a kutya fejlődésének kritikus szakaszaival.

A kiskutyák fejlődésének szakaszai

I. szakasz: 1–21. életnap (0–3. hét), itt a tét maga az élet.

A kiskutya életének első kritikus szakasza a megszületés, és a következő 21 nap. Ennek a szakasznak a kritikus része maga az életben maradás, a kölyök agya nem képes a létfenntartást meghaladó tevékenységre. A bélsár- és vizeletkiválasztás is kizárólag az anya masszírozó nyalogatásának köszönhetően megy végbe. Megszületéskor a kölyök nem lát, nem hall, szaglása azonban működik, ennek köszönhetően nagy az emlőt kereső reakciója. Mozgásuk, reakcióik kizárólag reflexek. A kölyköknek csupán melegre, alvásra és anyatejre van szüksége, az újszülöttre még semmilyen hatással nincs a környezete. Teljesen az anyjára, valamint az alomtársai melegére van utalva.

A tenyésztőnek ebben az időszakban csak arról kell gondoskodnia, hogy az anya minden szükségest megkapjon, és arra kell vigyáznia, hogy az almot semmi és senki ne zavarja.

II. szakasz: 21–49. életnap (3–7. hét), kapcsolat a fajtársakkal.

A 21. naptól a kiskutya már egészen jól lát, hall, szagol, kezd testileg-szellemileg fejlődni. A tudatos agyműködés megindul, megkezdődik a külső környezet hatásainak a befogadása, hirtelen kitágul a világ a kölyök előtt. A kölyök már többet mozog, lábon jár, nem kúszik, kevesebbet alszik, a hangokra reagál. Mivel a környező világ összes jelensége az egyik pillanatról a másikra hat a kutyára, ezért a kölyök rendkívül érzékeny. Amit a kölykök ezekben a hetekben megtanulnak, jót vagy rosszat tapasztalnak, egész életükben megtartják. A következő hetekben a kölyök kapcsolatot teremt (szocializálódik) anyjával és alomtársaival, kialakulnak a többi kutyához kötődő érzelmi kapcsolatai, gyors fejlődésnek indul az idegrendszere.

Amennyiben ebben az időszakban (a hetedik hét előtt) a kölyköt leválasztják az anyjától és az alomtól, hiányozni fog neki a kutyákkal való kapcsolat kialakítása, emiatt később kevesebb érdeklődést mutat majd fajtársai iránt. Ilyenkor dől el az is, hogy később milyen magatartást tanúsít más kutyákkal szemben, barátságos vagy összeférhetetlen lesz. Ez idő alatt megkezdődik már a hatalmi rangsorba való beilleszkedés is, ha pl. kanok is vannak a kiskutyák között, akkor a legerősebb kan lesz köztük a vezér.

A kiskutya tanítását, nevelését a második kritikus periódusban, a 21–49. között nap célszerű elkezdeni, mert a kölyökkutya nagyjából hasonló módon tanul, mint a kisgyerek, ha nem sikerül megtanítani arra, amire akarjuk, saját maga alakít ki különböző szokásokat. Ezeket a szokásokat alomtársaitól és más kutyáktól tanulja meg, és ez bizony teljesen az ellenkezője annak, amire mi akarjuk nevelni. A hangsúlyt tehát az emberekkel való megbarátkozásra kell fektetni, mert a későbbiekben ez a szolgálati kiképzés szempontjából döntő jelentőségű lesz.

Ebben a kritikus időszakban a kölyköket okvetlenül tanítani kell, ami a tenyésztő feladata! A tenyésztőnek most is nagyon ügyelnie kell, hogy a kölykök továbbra is teljes nyugalomban legyenek, és lehetőleg semmi és senki ne zavarja meg őket.

III. szakasz: 49–84. életnap, 7–12. hét, az érzelmi híd.

A harmadik kritikus szakasz a (49–84. napos kor) a legalkalmasabb arra, hogy az ember és a kutya között elszakíthatatlan szálak szövődjenek. A nyolcadik hét környékén szokták az új gazdák elvinni a kölyköket, ez óriási stresszhatás a kölykök számára, mert hirtelen megválik az anyjától, testvéreitől, és idegenek közé kerül. Ezt az átmeneti, nehéz időszakot kell a gazdának ügyesen áthidalnia, mert ilyenkor alakul ki az a sajátos vonzalom, az érzelmi híd, amely mindennél erősebb, egy egész életre a gazdához csatolja a kiskutyát. Ebben a szakaszban különösen sokat kell foglalkozni a kölyökkel, hogy kifejlődjön egyénisége, „kutyabüszkesége”, karaktere, jelleme. Ilyenkor a kiskutya tanulási vágya nagyon erős, és egész tudása ekkor alapozódik meg. Ez tehát az emberrel való kötődés optimális időszaka! Soha annyira nem láncolhatja az ember a kutyát magához, nem irányíthatja olyan sikerrel a viselkedését, és nem taníthatja olyan eredményesen, mint ebben az időszakban.

IV. szakasz: 84–112. életnap, 12–16. hét, a függetlenné válás

A negyedik kritikus szakasz a 12–16. hetes kor, lényegében az elválasztódás kora, amelyben a kölyök elszakad az anyjától, és függetlenné válik. Ilyenkor még mindig szocializálódhat az emberrel, vagyis még nem késő elkezdeni a tanítását. Ez az időszak azonban nem pótolja azt, amit a korai foglalkozás esetleges elmulasztása okozott. Ezt a szakaszt az is jellemzi, hogy a testi fejlődés és a szocializálódás teljesen együtt halad. Ebben a szakaszban dől el az is, hogy ember és kutya között ki a „főnök”. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a kiskutya kialakuló egyéniségét le ne törjük, de ha nem akarunk később kellemetlenséget, a kölyöknek most kell megmutatni, hogy ki az úr a házban.

Elkezdődhet a komoly képzés, a játékos oktatást felváltja a fegyelmezett viselkedésre való kiképzés, eldől a kérdés, hogy kiskutyánkat a kritikus időszakokban helyesen nevelték-e, vagy valahol hibát követett el a tenyésztő.

Bármennyire is különböznek egymástól a kutyafajták, e kritikus időszakok, csekély eltéréssel, valamennyi fajta egyedeinél a már említett időpontokban megfigyelhetők. Az időszakok közül az ember és a kutya kapcsolatának kialakítása szempontjából a második és a harmadik a legfontosabb időszak. A rendelkezésre álló idő elég rövid, a 21–112. életnap, mindössze 13 hét! Ha ez az időszak elmúlik, lehetőségei nem térnek vissza, vagyis ha elmulasztottuk kihasználni, soha többé nem pótolhatók.

Amikor a kölyök szellemi kapacitása kifejlődött, elkezdi megkülönböztetni a számára előnyöset a hátrányostól. Neveléssel, kiképzéssel sokkal könnyebb rávezetni arra, hogy mi a helyes, és mi a helytelen, könnyebb a hibákat megelőzni, mint később javítani. Az a kutya, amellyel hathetes korában elkezdenek foglalkozni, négy hónapos korára többé-kevésbé engedelmes állat lesz, addigra elsajátítja a tanulás tudományát, amely képesség az élete végéig elkíséri.

A fiatalkori nevelés elmulasztásának, illetve a kutya és a gazda közötti kapcsolatok rossz irányba való fejlődésének későbbi következménye csak negatív lehet.

Első lépés: látogatás a tenyésztőnél

A kutyatenyésztés igen lelkes és felelősségteljes munka, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tenyésztés jól jövedelmező üzlet. A jó tenyésztő fáradságos munkájának igazi fizetsége az öröm, amikor látja, hogy az ő kenneljéből való kutyák szolgálatban, munkaversenyeken a legjobbak között szerepelnek. Akadnak olyanok is, akik a haszonért tenyésztenek, nagyban dolgoznak, több anyakutyát tartanak, és amikor egy időben több kutya születik, nem tudnak kellő odaadással foglalkozni a kutyákkal, pedig a fejlődésük ezt megkívánná.

Rossz helyen járunk akkor, ha a tenyésztőnek gyönyörűen felépített, korszerű kennelje, kifutója van, de ez csak arra szolgál, hogy minél kevesebbet kelljen foglalkozni a kiskutyákkal. A modern technikai felszerelések nem pótolják a kölykök számára azt, ami a legfontosabb, a szakszerű nevelést.

A jó tenyésztőnél csak egy egyszerű, saját maga által elkészített, tiszta kennel található, ahol rendet, tisztaságot, elegendő játékot találunk. Ha valamelyik családtag éppen játszik a kiskutyákkal, ezt a tenyésztőt érdekli a kiskutyák fejlődése, a minőséget tartja szem előtt, nem a mennyiséget. Ez a tenyésztő meg fogja kérdezni, hogy milyen célra kell a kutya, tanácsot ad, segít a kiválasztásban, beszélget velünk, megpróbál karakterizálni minket. Ha nincs megbizonyosodva arról, hogy a kutya jó kezekbe kerül, bármekkora összeget ígérhetünk neki, nem fog számunkra kiskutyát eladni.

Lehetőleg ilyen felelős tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. Ha lehetőségünk van rá, érdemes több tenyésztőt is meglátogatni, mert csak így tudunk valós képet alkotni, végleges elhatározásunk is sokkal inkább helyes és reális lesz. Ha már végleg eldöntöttük, több kennellátogatás után, hogy melyik tenyésztőtől vásárolunk, akkor megtörténhet a kölyök kiválasztása.

Második lépés: a kiskutya kiválasztása

Nem célravezető az a módszer, amikor elindulunk otthonról azzal a céllal, hogy mindenféleképpen kölyköt viszünk haza. Az alomból megpróbáljuk a legformásabb egyedet kiválasztani, és idegen, félreeső helyen, a többi kutyától külön elkezdjük a magunk módján tesztelgetni, hogy meg tudjuk ijeszteni vagy sem. A felelős tenyésztő vagy tulajdonos ilyenkor rövid úton megköszöni a látogatásunkat, és utat mutat a kijárat felé, mert nem akarja, hogy nagyobb kárt tegyünk a kiskutyában. Igaza van, mert ha mégsem tetszik a kölyök, akkor ott marad egy negatív élménnyel gazdagabb kiskutya

Ha megbízható társat akarunk választani, akkor a következőket javaslom:

Vegyük a fáradságot, és több különböző időben nézzük meg az almot, 3–4 hetes koruktól már megfigyelhetőek a pozitív és negatív jelek, melyek figyelembevételével választhatjuk ki a legmegfelelőbb egyedet. Célszerű megfigyelni a mozgásukat, viselkedésüket. Sokat elárul a kutya karakteréről az evés közbeni viselkedése, ezért figyeljük meg a kölyköket evés előtt, evés közben, evés után. A játék közbeni viselkedés is beszédes lehet. Többszöri látogatás után már véleményt tudunk formálni a kölykök életrevalóságáról, karakteréről. Tájékoztassuk a tenyésztőt, hogy milyen célra kívánjuk a kutyát megvásárolni. A tenyésztő nap mint nap látja a kiskutyákat, ezért jobban meg tudja ítélni karakterüket. Ha a tenyésztővel egyeztetve elérkezettnek látjuk az időt a leválasztáshoz, a kölyök korban már elérte a 9. hét környékét, akkor a megfelelő tesztek után vásároljuk meg négylábú barátunkat.

http://kutyahirek.hu/index.php?aid=5461f277b8d3ea705f4a86d&cat=16&subcat=16