Sehol sem fenékig tejfel a kutyatartók élete

A SZERZŐ FELVÉTELE– A Szamos partján is kialakítottak kutyasétáltató területet

Miután a kolozsvári kutyatartók és állatbarátok között évek óta visszatérő téma a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által az elmúlt másfél évtizedben meghozott, és a városi kutyatartást egyre nehezítő intézkedések, városi tanácsi határozatok, K. Gyurkó Rita szakújságírót arra kértük, számoljon be a magyarországi kutyatartást szabályozó rendeletekről. A beszélgetés kapcsán szomorúan nyugtázhatjuk, hogy nem csak Kolozsváron, hanem Magyarországon sem könnyű kutyát tartani, az önkormányzat szigorú, és állatbarátnak nem éppen nevezhető határozatai miatt.

– Ami a kolozsvári kutyatartási szabályokat illeti: az 1989-es rendszerváltás előtti, illetve az azt követő időből csak annyira emlékszem, hogy aki kutyát akart tartani, annak ebadót kellett fizetnie. A kutyatartók nem voltak kitéve annyira, mint most, a szomszédok és a polgármesteri hivatal állattartás-ellenes intézkedéseinek. Ott mi volt a helyzet 1989 előtt, illetve közvetlenül 1990 után?

– A kilencvenes évek elején, amikor fiatalként sok év albérletezés után önálló budapesti főbérleti lakáshoz jutottam, akkor lehetett először lakásban kutyám. Ha jól emlékszem, akkor az önkormányzat mint a lakás tulajdonosa, előírta: legtöbb két kutya tartható a lakásban. Ha a főbérlő nem volt rossz viszonyban a szomszédokkal, nem volt gond a három eb sem a budapesti VII. kerületben. Szabad kutyás élet zajlott akkoriban Budapesten. Kutyaiskolába jártunk, részt vettünk éjszakánként képzett kedvenceinkkel járőrözve, ingyen, hobbiból a kerületi Polgárőrség munkájában, vigyázva kerületünk, közterületeinek biztonságára. Engedelmes, leginkább keverék kutyáink szabadon, póráz és szájkosár nélkül jöttek mellettünk, nem támadva meg se kutyát, sem embert ok nélkül. Minden kutya, „aki” kezelhető volt, és nem támadt ok nélkül emberre vagy más kutyára – és akkoriban a legtöbb kutya ilyen volt, éppen a szabad társas élet miatt – ugyanígy járt kötetlenül, gazdáját követve és egymással játszva, szabadon a parkokban.

– 2010 márciusában a Kolozsvári Városi Tanács rátett egy lapáttal az addigi állatellenes intézkedéseire. Határozatba foglalták, hogy tömbházban csak 2 kutyát, illetve 2 macskát lehet tartani. Magánházban pedig – függetlenül az udvar nagyságától – csak 5 kutya és 5 macska tartható. Erre a határozatra állítólag azért volt szükség, mert „rengeteg panasz érkezett a lakosoktól” olyan személyek ellen, akik 10–20 kutyát tartottak saját tulajdonukat képező udvarukon, kertjükben. A polgárőrség nem ellenőrzi az ilyesmit, de lakossági bejelentések alapján kiszáll és büntet.

A rendszerváltás után az önkormányzatok, a lakóközösség békés egymás éléséért sokszor a jogaiknál nagyobb „felelősséget érezve”, no meg a szabad kutyák látásától félelmet érző állampolgáraink a kutyásokénál erősebb hangja hatására, elkezdték korlátozni az állattartást. Ma Magyarországon a helyi rendeletektől függ, hol és hány ebet tarthat az ember. Van, ahol nincs rendelet, főleg kisebb településeken és nincs korlátozás. Bérlemény és szolgálati lakás esetén a tulajdonos a helyi rendeletnél jobban korlátozhat. Aki kutyatulajdonosként ma lakást, házat tervez vásárolni, költözni szeretne, jobban teszi, ha nem az ingatlant, hanem a helyi ebtartási rendeletet nézi meg először. Előfordulhat ugyanis, hogy már odaköltözve azzal fog szembesülni, el kell ajándékozza az új lakhelyen a szabályok feletti létszámú kutyáját, macskáját.

– Kolozsváron 1996-ban hozott városi tanácsi határozat írja elő, hogy a tömbházlakásban élő szomszédok írásos beleegyezésére van szükség ahhoz, hogy kutyát tarthassunk. Ott is előfordul ilyesmi?

– Budapesten van olyan kerület, például a II., ahol a tartást nem, csak a közterületen a kutyasétát szabályozták. De van olyan város, például Szeged, Kiskunfélegyháza, ahol ma is a többlakásos társasházakban, függetlenül attól, emeletes-e, a lakók nagy részének előzetes írásos hozzájárulásához kötik egyetlen eb tartását is. Dunakeszi, Salgótarján, Túrkeve „kutyásai” az Alkotmánybírósághoz fordultak a helyi ebrendeletek korlátozó jellege miatt. Az Alkotmánybíróság kimondta eme városi rendeletek erre vonatkozó paragrafusainak semmisségét. A 49/2007. (VII. 3.) alkotmánybírósági határozat tartalmazza az ebtartásra voantkozó általános elveket. Egyetlen kutya tartását feltételhez kötni a tulajdon túlzott korlátozását jelenti, több kutya esetében viszont nem. Ugyanakkor az önkormányzatnak biztosítania kell a lehetőséget több kutya tartásához – engedélyhez kötve a lehetőséget. Különösen fontos az is, hogy az állatok védelmének európai normáit alkalmazva a kutyakölykök szintén megtarthatók 3 hónapos korig. Tehát nem kell a vétlen „újszülötteket” elaltatni, adott az esély gazdát keresni nekik. Ahol ez nem így van, az Alkotmánybíróság a jogi megoldás. Van olyan település, ahol az eb méretétől is függ az, hogy hány kutyát tarthatnak. A tenyésztés azonban a legtöbb helyen, még külterületen is engedélyhez kötött.

– Javasolnád azt, hogy itt Kolozsváron is forduljunk az alkotmánybírósághoz kutyatartás-ügyben?

– Azon városok kutyatulajdonosait, ahol az egy ebet is engedélyhez kötik, csak arra tudom biztatni, forduljanak az alkotmánybírósághoz. Kolozsváron is látom ennek a lehetőségét, hiszen a magyar alkotmánybíróság a tulajdoni korlátozások jogos mértékének meghatározásakor az európai jogszabályokat alkalmazta, amelyek érvényesek az EU-tagállam Romániára is.

– Mi a helyzet a magánházakban tartott kutyákkal Magyarországon?

– Kertes családi házakban, illetve külterületen, tanya-világban van, ahol korlátozás nélkül, van, ahol létszám-korlátozással tarthatunk csak kutyát. Például a salgótarjáni ebrendelet szerint családi házban két kutya tartható. A város külső részén, tanyákon, 3000 négyzetméternél nagyobb ingatlanokon több is, de csak olyan ebek, amelyek a téli kinti tartást károsodás nélkül elviselik. Ez a pont megint jogvita tárgya lehet, mert ha a vizslát hőszigetelt ólban tartom, milyen jogon tilthatná meg valaki a tartását? Békéscsabán tervezték ötre korlátozni a tanyákon is a tartható kutya-létszámot, de nem született meg ez a rendelet-módosítás. Reméljük, a kutyások nem is engedik meg ezt, lobbizva az új önkormányzati képviselőiknél.

– Kolozsváron a kutyasétáltatáskor elengedhetetlen a póráz és a szájkosárhasználat. Nyugdíjas férfi mesélte évekkel ezelőtt, hogy az 1990-es években minden reggel 5-kor kelt, és fél hat és hat között sétáltatta a kutyáját a lakása közelében, ahol ez nem lett volna szabad. Reggel 7-kor a „rend őrei” már büntették a kutyatulajdonosokat, ha nem pont ott sétáltatták az ebeket, ahol az elő volt írva.

Egy új kormányrendelet, a legtöbb helyi ebrendelet szabályait megerősítve, pórázhoz köti a kutyák közterületen való mozgatását. Büntetni azonban ezért eddig csak Erzsébetvárosban hallottam, illetve a Margitszigeten sóztak rá a közterület-felügyelők, 30 ezer forintnyi bírságot egy német ajkú, Magyarországon élő hölgyre. Magyarországon tudtommal egyetlen helyen él a kutya pórázon való sétáltatását tiltó szabály: Dombóváron. Ott tilos a bolt elé kikötni a kutyát, mert elviszi a sintér, és kutyával menni is csak a lakásod és a kijelölt sétahelyek között lehet. Véleményem szerint ez a polgárok szabad mozgásának jogtalan és oktalan korlátozása és ezért szintén érdemes Alkotmánybírósághoz, illetve tovább, az Európai Unió Bíróságához fordulni. A kutyák sétáltatását sok település közterületén szájkosárhoz is kötik, ezt helyben hagyta az Alkotmánybíróság.

Magyarországon szinte minden városban van több kijelölt kutyafuttató hely. Budapesten kerületenként sokszor tíz körülkerített ilyen helyet is kijelöltek, ahol póráz és szájkosár nélkül élhetnek egymással az ebek szabad társasági életet! És ez az intézkedés az, amely jelentősen megkülönbözteti Magyarországot jelenleg Romániától!

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/52545/mainarticle/false/web/false/quick/false/ynews/false