A középschnauzert soha nem szabad „hirtelen felindulásból” megvásárolni. A döntés komoly megfontolást igényel.
A három schnauzer fajta közül õ a legaktívabb, a legdinamikusabb, a legnagyobb mozgásigényû, de õ a legjobb házõrzõ is. Ritkán akad közöttük harapós is, de általában hangjával és lendületével eleget mond. Ezért nem elsõsorban szobakutya. Családjára-falkájára viszont szüksége van, a legideálisabb tartási mód számára, ha kedve szerint lehet kint és bent is. Az udvar is kicsi lesz neki, gyakran kell biztositani lehetõséget arra, hogy alaposan elfáradjon szabad rohangálással, kerékpár melletti futással. Persze ezt ki is lehet hagyni az életébõl, de akkor várhatóan izomszegény lesz, és lekötetlen energiái is gondot fognak okozni.
A szeretet és a szigor egyensúlyát jól kell eltalálni, különben hajlamos elszemtelenedni, de ha túl szigorú a gazda akkor bizonytalanná, makaccsá válik.
A kisgyerekekkel akkor van igazán jóban, ha együtt nõnek fel. Nagyon jól összeszoknak, de valószínû, hogy gazdájának nem fogja tekinteni, inkább vele egyenrangú játszótársnak.
Egy kamaszkorban lévõ, sportos gyermeknek viszont nagyszerû partnere.
A középschnauzer kan és szuka között talán nincs akkora viselkedésbeli különbség mint más fajtáknál. Általában domináns fajta, ez mindkét nemre jellemzõ. Ha második kutyára is vágyunk, akkor az jobb ha ellenkezõ nemû. Azonos nemû schnauzereket elég nehéz együtt tartani.
Fizikailag nincsenek túl nagy igényei. Szinte soha nem beteg, a legnagyobb téli hidegben is szivesen alszik az udvaron. Jól bírja az ún. „ridegtartást”. Örökletes betegségei nincsenek, általában egészséges fajta.
Mozgékony, sportos családba való, akiket elkisérhet kirándulni, futni, kerékpározni, úszni.
Jó, ha a gazdának vannak már kutyás tapasztalatai, de még így is okozhat meglepetéseket nagy aktivitásával.
Nem való túl nyugodt, csendes, halkszavú családba, kifejezetten otthonülõ emberek mellé.
Azt is érdemes elõre eldönteni, hogy parkosított kertet vagy középschnauzert szeretnénk-e, mert a kettõ együtt ritkán szokott sikerülni. Szeret a kerítés mellett rohangálni, nagy gödröket ásni, muskátlit kigyomlálni.

Amikor a kölyök új családjához kerül – ideális esetben 8-12 hetes korban – azonnal el kell kezdeni a nevelését. Nem szabad semmit ráhagyni amit komolyan helytelenítünk. Sokat kell vele együtt lenni, játszani, de közben mindig figyelni arra, hogy idõben vegyük észre a hibás viselkedést, és azonnal javítsuk ki. Elsõ naptól a gazda dönti el, hogy mikor van játék, evés stb. A gazda döntse el, hogy valamilyen tevékenységet mikor kezdenek el és mikor hagynak abba.
Legyünk nagyon kedvesek, nyugodt hangon beszéljünk vele. A snaci kölyök nagyon szeleburdi, játék közben hajlamos durváskodni. Ilyenkor azonnal abba kell hagyni a játékot, majd ha lecsillapodott, lehet folytatni.
Nem ajánlatos ráhagyni durvaságait, a kéz harapdálását az elõszoba kipakolását azzal, hogy pici még, majd megtanulja. Majd lassan valóban megtanulja, de addig? Neki és a gazdáinak is arra van szüksége, hogy a láthatatlan korlátokat, határait nagyon hamar megtanulja. És meg is tanulja. A helyes viselkedést, játékot gyakran jutalmazzuk apró falatkákkal, dicsérettel. Ha rosszalkodni kezd, szóljunk rá egy határozott „ reccsenõ” szóval és hagyjuk ott.
De vigyázat! Ne törjük le lelkesedését, jókedvét, ne korholjuk minden apróságért. Õ egy vidám, jókedvû, kiváncsi kölyök.
Amint megbarátkozott családjával és láthatóan biztonságban érzi magát, lehet kezdeni a „tanulást”. A nevét, a „gyere ide”, „ülj”, „helyedre” utasitásokat játék közben is megtanithatjuk, az elsõ két hónapra ez elég is.
Ezzel egyidõben az egyedül maradást is gyakorolni kell. Ha utána kárpótoljuk ezért és bevonjuk a család életébe, akkor tudomásul veszi, hogy egyedül marad.
Most kell a schnauzer rendszeres ápolásához nélkülözhetetlen fésülködést, szõrápolást is elkezdeni. Szerencsés esetben a tenyésztõ már ezt megmutatta neki. Még nincs mit kefélgetni, de a szituációhoz feltétlenül hozzá kell szokni. A vele való foglalkozás része, hogy naponta néhány percig kicsit elmatatunk a testén. Ha befejeztük, mindig kapjon jutalmat.

A lehetõ leghamarabb vigyük utcára, ismerkedjen mindennel ami az életben adódhat. A schnauzer szocializációja nagyon fontos! Fél éves koráig a lehetõ legtöbb inger érje az élet minden területén, különben félénkké válhat.
Mindjárt az elsõ séta alkalmával keressünk egy nyugodtabb helyet és engedjük szabadon. Senki ne aggódjon, ha ilyenkor engedi, egészen biztos, hogy nem fog elszaladni. Ha ezt akkor teszi a gazda, amikor már idõsebb és magabiztosabb, akkor sokkal nehezebb lesz rávenni, hogy az õ mozgását figyelje és visszamenjen a hívásra. Pedig a schnauzernek szüksége lesz arra, hogy szabadon rohangálhasson.
Fontos tudni, hogy nem társasági kutya. Az idegenekkel nagyon bizalmatlan, de ne kerülje el õket. Akár otthon, akár a szabadban van, találkozzon bárkivel, de ne higgye senki, hogy félõs a kutyája azért mert nem engedi magát simogatni. Ha vendég érkezik, az ne foglalkozzon vele, várja meg, míg a kutya maga kezd kiváncsiskodni és szaglászni. Igy megtanulja, hogy elfogadja a család barátait.
Hogy mikor kezd a kerítés mentén házat õrizni, az egyéni habitusától függ, 5 hónapos kora körül már biztosan megpróbálja, fõleg ha olyan tenyészetbõl jött, ahol ezt láthatta a felnõttektõl.
5-6 hónapos korában az évszaktól függetlenül ideje kozmetikushoz vinni. Eddig remélhetõleg nagyon gyakran volt fésülve, és idegen helyeken is járt, tehát nagy baj nem lesz.

Nagyon fontos, hogy családtagnak tekintsük, és úgy is bánjunk vele. Ha kerti bútorként egyedül, unatkozva tölti napjait, ha nem vehet részt mindennapjainkban akkor õ keres magának elfoglaltságot és abból baj lehet. A magányos schnauzer szomorú, depresszióssá válhat, rongálni fog, esetleg rászokik a csavargásra.
Ha viszont azt érzi, hogy családjában megvan a helye, és biztonságban érzi magát, akkor kiváló jelzõkutya, házõrzõ és nagyszerû családi kutya lesz.