A nevelés, mint fogalom, ember és kutya esetében sem azonos jelentéssel bír. Amíg emberi viszonylatban ennek többek között erkölcsi vonzata van, kutyáinknál erről nemigen beszélhetünk. náluk, amikor nevelést emlegetünk, öröklött hajlamaiknak, ösztöneiknek olyan arányú kibontakoztatását értjük, ami számunkra ideális kiképzési alannyá, illetve ha nem munkakutyát szeretnénk, kellemes társállattá formálja őket.

Amint az apróságok reagálnak a környezetükből származó ingerekre, anyjuk aktívan beavatkozik csemetéi viselkedésébe. Számunkra ez a kicsik háromhetes kora után válik napról napra látványosabbá: ekkor produkálják az első olyan, még esetlen, játékos mozdulatokat, kommunikációs jelzéseket, amelyeket az idő haladtával egyre több tapasztalat, környezeti hatás befolyásol. Ezeket a folyamatokat az anya is irányítja. Ezért fontos, hogy a lehető legtovább csemetéi mellett maradjon. Erre azonban általában kevés idő áll rendelkezésre manapság. Az okok különbözőek: egyik helyen túl sok almot nevelnek egyszerre ("kutyagyárak"), a másikon a tenyésztő túlságosan elfoglalt. Ezért külön is örültem Krausz Tünde előző számban megjelent hozzászólásának, hiszen remek gyakorlati útmutatást nyújt egy fajta vonatkozásában, hogyan is illene egy-egy alom felneveléséhez, szocializálásához hozzáállni. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ahol nem ilyen vagy ehhez hasonló hozzáállással találkozunk, onnan nem is érdemes kutyát venni...

Mikor és hogyan kell kezdődnie a kölyökkutya nevelésének?

Úgy 6-7 hetes korig az anyai beavatkozás mellett a csemeték nevelése fajtától függetlenül nagyjából hasonló módon zajlik. Az 5 hetes kölykök általában élvezettel cibálják tenyésztőjük nadrágját és szinte minden útjukba akadó puha dolgot, sőt, már a guruló labdára is reagálnak. Zsákmányszerző ösztönük játékos ébredezésének jelei ezek. Nincs is egyéb teendőnk ezzel kapcsolatosan, mint az ösztön egészséges fejlődésének biztosítása, mégpedig úgy, hogy ezekre a játékokra rendszeresen alkalmat biztosítunk a kicsiknek kennelen kívül is. Érdemes figyelni az almon belüli, kialakulóban lévő hierarchikus viszonyokat. Csak így tudjuk elérni azt, hogy a rangsor alján álló kiskutyák is sikerélményhez juthassanak időnként a harci játékok során. Ha erre nem fordítunk kellő figyelmet, valószínűleg minden alomban növekedni fog azoknak a kölyköknek az aránya, amelyek alombeli alárendeltségük folytán kevésbé magabiztos kutyává cseperednek. Megelőzni a kellemetlen, számunkra kínos reakciók kialakulását mindig könnyebb, mint a már kialakult, netán rögzült viselkedést helyrehozni.

Számos szakkönyv és -cikk látja el tanácsokkal a kiskutyát vásárolni szándékozókat azzal kapcsolatosan, milyen tesztekkel tegyék próbára a kiszemelt kölyköt. Én nem kívánok ebbe mélyebben belemenni, mert eddigi tapasztalataim során úgy találtam, hogy a 6-8 hetes kor közötti tesztek megbízhatósága elég sok kívánnivalót hagy maga után, arról nem is beszélve, hogy a bevésődési időszakban a komolyabb negatív élmények nem válnak hasznára a fejlődő idegrendszernek. A teszteknél sokkal fontosabbnak tartom az alom általános megfigyelését játék és táplálkozás közben. Érdemes odafigyelni a megnyilvánuló ösztönök kifejezettségére, a hierarchikus viszonyokra, az emberrel való kapcsolat minőségére.

A cél meghatározza az eszközt

Az új kutyatulajdonosnak el kell döntenie, milyen célra szeretne kutyát tartani: munkakutyaként, sportkutyaként, vagy "csak" házőrzőként, illetve családtagként. A munka- és sportcélok is különbözőek, aszerint, hogy őrző-védő, vadász, agility stb. kutyakésőbbi kiképzését akarjuk e előkészíteni megfelelő neveléssel. Egy cikk keretein belül lehetetlen részletekbe menően mindenre kitérni, de a lap rendszeres olvasói tudják, hogy többen is folyamatosan napirenden tartjuk ezt a témát, így az érdeklődő előbb-utóbb bizonyára választ kap problémáira.

Amíg az őrző-védő sportra szánt kutyanevelésében lényeges a zsákmányszerző ösztön minél teljesebb kibontakoztatása, addig a vadászkutyák többségénél ugyanennek az ösztönnek a "vadmegállási fázisig" szabad csupán eljutnia. Remélhetőleg erről szakavatott vadászkutya-kiképzők írnak majd ismertetőt. Őrző-védő célra nevelendő kölyökkutyánkkal rendszeresen játsszunk zsákmányszerző játékokat. Erre a célra pár hónapos kölyköknél a leginkább megfelel egy erős, nehezen szakadó szövetdarab; később, a fogváltás időszaka után egy tömött, hurka alakú úgynevezett fogózsák. Ezeknek a fogásra csábító eszközöknek a megfelelő mozgatásával felcsigázzuk zsákmányszerző ösztönét, s a kutyakészségeihez mért kisebb nagyobb küzdelem után zsákmány gyanánt átengedjük neki a megragadott rongyot vagy "hurkát". Lényeges a kölyök apporthajlamának fejlesztése, eleinte kislabdával, később különböző alakú és súlyú tárgyakkal. A fogváltás időtartama alatt azonban ezek a játékok kerülendők. Egy intenzív negatív élmény hosszú időre visszavetheti mindazt, amit addig elértünk!

Célszerű már egészen fiatalon hozzászoktatni a kutyát a különböző magasságokhoz, vigyázva azonban arra, hogy egy-egy ilyen alkalommal le ne ugorjon, hiszen a kölyökkori zsenge csontozat sérülésének és az ízületek korai, túlzott terhelésének a kockázata meglehetősen nagy. Saját kutyáimmal 5-6 hónapos korukban általában gyakorolni szoktam a vízből való apportozást is. Igaz, ez nem tartozik az őrző-védő kiképzés során végrehajtandó feladatok közé, de az úszás nagyon jó sport a kutyának is - és milyen kutya az, amelyik fél a víztől? Ez egyébként jó példa az átfedésre a nevelési és szocializációs folyamatok között.

A kutya és a külvilág

Leendő munkakutyáknál a későbbi használati cél határozza meg azt is, hogyan helyezzünk súlyt a nevelés során kutyánk idegen emberekkel való viszonyára. Bár kivételek mindig akadnak, általában véve nem várhatjuk el egy területőrtől, hogy gazdája jelenlétében minden idegennel barátkozóan viselkedjen, a gazdi távollétében pedig megbízhatóan őrködjék a rábízott értékek fölött. Azt azonban ezektől a kutyáktól is el kell várni, hogy a mindennapi életben "normálisan" viselkedjenek, nem lehetnek környezetük rémei. Ennek érdekében a nevelés során a védőösztönt megfelelő keretek között engedhetjük kibontakozni, az egyed idegalkati típusának maximális figyelembe vételével.

A "csak" kedvencként tartott kutyák nevelése nem igényel speciális gyakorlatokat, az ő esetükben elsősorban arra kell törekedni, hogy lehetőleg játékos keretek között különbséget tudjanak tenni a "szabad" és "nem szabad" fogalma között. Természetesen a későbbiek során bizonyos alapkiképzésen nekik is célszerű átesniük, hogy a kutyákat nem túlzottan kedvelő embereknek minél kisebb támadási felületet hagyjon kedvencünk viselkedése.

Úgy gondolom, hogy megfelelő elméleti felkészültség mellett - tekintettel arra, hogy kizárólag szakirodalomból ezek a dolgok nem tanulhatók meg - fontos, hogy egy jó kutyaiskolával, vagy ha ilyen a lakóhelyünk közelében nincs, tapasztalt szakemberrel vegye fel kezdő és haladó kutyatartó egyaránt a kapcsolatot. A kölyökkutyák szocializálásának, nevelésének, később pedig kiképzésének rendkívül fontos része ugyanis a kutyaóvoda és a kutyaiskola!

http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4160