Ideális esetben 8-12 hetes kora között kerül a kiskutya új családjához. Ilyen idős korára megtanul teljesen stabilan járni, szaladni, játszani, és rendesen enni. Most a legalkalmasabb arra, hogy viszonylag könnyen élje meg a családjától való elszakadást és képes legyen beilleszkedni egy új környezetbe, amely egyben az új családot is jelenti számára.

Az új otthonba érkezés első napjai a legnehezebbek a kiskutya számára. Egyáltalán nem ismeri ki magát, a lakás tele van számára meglepetésekkel, idegen szagokkal, zajokkal és furcsa, ismeretlen emberekkel. Ha megpróbáljuk magunkat a helyébe képzelni, egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy gyámoltalannak és bizonytalannak érzi magát. Ne essünk azonban abba a csapdába, hogy babusgatással és kényeztetéssel próbáljuk enyhíteni családja hiányát. Ne kapjuk fel lépten-nyomon, ha nyöszörög, vagy le-fel rohangál a lakásban. Addig úgysem fogja igazán jól érezni magát, amíg nincs teljes bizalommal új családja iránt. Ezért igyekezzünk minden tőlünk telhetőt elkövetni, hogy hamar beilleszkedjen közénk, és elnyerjük bizalmát.

Persze ez nem könnyű feladat, következetesnek és nagyon figyelmesnek kell lennünk vele. A legfontosabba türelem! Főként az első pár napban! Ne követeljünk tőle sokat, ne ijesztegessük, és legfőképpen ne bántsuk! Szocializációja szempontjából nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne szerezzen rossz, kellemetlen tapasztalatokat, mert azt egy életre megjegyzi.

Ha így cselekszünk, hamar feloldódik ebünk és egyre felszabadultabban keresgél és ismerkedik a lakásban. Ekkor mondhatni már sínen van a kapcsolatunk négylábú pajtásunkkal. Nem árt azonban, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a kutya tudja, mit akar, még akkor is ha csak 2 hónapos, megpróbálja környezetéből kihozni mindazt, amit elnéznek neki. Agyafúrt a kis négylábú, kihasználja a gazdi gyenge pillanatait, és ha egyszer már megengedtek neki valamit, azt a későbbiekben is el fogja várni. Jobb tehát, ha következetesen neveljük ebünket az első perctől kezdve.Ahogy múlik az idő egyre céltudatosabb családtársunk lesz. Ilyenkor se kapassuk el, ha elhalad mellettünk simogassuk meg, de ne csüngjünk rajta állandóan, hagyjuk, hadd mozogjon szabadon. A felfedező kedve valószínűleg nem lankad, minden ehetőt - és nem ehetőt - megkóstol és játszik vele. Azokat a tárgyakat, amiket nem szeretnénk cafatokban viszontlátni (cipőt, papucsot), azonnal vegyünk el tőle egy hangos „pfúj” kíséretében. Természetesen, a tiltott gyümölcsöt helyettesítsük kutyák számára készült játékkal, és akkor mindenki boldog lesz.

http://www.haziallat.hu/kutya/viselkedes/kiskutya-neveles/1566/