A kölyök jellemformálása szempontjából fő feladat a szocializálódás az emberekkel, és a jó kapcsolat kialakítása a fajtársaival szemben, hogy megismerhessék a társas életet is. Az ember bármilyen szinten is játszik a kutyával, nem tudja biztosítani azt a játékot, amit a kutya a fajtársaival játszik. Csak tőlünk függ, hogy a kutyánk acsarkodóvá, verekedőssé válik, vagy más kutyák között is társas lénnyé, ezért kell engedni a más kutyákkal való kapcsolatfelvételt.

Már az első alkalommal nyugodtan engedjük kiskutyánkat a másik kutyához. Biztosak lehetünk abban, hogy a másik kutya, akár kan, akár szuka, a mi kölykünket nem fogja bántani. A kan általában sem a szukát, sem a kölyköt nem támadja meg. Mi se kövessünk el hibát, a másik kutya közeledtére nem szabad félelmet mutatnunk vagy kutyánkat visszatartanunk, mert ezt megérzi, és bizonytalanná, idegessé válik. E helytelen viselkedéssel mi magunk neveljük rá a kutyát, hogy felnőve morgó, félelmében támadó, vicsorgató legyen. Fontos dolog az is, hogy a játék hasonló korú kölyökkel is történjen, mert bár játékszinten, de rövid úton kialakul a kutyák közt a rangsorolás. Az idősebb, már felnőtt kutyák esetében a kölyöknek nincs módja arra, hogy felküzdje magát a ranglétrán, vagyis szinte azonnal érzékelhetővé válik számára az alárendeltség. Amíg az ember a cél érdekében képes „legyőzötté válni”, addig a felnőtt kutya nem hajlandó a kompromisszumos megoldásra, ezért az erősebb egyedek elnyomó hatással bírnak, melyek nem segítik elő a későbbi domináns viselkedés kialakulását. A pozitív benyomások a kutyánk személyiségének kialakulását segítik, ezért ügyeljünk arra, hogy pozitív élménye legyen, mert csak így válhat felnőttkorában magabiztos, domináns egyeddé.

A játék

A kutyák életében nagyon fontos szerepe van a játéknak, életük alakulása és felkészítésük szempontjából. A játék nemcsak a hangulat kifejezője, az összegyűlt, és fel nem használt energiák levezetésének eszköze, hanem módot ad a tárgyak, fajtársak és a környezet jobb, könnyebb megismerésére. A játék már az alomban, a születés után megkezdődik a testvérekkel, az anyakutyával, ez azonban más irányú játék, hancúrozás, kergetőzés, birkózás, verekedés, mint amit az ember játszik a kutyával. Ahhoz, hogy a kutya boldogan váljon felnőtté, és kialakuljon az életre szóló kapcsolata az emberrel, mindig játszani kell vele. A jó kiképző már kölyökkorban célirányos játékkal hívja életre a kutyában rejlő ősi ösztönöket, ami később az eredményes kiképzés alapja. A kritikus időszakokban elmulasztott játékos tanulás lehetőségei felnőttkorban már nem térnek vissza, és az a munka, amelynek csak a kényszer az alapja, soha nem lesz olyan minőségű, mint a játékkal motivált.

Játékos apport

Az apport francia eredetű szó, ami magyarul elhozást, előhozást jelent, ez a szó a kiképzésben meghonosodott olyan szakkifejezés, amelynek nehéz lenne helyes magyar megfelelőt találni.

Az apportjátéknak nagy jelentősége van, ezt a játékot a kutya egyik legősibb, zsákmányszerzési, zsákmányüldözési, a mozgó tárgyak megragadásának ösztönére kell felépíteni. A megfelelő játékkal a kutyát „apportbolonddá” lehet tenni, ha ez sikerült, akkor felnőttkorban feltétlenül eredményes munkát érhetünk el a vele. Az apportkészség a kutyának veleszületett tulajdonsága, hiszen minden mozgó tárgyat ösztönösen szeret üldözni, elkapni. Függetlenül attól, hogy a tenyésztő foglalkozott az apportjátékkal vagy sem, az új gazdának minél hamarabb be kell vezetnie a játékos apportírozást, hogy ez a hasznos hajlam a kölyökben tökéletesen kifejlődjön. Mielőtt elkezdenénk ezt a játékot, a megfelelő apporttárgyakat szerezzük be, amelyek nagysága alkalmazkodjon a kölyök méreteihez, anyaga olyan legyen, ami nem könnyen szétrágható, lenyelhető. Az apporttárgy akár lehet egy rongylabda, teniszlabda, tömör gumilabda, fagolyó, vagy egy seprűnyéldarab, a lényeg az, hogy a kutya érdeklődjön a tárgy iránt, és játszani tudjon vele. (A továbbiakban az apporttárgyat labdának nevezem.)

Első lépés

Keressünk egy alkalmas, csendes, ingerszegény környezetet, ahol nincs semmi olyan külső körülmény, ami elvonná a kutya figyelmét, itt kezdjük el a játékot. Vegyük a kezünkbe a labdát, dobálgassuk, játszadozzunk vele, mint minden mozgásra, a kutya előbb-utóbb erre is felfigyel. Várjuk meg, míg a kölyök izgalomba jön, kialakul benne a vágy, hogy ő is bekapcsolódjon a játékba. Ezt az ingerlést addig folytassuk, hogy szinte látható legyen a kölyök túlzott vágyakozása a labda megszerzésére, ilyenkor ugrándozik, nyüszít, kapkod a kezünkben levő játék után. Néha ejtsük el a labdát, majd a kutyát megelőzve kapjuk fel előle, ezzel is tovább fokozva az érdeklődését. Végül az egyik ilyen kiejtésnél hagyjuk, hogy a kölyöké legyen a labda, ha megvolt a kellő izgalmi állapot, a győzelem boldog érzésével fog a zsákmányával félrevonulni. Ha ez így történt, az első feladat nagyszerűen sikerült.

Második lépés

Rövid idő elteltével ismét vegyük kézbe a labdát, szintén kezdjünk játszadozni vele, amikor a kölyökben a megszerzési vágy fokozódik, kis távolságra gurítsuk el tőle a labdát úgy, hogy azt ne tudja megszerezni, szaladjunk utána, és kapjuk fel előle, de végül engedjük, hogy a labdát a kiskutya szerezze meg. A tőle eltávolodó, mozgó, guruló labdával felkeltjük a benne lévő ősi zsákmányüldöző hajlamot. A sikert, a labda elkapását mindig hangos elismeréssel, dicsérettel nyugtázzuk. A megragadás után a kölyök a féltett zsákmányával valószínűleg félrevonul, eleinte ezzel ne törődjünk, örüljünk annak, hogy a zsákmány után szaladt, és az elkapás után ahhoz ragaszkodik.

Nagyon ügyeljünk azonban arra, hogy ezt a játékot se vigyük túlzásba, ha a kölyök jelét adja a fáradtságnak, kedvtelenségnek, a játékot arra a napra azonnal abba kell hagyni.

Harmadik lépés

Ha a kölyökkel már eljutottunk oda, hogy erősen érdeklődik a guruló labda iránt, akkor menjünk ki vele a szabadba, egy csendes, füves területre, ahová majd rendszeresen el tudunk járni. Ezen a területen kezdjük a játékot, ha a kutyát ingerületbe hoztuk, gurítsuk el a labdát a fűben, és a kutyával versenyezve fussunk a labda után. A futásunkkal a labda megszerzésre serkentjük, de már engedjük, hogy ő érjen előbb a labdához. Annak elkapása pillanatában hirtelen forduljunk meg, és fussunk az ellenkező irányba. Futás közben a kutyánkat a nevén szólítva hívjuk, és kedves hangon mondjuk az „apport”, „hozd” vezényszavakat. Természetesen ezek a mozdulatok már célirányosak, hiszen a kölyök boldog, hogy a zsákmányt elkapta, de kedvenc barátja, a gazdája tőle rohanva eltávolodik. Megijed, hogy otthagyják, ezért a szájában lévő labdával rohan a gazdája után, aki valami kedves, de a kölyök számára még értelmetlen hangokat hallat. Később ezek az értelmetlen hangok tartalommal töltődnek fel számára. Ha a kutyánk utolért bennünket, álljunk meg, előbb dicsérjük, simogassuk, majd ügyesen, erőszakmentesen vegyük el a játékot. A legjobb megoldás, ha a labdát kedves, dicsérő hangok mellett jutalomfalatra cseréljük.

Negyedik lépés

A labdát már nem gurítjuk, hanem dobjuk, fokozatosan nagyobb távolságra. Az eldobás pillanatában mindig mondjuk az „apport”, „hozd” vezényszót, és mi is fussunk a dobás irányába, majd a labdaelfogás pillanatában az ellenkező irányba. Ez a futás azért fontos, hogy a kutya az apporttárgyért rohanva induljon, illetve a tárgy megfogása után rohanva jöjjön hozzánk. Nagyon fontos, hogy a beérkezés után először dicsérjünk, és csak a dicséret közben vegyük el a tárgyat. A tárgy elvétele után azonnal folytassuk a játékot, ezzel a tudatára adjuk a kutyának, hogy a zsákmány az övé, és ha egy rövid időre át is adja azt, a játék folytatásával visszakapja.

A sokszori játékos gyakorlás után a kutyában kialakul az apportszenvedély, rögződik a cselekvésfolyamat, az eldobott tárgy megszerzése és visszahozása egyforma sebességgel történik.

A kölyökkorban apportbolonddá nevelt kutyák biztos, hogy felnőttkorban jól motiválhatóak lesznek, a kiképzést élvezettel, örömmel fogják végrehajtani.

Az engedelmességi gyakorlatokban látványos a különbség az apporttal motivált kutyák, és a kényszerből dolgozó kutyák munkája közt.