Kutatók szerint egy genetikai váltás tette lehetővé, hogy a kutyák adaptálódjanak a keményítőben gazdag táplálékhoz és húsevő farkasokból az ember legjobb barátjává fejlődjenek.

 

A kutyák és farkasrokonaik genetikai kódjának összehasonlításával, svéd, norvég és amerikai kutatók számos árulkodó különbséget találtak.

- Eredményeink azt mutatják, a kutyák emésztőrendszere úgy adaptálódott, hogy a miénkhez hasonló táplálékot tudjanak fogyasztani -  mondja Erik Axelsson, az Uppsalai Egyetem kutatója. A vizsgálatról a Nature számolt be.

 

A korábbi kutatások azt sugallták, hogy a kutyák háziasítása akkor vette kezdetét, amikor az ősi farkasok az emberi települések közelében lévő hulladékot kezdték kóstolgatni. A kutya a becslések szerint 7–30 ezer évvel ezelőtt vált el a farkastól. Axelsson szerint a kirakós vadonatúj darabját nyújtja a kutatás, mely a kutyák esetén sokkal hatékonyabb keményítőemésztést mutat. Mindez azt jelentheti, csak azok a farkasok váltak a kutyák őseivé, melyek jobban meg tudták emészteni a hulladékot.

- Ezenkívül azt is sugallja, hogy a háziasítás folyamata akkor kezdődött, amikor már kifejlődött a gazdálkodás.

 

A csapat a világ különböző tájairól begyűjtött, 12 szekvenált farkasgenomot hasonlította össze 14 kutyafajta 60 egyedével, és 36 olyan régiót talált a génállományban, mely valószínűleg a háziasítás folyamán változott. Eme régiók több mint fele az agyfunkcióval áll kapcsolatban, többek között a központi idegrendszer fejlődésével, ami megmagyarázhatja a viselkedésbeli különbségeket, mint a kutya csökkent agresszivitását a farkaséhoz képest. A kutatók tíz olyan gént találtak, melyek elősegítik, hogy a kutyák megemésszék a keményítőket és lebontsák a zsírokat.

 

A laboratóriumi vizsgálatok pedig azt sugallták, hogy ezek közül három gén változásai révén a kutyák hatékonyabban képesek a keményítőket cukrokká bontani - aztán azokat hasznosítani -, mint a húevő farkasok. Ez pedig előnyt jelenthetett egy olyan ősnél, mely a korai gazdálkodók által kidobott búzát és egyéb gabonatermékeket fogyasztotta.

Az emberek szintén jól fel vannak készülve a keményítőben gazdag étkezésre, az emberi nyál ugyanis tartalmazza az amiláz enzimet, mely már a szájban elkezdi bontani a keményítőt. A kutyák nem rendelkeznek eme előnnyel, viszont hasnyálmirigyük kiválasztja az amilázt, így lehetővé teszi a keményítő lebontását a bélrendszerben.

 

A szakemberek szerint az összes kutya a farkasok kisebb, szociálisabb és kevésbé agresszív leszármazottja. Azonban máig nem tudják, mikor és hol került először sor a domesztikációra. A fosszíliák ugyanis a legkorábbi kutyákat a 33 ezer évvel ezelőtti Szibérától kezdve a 11 ezer évvel ezelőtti Izraelig bárhová elhelyezik, míg a modern kutyák DNS-ének elemzése szerint a háziasításra 10 ezer éve került sor Délkelet-Ázsiában vagy a Közel-Keleten. Számos kutató úgy hiszi, hogy a kutyákat több alkalommal domesztikálták, és még ezt követően is alkalmanként keveredtek a vadon élő farkasokkal.

 

Az új vizsgálat az ember és kutya közötti „párhuzamos evolúció lenyűgöző esetét demonstrálja" – írják a szerzők hozzátéve, hasonló evolúciós változások tették lehetővé a két fajnak, hogy megbirkózzon a keményítőben egyre gazdagabb táplálékkal.

 

http://hir6.hu/cikk/76376/hogyan_valt_a_kutya_az_ember_legjobb_baratjava