És akkor...
HOGYAN LEGYEK FALKAVEZÉR?

AJTÓN KI-BEJÁRÁS: Az ajtón, kapun sohase a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdá(k)! Következetesen, mindenhol kell ezt alkalmazni, amikor új területre lépünk (a házból az utcára, az utcáról a lakásba, a kutyafuttatóra, ismeretlen helyre stb.)! Ha többen mennek vele valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki, és legutolsóként ő.

MIÉRT? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy falka vadászni megy, vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a "marad" parancsszót, majd ha már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket. Sohase hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csakis a mi engedélyünkre. Ha közben felállna, mindig következetesen visszaültetjük. Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, egyszerűen a póráz segítségével tartjuk vissza, és amint mi kiléptünk, azután engedjük őt is.

ETETÉS: Az élelem kiemelt jelentőségű, ezért nagyon fontos, hogy az étkezéssel is mutassuk kutyánknak, ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya csak utánunk. Sohase engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki asztalról a saját ételünkből, mert ezáltal is maga alá helyezhet bennünket. A kutyának soha ne legyen elöl ennivaló! Adjuk neki oda az ételét, és ha nem nyúl hozzá, azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel ajándék a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje meg. A kutya nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, azonnal enni fog.

MIÉRT? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha ő már jóllakott, akkor engedi a többieket is enni, hiszen elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell utánoznunk a kutyánkkal is.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi eszünk a táljából, és az övé csupán a maradék. Menjünk oda hozzá a rendes etetési idejében, azonban a tálja és az étele tetejére helyezzünk el egy alufóliát, és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt, sajtot (olyat, aminek jó erős illata van), és nagyon  feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt. Hiába ugrál, ugat, lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. 2-3 perc után pedig, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, csak a saját ételét dobjuk oda elé, mintha ezt mondanánk neki: "Ez a maradék, ez a tied!" Fontos, hogy ezenkívül tartsunk heti 1 koplalónapot is, amikor a kutya nem eszik. (Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya egészsége szempontjából fontos, hiszen ugyanolyan ragadozógyomra van, mint a farkasoknak, ami nem a mindennapi evésre alakult ki. A koplalónapon ugyanúgy játsszuk el vele, hogy megesszük a táljába helyezett virsliket, azonban ilyenkor ne legyen a tálban saját étele, hanem csak amit mi eszünk belőle, majd az üres tálat dobjuk a kutyánk elé, és hagyjuk őt magára. "Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem kell az erő; neked nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha elegendő táplálékot szerzünk vadászatkor..."

HAZAÉRKEZÉS: Amikor hazaérünk, sohase köszönjünk mindjárt a kutyának. Mindig köszöntsük először a családot, és 10-15 perc elteltével üdvözöljük csak a kutyát.

MIÉRT? Egy farkasfalkát megfigyelve is azt állapíthatjuk meg, hogy a vezér, amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik rögtön a többi taggal. Mindig először hagyja, hogy őt körülrajongják, míg úgy tesz, mintha ott sem lennének a többiek, majd kis idő elteltével kezd csak velük foglalkozni. Ugyanígy kell nekünk is tennünk.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor hazaérkezünk, először mindig a családtagjainkat üdvözöljük. Ez azért nagyon fontos, mert ha a kutyánknak köszönünk előbb, akkor a család többi tagját automatikusan maga mögé helyezheti a rangsorban - még akkor is, ha minket elfogad falkavezérnek. Vetkőzzünk le, rámoljunk el, és amikor a kutyánk már nem ugrál, nem rohangál körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott, elvonult a helyére, akkor hívjuk őt magunkhoz - soha ne mi menjünk oda hozzá -, és foglalkozzunk, játsszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen elfeledkezünk róla, akkor viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti, valamiért büntetésben van - erről majd később.)

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=6147