Közismert tény, hogy a háziállatok társasága nagyon jó hatással lehet a gazdik közérzetére és hangulatára. Kutatásokkal bizonyították azt a tényt, hogy akik állatokkal élnek együtt, jobb lelki egészségnek örvendenek, és nyugodtabbak mint azok, akik nem tartanak házi kedvenceket. Az állatok és az emberek kapcsolatának és kötődésének vizsgálata napjainkban a pszichológusok érdeklődésének középpontjába került. Az utóbbi években egyre fokozódik az érdeklődés a háziállatok pszichoterápiás alkalmazása iránt elsősorban a gyerekek, a rokkantak és értelmi fogyatékosok, illetve az idősek és az érzelmi problémáktól szenvedők körében.

A külföldi szakirodalomban egyre ritkábban találkozhatunk a “pet” kifejezéssel a házi kedvencek kapcsán, mivel ennek a szónak van egy olyan kicsengése, mintha az állat a gazdája tulajdona volna. A “pet” szó helyett sokan inkább a “companion animal” kifejezést találják megfelelőnek, amelyet a legtalálóbban “társ állatnak” lehetne szabadon fordítani, ez a kifejezés már a kölcsönös kapcsolatra, a szinte barátság erejű viszonyra utal a háziállat és a gazdi között.
Sok ember számára a házi kedvencek valóban igazi társat jelentenek a kiegyensúlyozottab élethez. A modern társadalom jórészét egyre inkább az elidegenedett, elvált, magányos, vagy özvegyemberek, szinglik, gyermektelen párok és nem utolsó sorban idős emberek alkotják. A társ-állatok a gondoskodást feltétlen ragaszkodásukkal és szeretetteljes hízelgéssel hálálják meg a gazdáiknak.
Egyes állatbarátok a kedvenceikhez fűződő kapcsolatukat hajlamosak a gyermekeikhez, szüleikhez, esetleg a barátaikhoz vagy a partnerükhöz fűződő kapcsolatukhoz hasonlítani. Egy felmérés kimutatta, hogy a kutya- és macskatartók mintegy 99%-a házi kedvencet teljes jogú családtagnak tekinti és aszerint is bánik vele. A felmérés azt a tényt is igazolta, hogy macskatartók 82 %-a, a kutyatartók 73 %-a és a madártartóknak pedig 63%-a kedvenceik tartásának okaként az állatokhoz fűződő kapcsolatukban a háziállatokat mint társakat jelölték meg.
Az állatok gazdái sokszor számolnak be arról, hogy kedvenceikkel, akikkel huzamosabb ideje élnek együtt olyan nagymértékű egymásra hangolódás alakult ki, hogy képesek megérezni akár a másik legapróbb hangulatváltozásait. Mindenkivel megtörténhet, hogy nehéz, változásokkal és átalakulásokkal teli szakasz következik be az életében. Ilyen élethelyzetekben fokozott jelentőséget kaphatnak a házi kedvencek, hiszen állandó jelenlétük fokozott biztonságot jelenthet a gazdi számára a válságos időszakban. Gyakran előfordul például olyan eset, hogy egy közeli hozzátartozó elvesztésekor a kutyus ragaszkodása vigaszt jelent a gyászolónak, és segítségére lehet a veszteség feldolgozásában.
Igaz ugyan, hogy a házi kedvencek tartása nem helyettesíti az emberek közötti kapcsolatokat, de a háziállatok és a hobbiállatok fokozott érzelmi kötődést jelenthetnek például az idősek számára.
Az idős személyek, akik háziállatot gondoznak, érzik, hogy az állatnak folyamatosan szüksége van rájuk, és ez már önmagában is képes fokozni az életkedvüket. Az állatokért érzett felelősség az idős embereknél és a betegeknél segít elérni, hogy azok jobban kezdjenek saját magukkal törődni. Kutatások igazolták, hogy azok az idős emberek, akik Alzheimer kórban, vagy súlyos érelmeszesedésben szenvednek, többet mosolyognak, vidámabbak, barátságosabbak, többet kommunikálnak és kevésbé ellenségesek a gondozóikkal.

http://ujsag.allatvilag.net/2010/11/