Azokban a családokban, ahol házi kedvencet tartanak, mindenképpen érdemes foglalkozni, azzal, hogy felkészítsük őt is a nagy eseményre.

A védőnő is segítségünkre lehet. Minél korábban mondjuk el neki, hogy egy kutyával is megosztjuk otthonunkat, hiszen így hasznos tanácsokkal segíthet abban, hogy mit is kell tennünk a baba érdekében. Ez ugyan csak egy újabb, felesleges tennivalónak tűnhet, de nem az: sokkal jobb felkészülni, megelőzni az esetleges gondokat, mint később a kialakult problémával megküzdeni.

Gondoljuk át a következőket! Tapasztalunk-e kedvencünknél valamilyen viselkedési zavart? Ha igen, azt érdemes a baba megszületése előtt megoldani. Keressünk szakembert, aki segíthet ebben. Első lépésként beszéljük meg a dolgot az állatorvosunkkal, lehet, hogy javaslataival ő is segíthet megoldani a problémát, vagy továbbküldhet kifejezetten kutyák viselkedészavaraival foglalkozó szakemberhez, aki személyre szabott programot dolgoz ki kedvencünk számára. Az állatorvossal mindenképpen ellenőriztessük azt is, hogy kedvencünk egészséges-e, megkapta-e a szükséges oltásokat és a parazitaellenes kezeléseket.

Mindenképpen az a kívánatos, hogy kutyánk legalább alapszinten képzett és engedelmes legyen, ez a csecsemő mellett különösen fontos. Ne ugráljon fel az emberekre, legyen képes csendben és nyugodtan fekve maradni legalább egy rövid ideig, tudjon laza pórázon sétálni, és feltétlenül jöjjön oda a gazdájához, amikor ő hívja.

Ha szeretnénk, hogy a lakás bizonyos része "kutyamentes" legyen, erre is előre kell készülnünk. Ideális esetben el tudjuk érni, hogy kedvencünk csak az engedélyünkkel tartózkodjon a gyerekszobában, egyébként ne menjen oda be. Az új szabályokat időben vezessük be, hogy kutyánknak legyen ideje hozzászokni az új rendhez! Ha mindez a bébi születése előtt megtörténik, kutyánk nem fogja a csecsemő érkezéséhez kötni a szigorításokat.

A gyermektelen családokban élő kutyák általában gyerekpótló szerepet töltenek be, és ők maguk is a család szemefényének érzik magukat. Nem könnyű elfogadniuk, hogy a továbbiakban osztozniuk kell a "szülők" szeretetén, figyelmén. Viszont tehetünk azért, hogy kedvencünket ne érje váratlanul, hogy a figyelmünk már nem lesz maradéktalanul az övé. Otthoni tevékenységeink közben szoktassuk hozzá, hogy rövidebb ideig nem rá figyelünk, nem vele foglalkozunk, csak a magunk dolgával törődünk. Hagyjuk magára egy-egy kis időre, szoktassuk hozzá, hogy nyugodtan tudjon várakozni.

Meglepően hangzik ugyan, de az is segíthet, ha időnként csecsemősírást és egyéb babahangokat játszunk le otthon felvételről. Így ezek a hangok és zajok ismerősek lesznek a kutya számára a baba érkezésekor, és nem növelik majd külön a stressz-szintjét. Engedjük, hogy kutyánk megszaglászhassa, megismerhesse a babaszoba berendezési tárgyait, az új bútorokat, játékokat, felszereléseket. Jó, ha még a baba megszületése előtt gyakorolunk kedvencünkkel, hogy megtanulja, melyek az ő játékai és melyek a kisbaba tárgyai, akkor a későbbiek során is könnyebb lesz a babajátékok épségét, tisztaságát megóvni.

Ha mi magunk is alaposan felkészültünk a baba fogadására, és a kutyánknak is segíttetünk ebben, a bébi megszületésekor már nem lesznek nagy gondjaink. Ne tiltsuk a kutyát a gyerektől, de mindig felügyelet mellett közelítsen hozzá. Tanítsuk meg, hogy nyugodtan, kedvesen és visszafogottan közeledjen a babához. Ne büntessük a kutyát, ha nem az általunk kívánatosnak tartott módon viselkedik, inkább újra és újra értessük meg vele, mit szeretnénk, és dicsérjük, jutalmazzuk, ha azt meg is teszi. Fontos, hogy a baba jelenlétéhez kellemes élmények társuljanak. Amire figyeljünk: ne tegyük le a földre a gyereket a kutya mellé, és ne hagyjuk őket felügyelet nélkül kettesben! Még akkor se tegyük ezt, ha meg vagyunk győződve róla, hogy kedvencünk barátságos, nyugodt, gyermekszerető és fegyelmezett.

Némi odafigyeléssel és felkészüléssel a jövőben egy igazi, harmonikus családban élhetünk, kutyánkkal, gyerekünkkel együtt!

http://www.hazikedvencek.hu/index.php?com=site&menu_id=22&kezdorecord=5&start=&sub=1&cikk_id=73