A kedvtelésből, kiállítási célból tartott kutyák számának, és a kutyasport színvonalának megnövekedésével egyre gyakrabban kerülnek felszínre a foghiánnyal és különféle fejlődési rendellenességekkel bíró elváltozások.

Foghíjas szépségek

Egyre gyakrabban merülnek fel "szavatossági" kérdések: legtöbbször importból származó tenyészállatoknál fordulnak elő a fogváltás után felszínre kerülő hiányosságok. Azonban tudnunk kell, hogy nem minden fogfejlődési rendellenesség veleszületett!

 

Túl sok? Vagy túl kevés?

Veleszületett fejlődési rendellenességek

A fejlődési zavarok lehetnek öröklöttek, szerzettek. Ezek okai közt szerepelhet a foglemez és/vagy a fogcsíra szám-, méret- és alakbeli abnormális fejlődése, illetve a fog kemény szöveteinek, szerkezetének torz alakulása, valamint e hibák kombinációja is. Az egyes fogakat érintő elváltozások fajtánként más-más elbírálás alá kerülnek.

 

Ha túl kevés

A fogak számának csökkenése jelentheti a teljes fogazat veleszületett hiányát, ami szerencsére nagyon ritka, ám megjelenéséhez gyakran társulnak a szervezet más fejlődési rendellenességei. Ugyanez mondható el az oligodontiaról is, amikor csak nagyon kevés fogat találunk az állat állkapcsában. Gyakori zavar viszont amikor egy, vagy több (néhány) fog hiányzik! A fogak veleszületett hiányában gyakran játszanak szerepet öröklött faktorok, azonban hiányozhatnak más korai behatás eredményeképpen is (pl. trauma, fertőzés). A hypodontia a maradó fogazatban sokkal gyakoribb, és gyakran szimmetrikus. Ha egy tejfog veleszületetten hiányzik, a maradó utóda is valószínűleg hiányozni fog. (Vigyázat: az egyes premolárisoknak eleve nincs tejfog elődjük!). Leggyakrabban a metszőfogak és a premolárisok hiányoznak.

A számcsökkenés lehet nem valódi, amin azt értjük, hogy a fog beágyazódott, nem tud előtörni, így nem látható, de megvan. A röntgenvizsgálat feltétlenül szükséges eszköz ahhoz, hogy a valódi foghiányt megállapíthassuk. Rendelőnkben az a gyakorlat, hogy egyes fogak hiányának elbírálását a fogváltás lezárulásakor, általában 7 hónapos kor után végezzük. Ettől csak a tulajdonos kérésére térünk el, például nagy értékű tenyészállat vásárlásakor, amikor csak a fogcsirák számát tudjuk leellenőrizni. Érdemes a fogváltás végét megvárni azért is, mert ekkor már jobban láthatóak az esetlegesen fennálló anatómiai eltérések.

 

Ha túl sok

Számfeletti fogakat gyakrabban találunk a maradó fogazatban, mint a tejfogazatban, bár ott is előfordul. Számnövekedés kialakulhatnak öröklötten, de szerzett traumák hatására is. A számfeletti fogak lehetnek normális méretűek és alakúak, de ettől eltérően torzak is. A legtöbb számfeletti fog metszőfog vagy premoláris. A számfeletti fogak klinikai jelentősége az, hogy zavarokat okozhatnak a fogzásban, a fogak sorbanövésében és helyeződésében. Ebből fakadóan káros hatással lehetnek a harapásra és az állkapocs záródására. Ebben az esetben viszont alaposan meg kell fontolni az eltávolítatásukat. Nem valódi számnövekedés az, amikor a tejfog visszamarad, nem váltódik le. Ilyenkor nem többet találunk az azonos (tej, vagy maradó) fogakból, hanem un. vegyes fogazatot látunk. Ha ez a fogváltás lezárulása után kb. 7 hónappal is fennáll, minden esetben el kell távolítatni a tejfogakat. Ezek a fogak nagyon törékenyek, és ha eltörnek, bakteriális fertőzések kiindulópontjaiként károsítják a maradó fogakat.

 

Beágyazódott kutyafog

 

A beágyazódott fogak gyakran cisztásodnak

A kutya foga akkor nem képes áttörni, ha normális helyzetének felvételét gátolja valamilyen útjába került fizikai akadály, illetve kevés az ehhez szükséges erő. Leggyakrabban szerzett állapot, de lehet genetikus háttere is (pl. kicsi alsó egyes premoláris és relatív vaskos erős ajakfék tapadása a fogínyen). A rendellenességet okozhatja trauma (sérülések, hegek), vagy egyszerűen az, hogy olyan a fog helyeződése az alveolusban, hogy nem képes a normál helyére nőni. Az át nem tört, beágyazódott fogakat röntgenvizsgálattal kell elkülöníteni a hiányzó fogaktól. A beágyazódott fogak nagyon gyakran cisztásodnak, a ciszták fokozatosan beolvasztják a környező csontszövetet, és így gyengítve a csontállományt, kiindulópontjai lehetnek egy traumának. Az ilyen cisztákat fel kell táratni, a menthetetlen fogakat el kell távolítatni, illetve cisztafeltöltéssel meg lehet kísérelni a fog megmentését. Nagyobb fogak esetén az erő hiányában át nem törő fogakat szájsebészeti és fogszabályozási módszerekkel a normál helyükre lehet szabályoztatni. Ha nem lehetséges a beágyazódott fog eltávolítása, legalább rendszeresen figyelemmel kell kísérni a változásokat.