A kezdő kutyatulajdonosok alapvetően két problémával küzdenek rendszeresen, az egyik a szobatisztaságra nevelés, a másik a séta közbeni elszökés. E két problémás terület érintésével szeretném bemutatni, hogy mennyire fontos a jutalom és a büntetés helyes alkalmazása. 

Minden kutyatartóval –aki tagadja azzal is- előfordult már, hogy séta közben a kutyája olyan mélyen belecsodálkozott a szagok világába, hogy se, lát, se hall Dömötörré vált. Hiába szólítgatjuk, csalogatjuk, fenyegetjük, úgy tűnik, ránk se hederít, sőt mélyen tartott orral, -mint akit madzagon húznak-, távolodik tőlünk.

A felfedező, kalandozó „vadászat” során a „szelíd farkas” ismerkedik a környezetével, tapasztalatokat szerez a világról, számos élő és élettelen dolgot szagol, ízlel, azonosít. Ez a magatartás a kutya szempontjából a tapasztalatszerzés szerves része, amely roppant módon tudja dühíteni a gazdáját.
 

Ebben a szituációban a kezdő kutyavezető könnyen pánikba esik, minden energiáját, dühét, oltalmazó szeretetét a kis kedvenc visszaszerzésébe fekteti. Fogytán a türelem, megkezdődik a kutya becserkészése, a gazda közelít a kutya, távolodik, azt gondolja, hogy jót cselekszik, hiszen a gazdát is az érdekli, ami őt. Pattanásig feszül a gazda idegrendszere, és megfogalmazódik benne a büntetés mértéke. Csak egyszer gyere vissza a közelembe, majd akkor megmutatom………..

A kutya kifinomult érzékeinek, valamint a gazda hangerejének köszönhetően érzi, hogy valami nincs rendben. Megfogalmazódik benne a nagy kérdés, mit akarhat a gazda? Nem teljesen érti, hogy a kétlábú miért követi, kiabálva kergeti, lehet, hogy játszani akar? Igen a kergetőzés az nagyon jó játék, természetesen a gazda idegeivel. Kis idő elteltével azonban a kutya rájön, hogy a gazda nem kergetőzni, hanem valami mást akar. A szagok, valamint a furcsa, szokatlan, hangos viselkedés ösztönszerűen azt közvetíti a kutyának, hogy valami nincs rendben. Ő már legszívesebben odamenne a gazdához, hogy kiderítse mi a baj vele, de ezt a fenyegető magatartás miatt ösztönösen nem teszi. Most már nem fut el messzire, testjelekkel, sunyással, fülsimulással, kúszásszerű mozgással jelzi, hogy szeretnék odamenni hozzád, de nem merek, mert félek tőled. A behódoló magatartás láttán a gazda már nem kergeti a kutyáját, hanem „robbanásra kész” állapotban a büntetésre jól felkészülve megvárja, amíg az eb odamegy hozzá. A kutya dönt, bár érzi, hogy ez negatív következménnyel fog járni, és odamegy a szeretett gazdájához, aki természetesen jól megbünteti ezért.
 

Ezen a napon a kutya megtanulta, hogyha séta közben magához hívja a gazda, akkor nem mindig érdemes engedelmesen bízni benne, mert ezt azért teszi, hogy megbüntesse, ezért a jövőben amennyiben lehetősége adódik, inkább elszökik tőle, mintsem, hogy odamenjen.
 

A példa bizonyítja, hogy tökéletesen helytelen a kutyát büntetéssel nevelni arra, hogy a hívásnak engedelmeskedjen, ugyanilyen helytelen utólag megbüntetni, ha séta közben valami érdekes szag csábítására otthagyja gazdáját. Ebben az esetben soha nem az elszökésről szoktatjuk le a kutyát, hanem arról, hogy visszatérjen, hiszen a visszatérés időben közelebb van a büntetéshez, tehát a kutya óhatatlanul erre asszociál.  

Mi akkor a helyes megoldás?

Elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy a kutya a szagok világában él, más fontos neki, és más nekünk. Akkor járunk el helyesen, ha érdekeltté tesszük a kutyánkat abban, hogy az ösztönös, érdeklődő magatartását abbahagyja és alávesse magát az akaratunknak. Ezt csak pozitív megerősítéssel, jutalmazással érhetjük el. Első lépésben valamilyen eszközzel, alkalmasint síp, taps, dobólánc, stb. ki kell zökkentenünk a kutyát az általa „erősen önállóan” végzett cselekményre való koncentrálásából. Amennyiben ezt elértük és a kutya egy pillanatra ránk figyelt, azonnal -hívó szavak kíséretében- ellenkező irányba távolodjunk el a kutyától.
Soha ne a kutya irányába menjünk, mert azt félreértelmezi, megerősítésnek tekinti, amennyiben kiabálva kergetni kezdjük, kapva kap az alkalmon, és játszani kezd.

Azt kell türelmesen eljátszanunk, hogy otthagytuk, lemondtunk a kutyáról. Abban a pillanatban mikor ezt felfogta, pánikszerűen utánunk fog menekülni, amikor utolért minket -bármennyire is nehezünkre esik-, jutalmazzuk meg, örüljünk neki. A jutalmazáson keresztül megtanulja, (társítja) hogy érdemes engedelmeskedni a gazda hívó szavának, mert az pozitív következményekkel jár. Feltétlenül ébren kell tartani a kutyában azt a meggyőződést, hogy a hívás végrehajtása nem kötelesség, hanem kedvezmény!

http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=8ac2614f632cbe238d7891d&cat=16&subcat=16