A leggyakoribb ok az első kutya öregedése, a nagydarab, aluszékony kutya mellé egy éber, jelző kutya választása, vagy társaság biztosítása unatkozó kedvencünknek, esetleg szeretnénk segíteni egy gazdátlan kutyának és lehetőségeink ezt megengedik. Nézzük mi az előnye, illetve mi a hátránya annak, ha az embernek egynél több kutyája van, illetve mire kell odafigyelni az új kedvenc kiválasztásánál, hazavitelénél.

Felnőtt/örökbefogadott kutya esetén

A menhelyeken sínylődő, kidobott, gazdikereső kutyák sokszor sokkal erősebben kötődnek az emberhez és nagyon hálásak a törődésért. Előny, hogy már nem kell a kölyökkori dolgokkal nyüglődni, nehézség viszont, hogy legtöbb esetben nem ismerhetjük előéletüket. Javaslom, hogy többször is látogassuk meg a kiszemelt kutyát, mielőtt hazavinnénk. Lehetőség szerint kérjünk meg egy oktatók, hogy kísérjen el minket és adjon jellemrajzot a kutyáról, hogy tudjuk, mire számítsunk később.
Az új kutyus egyénisége passzoljon a meglévőéhez. Domináns kan kutya mellé ne vigyünk másik kant, ez esetben inkább szukát válasszunk, akit minél előbb ivartalanítani érdemes. Nagyon rámenős, temperamentumos kutya mellé ne válasszunk egy érzékeny társat és fordítva. Mindenképp célszerű lenne a két kutyát egy semleges helyen összeismertetni, hogy lássuk, hogyan jönnek ki egymással. Bár az első találkozás nem feltétlenül sorsdöntő, azért sok mindent elárulhat. Egy gazdikereső kutyának nagyon stresszes a sok változás, a menhelyre visszakerülés különösen nagy trauma, ezért legyünk körültekintőek és megfontoltan döntsünk!
A befogadott kutyust igyekezzünk egészségesen (féreghajtva, oltva, élősködőmentesen,stb.) hazavinni. Legyen külön tálja, és fekhelye, ahova elvonulhat. Ha korábban nem találkoztak a kutyák, akkor a kerten kívül, egy semleges helyen engedjük össze őket, óvó felügyelet mellett. Előfordulhat, hogy az új kutya például bevédi az élelmet, a jutalomfalatot is a másik kutyától, ezért legyünk résen és türelmesen, lassan ismerkedjünk új családtagunkkal.
Az első pár napban lehetőség szerint legyünk otthon a kutyákkal és figyeljük meg a viselkedésüket egymással, ill. az új kutya reakcióit idegen kutyákkal, emberekkel. Kell egy kis idő (pár hét), míg a kötődés kialakul, addig leginkább csak zárt helyen engedjük el új kedcencünket.
Általános tapasztalat, hogy az első-második hónap végére új családtagunk megszokik minálunk, magabiztosabb lesz és ekkor másképp kezd el viselkedni. Ne vegyünk mindent biztosra két hét után, számítsunk a változásokra.

Kicsi kutya a nagy mellé vagy fordítva

A kutya házőrző szerepe sok helyen még mindig fontos szempont. Sokan vesznek hatalmas testű, elrettentő külsejű, mackó típusú kutyákat, majd azt tapasztalják, hogy a kutya átalszik mindent. Ez persze nem törvényszerű, de gyakori. Ilyenkor szokták ajánlani, hogy egy kisebb testű, éber kutyust válasszunk a nagy mellé. Így a kiskutya majd jelez, a nagy meg intézkedik, ha kell. A társítás jó és vicces módon sokszor a kiskutyák kerekednek felül ebben a párosításban. Ennek pont a vérmérséklet az oka, a nagyon szinte mindent eltűrnek kisebb társuktól. Arra azért figyeljünk, hogy a méretkülönbség ne legyen túl nagy, például egy csivava, vagy bichon már túl kicsi egy moszkvai őr mellé, a nagy kutya akaratlanul is kárt okozhat a kicsiben. Persze nem is ezek a legjobb jelző kutyák, inkább a mokány terrierek, vagy terelő kutyák.
Ennél a párosításnál a kicsi kutyát ne hagyjuk felügyelet nélkül a naggyal az első pár hétben. A kutyák lelkére is legyünk tekintettel, nem fair, ha a kiskutya bemehet a lakásba, vagy őt visszük magunkkal mindenhova, míg a nagyot nem. Ha ez lenne a helyzet, keressünk olyan foglalkozást, ahol csak a nagyobb kutyával foglalkozunk, hogy kárpótoljuk.

Fiatal kutya az idős mellé

Amikor kedvencünk a nyugdíjas korhoz közelít, óhatatlanul felmerül bennünk a gondolat, hogy vajon meddig lesz még velünk és utána hogyan tovább. Azt mondják, hogy egy kutya által hagyott űrt csak egy másik kutya tud betölteni, valamelyest. Viszont a gyász időszakában sokaknak végleg elmegy a kedve a kutyatartástól, mondván, ilyen kutyája nem lesz még egy. Ezt kivédendő, többen még akkor beszerzik az új családtagot, amikor az első kutya még csak kezd idősödni.
A fiatal kutya nagyon jó hatással tud lenni idősebb társára, mozgatja, játékra hívja, egészen megfiatalítja.  De ha nem vagyunk elég körültekintőek, akkor előfordulhat az ellenkezője is, mégpedig az, hogy az idős kutyát a kicsit szekálja, nyaggatja, nem hagyja pihenni. Éppen ezért ne várjuk meg, míg az első kutya nagyon megöregszik. Még tudjon jól mozogni, mikor társat választunk mellé és ekkor is figyelni kell kettejük kapcsolatát. Az idősebb kutyának kora alapján jár a tisztelet, erősítsünk erre mi is, ő kapjon enni először, ő mehessen ki előbb a kapun, vagy szállhasson ki a kocsiból, és ha a kicsi nagyon szekálná, hagyjuk, hogy rá szóljon, vagy ha ő ezt nem teszi meg, akkor biztosítsuk számára mi a nyugalmat.
Sok kutya eleinte nehezen, féltékenyen viseli az új jövevényt, hogy osztozni kell a gazdi figyelmén, szeretetén. Mindkét kutyának jót tesz, ha külön-külön is foglalkozunk velük, amikor a figyelmünk csak az övék. Ha az egyik kutyát megsimogatjuk, a másikat se hagyjuk ki és ugyanígy figyeljünk a jutalmak, játékok elosztásánál is.
A fiatal kiskutya sok mindent el fog tanulni idősebb társától, ezért az jár jól, akinek az első kutyája jól nevelt, mert így a jó dolgokat sajátítja el. Erre előre érdemes is készülni, ha még lennének gondok. Sajnos a dolog fordítva is működhet, a kiskutya is megtaníthatja újfajta rosszalkodásra a nagyobbat, ezért legyünk résen!
Jómagam is másfél éve hoztam haza az „utánpótlást”, mikor idősebb kutyámat már nem akartam munkával terhelni. Sikerült jól időzítenem, a kicsi még pont viselhető mértékben szekálja a nagyot, sokszor nagyon jókat játszanak együtt, és esős napokon nagyon jól lefoglalják egymást. Az meg, ahogy együtt alszanak, imádni való.

Amire figyeljünk:

-    Fontos, hogy a kutyák ne egymáshoz kötődjenek erősebben, hanem hozzánk. Ehhez az kell, hogy elég időt töltsünk velük (külön-külön) és kellő tekintélyre tegyünk szert következetes, határozott fellépéssel, szabályok betartatásával. Alapvető a jó behívhatóság! Ha két kutyánk mindig másfelé tűnik el, úgy élvezhetetlen a séta.
-    Az új kiskutyának is meg kell tanulnia egyedül lennie, nyugodtan pihennie. Lehet, hogy mesterségesen kell ilyen helyzetet előidéznünk és eleinte nem lesz könnyű, ahogy egyik kölyökkutyával sem az, de mindenképp az előnyére válik, ha tud egyedül létezni, nyugodtan pihenni.
-    Egyszer a kiskutya is felnő. Másfél éves kortól már lehet számítani az esetleges erőfitogtatásokra. Ha eddig nem is volt gond az etetésnél, vagy közös játéknál, akkor is tartsuk rajtuk a szemünk!
-    Mindkét kutyának meg kell tanulnia, hogy mikor kinek szól a gazdi. Ez az első pár hónapban jól igénybe veszi a gazdit. Jellemzően a kutyák pont fordítva értelmezik a dolgokat, próbára téve béketűrésünket. Szintbe biztos, hogy az fog elindulni, akinek jönnie kéne, és fordítva. Ez igaz a szidásra is, akinek szól, meg se hallja, a másik meg szégyelli magát. Ez elég őrjítő tud lenni, de adjuk fel. Egy magasabb kommunikációs szintre kell eljutni. Én például tudok úgy klikkerezni, dolgozni az egyik kutyával, hogy a másik közben helyben marad, ez nagyon praktikus.
-    Nagytestű kutyák esetében már egy kutyával sem könnyű beülni egy kávéház teraszára, vagy kutyával együtt utazni. Ha azonban két nagytestű kutyánk van, akkor nagyon meg kell nevelni őket, hogy lehessen velük ilyen helyekre menni. Azt se felejtsük el, hogy nagyobb hely kell majd nekik a kocsiban, és többet is fognak enni.
-    A legkritikusabb helyzetek akkor fordulhatnak elő két kutya között, amikor olyasmi kerül a képbe, amit mindkét kutya akar, például: etetés, zsákmány (csont, labda, fadarab, stb), a jobbik fekhely, a gazdi figyelme, új kutyahaver kisajátítása, stb. Ha gond adódna, figyeljük meg, hogy ki kezdi a balhét. Ha mindkét kutya sáros, akkor természetesen mindkettőt tegyük helyre és válasszuk őket külön a büntetés idejére. Amennyiben mindig az egyik csinálja a balhét, egyértelműen nála kell rendet tenni. A legtöbb esetben két kutya nagyon jól kijön egymással egy családban, összeszoknak, leosztják a szerepeket, de ha komolyabb gond adódna, mindenképp keressünk fel egy kutya oktatót, mert az nem elfogadható, hogy teljesen külön kelljen két kutyával foglalkozni és mindig el kell őket zárni.
-    Ha egyik kutyánk hajlamos az agresszióra, lehet a másikat is berántja magával, mivel a kutyák szociális közösségekben élnek és együttműködnek,ha baj van. Vagy a másik verzió, hogy a kan kutya bevédi a szukát, mert az az övé. Ezek mind arra utalnak, hogy a gazdinak nincs kellő tekintélye, nem ő hozza a döntéseket.

A dolog szépségei

Amikor két kutya összhangban együtt él, mindketten figyelnek gazdájukra, de össze is tartanak, az csodálatos dolog. A séták során ilyenkor erősebben megjelenik a „falka érzés”, a gazdi jobban átérzi a vezetői szerepkört, hiszen már egy kisebb csoport élén áll.
Kutyáink sajátos játékstílusa (nekem a kicsi mindig a nagy farkát csipkedi, ha játékra hívja), együtt mozgása, összebújása szívet- és szemet gyönyörködtető látvány. Ha ügyesek vagyunk, akkor az egyik kutya előnyét a másik javára is tudjuk fordítani. Például akadálymunkánál, vagy akár úsztatásnál a tanult, tapasztalt kutya megmutatja a dolgok menetét fiatalabb társának. Személyes kedvencem, hogy a fiatalabb kutyám, Peru sokkal aktívabb, vele szoktam labdázni, de őt még nem tudom annyira irányítani, így ha a labda elveszne, mindig Pákót, az idősebbet irányítom el megkeresni, aki ilyenkor végtelenül büszke magára, mert átérzi a dolog

lényegét.
Nagyon jó az a tudat is, hogy ha hosszabb időre otthon kell hagyni kedvencünket, akkor nincs teljesen egyedül. Illetve ha másra kell bízni a kutyák felügyeletét, vagy elvisszük őket magunkkal idegen helyre, egymás önbizalmát erősítik. Különösen félős kutyáknál lehet nagyon jó segítség, ha egy magabiztos, úgy nevezett „optimális” kutyát választunk mellé és ezzel egy biztos pontot adunk neki. Többször láttam már olyat is, hogy egy vak kutya úgy élt a családban, hogy mindig halló társát követte, ez igazán fantasztikus!
Csak az első egy-két hónap melósabb, utána ugyanazok a rutinok működnek, sétálni úgyis kell menni, etetni úgyis kell, így nem fárasztóbb két kutya egynél.
Ha valaki attól tartana, hogy a második kutyáját nem fogja tudni eléggé szeretni, ne féljen ettől! Én is így voltam vele, de ez nagyon hamar elmúlik és pár hét után már nem is emlékszünk arra, hogy volt olyan, amikor csak egy kutyánk volt. Akinek van szabad kapacitása a kertben, ellátogathat egy menhelyre, vagy kereshet fajtamentőket és segíthet egy olyan kutyának, akinek nem adatott meg az a meleg családi fészek, ami meglévő kedvencünknek…

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=7214