Manapság talán a legtöbb kutyát ilyen céllal tartanak gazdáik. Ez egyfelől örvendetes, másfelől – sok fajta szempontjából – hátrányos, hiszen évszázadokon keresztül érlelt, csiszolt képességeik egyszerűen szertefoszlanak, kikopnak belőlük.

Nem véletlen, hogy számos – egykoron dicsőségesebb időket megélt – fajta ma már csak hírből sem ismeri eredeti mesterségét, annyira eltávolodott tőle. Ez nem baj, ha gazdáik tisztában vannak ezzel. A gond ott szokott kezdődni, mikor evidensnek vesznek bizonyos dolgokat pusztán azért, mert ez a fajta egykoron erre lett tenyésztve…

Szerencsésebb helyzetben vannak azok a fajták, melyek feladata kezdetben sem volt más, mint pusztán társasági életet élni, gazdájukat kísérni. Nem véletlen a “társasági” kutya elnevezés, mely több fajtát foglal magába.

Mások vadász-, vagy “paraszt kutyából” avanzsálódtak ideális családi kutyává, ahol kiválóan megtalálták saját helyüket. Gondoljunk csak az uszkárra, golden retrieverre, vagy a berni pásztorra. Persze nem kell feltétlenül tipizálni. Ezt a szerepet minden kutya képes ellátni, mely rendelkezik az ehhez szükséges adottságokkal: nyitottság, barátságos alaptermészet, magas ingerküszöb, közepes temperamentum.

Mindazonáltal a családi kedvencként, kísérőként élő kutya is kutya. Ugyanúgy szüksége van élményekre, mozgásra, legfőképpen gazdája, vagy családja körében, hiszen minden kutya ekkor van leginkább elemében, ekkor a legboldogabb.

http://kutyafajta-kalauz.hu/?page_id=33