Egy kutya olyan, mint egy gyerek, folyton figyeli mikor meddig mehet el, hol vannak a határok és, hogy ezeket meddig tudja kihúzni. Miért van az, hogy minden áldott nap figyelmeztetni kell, hogy az ágyra nem jöhet fel a kedvenc?! Nos a négylábúak annyira intelligensek, hogy azt is tudják, hogy az emberi faj sokszor gyarló, hibákat követ el, hangulat ember, kiszámíthatatlan!

Éppen ezért kellene következeteseknek lennünk! Ha ugyanis egyszer megengedjük, hogy az ágyon heverésszen szőrös kedvencünk, nem érti a következő alkalommal a „gyere" helyett mért a „lefelé"szót ordibálja hevesen kétlábú gazdája. Következetesség! Ez a kulcsa a nevelésnek! Ha ugyanis soha, de soha nem engedtük éjjeli pihenőhelyünkre lihegő barátunkat, próbálkozik kétszer-háromszor, hátha a kényelmesebb férőhelyet választhatja nem a saját, kis méretezésű ágyikóját a kemény parkettán, szóval, ideig-óráig próbálkozik, majd rájön, felesleges! De ha egyetlen egyszer is célba ér, azaz a gazdi ágyába nyújtózkodhat el, nos akkor biztos lehetsz, hogy folyton újra próbálkozik! Képzeld csak bele magad: van egy Trabantod, de a testvéred néha kölcsönadja a BMW-jét! Ha randira mész, melyiket választod? Természetesen ha van alternatíva akkor, mindig a kényelmesebbre esik a döntés, még akkor is, ha tesód többször mondja, hogy most nem viheted az autót, mint, hogy nesze, itt a slusszkulcs!

Egy kutya folyamatosan teszteli gazdáját, mi pedig sokszor nem tudunk szőrős szívűek lenni, ha szőrmok kedvencünkről van szó. Meghatódunk mélabús tekintetüktől, amivel mintha csak azt mondanák: „ engedj be a párnák birodalmába, csakhogy melletted lehessek édes gazdim"!Valójában az életben annyiszor kell keménynek lennünk, nehéz, sőt sokszor szívszorító döntéseket hoznunk, hogy otthon már nem erre vágyunk, haza érve a kutyánkkal már nem akarunk szigorúan viselkedni. Könnyebb és szerethetőbb megoldás ugyanis a megengedés, mint a tiltás! A kérdés csak az, hogy melyik éri meg hosszútávon számunkra? Ha hulla fáradtan haza érve még azon kell bosszankodnunk, hogy az ágy, amelyben lepihennék szőrös és kutyaszagú, vagy az, hogy annyit mondjunk kutyatársunknak: Nem, ide nem jöhetsz fel, ez az én helyem! Ettől még szeretjük a kutyát, és hidd el Bobóka nem kezd azon gondolkodni, hogy most a gazdi utálja-e vagy sem? Mindössze annyi történik, hogy megtanulja egy élettársi viszonyban, ahhoz, hogy az jól, veszekedés nélkül működjön meg kell szabni, nem pedig szegni a határokat!