Az agresszió az egyik leggyakoribb probléma, amivel a kutyapszichológusokat felkeresik. A kutyák sokféle okból viselkedhetnek agresszívan. Míg egyesek csak más állatokkal erőszakoskodnak, mások viszont emberekkel is azok lehetnek.

Ha egy kutya a "falka" domináns egyedének tekint magát, erejét megpróbálhatja kimutatni a családtagok ijesztgetése révén, különösen a gyengébbekkel (pl. gyerekekkel) szemben. Még a kisebb kutyák is, mint a west highland terrierek, odakaphatnak felnőtt gazdájuknak, ha nem idomították őket arra, hogy elfogadják helyzetüket.

Azok az állatok, amelyek nagy kutyának érzik magukat, kárt is okozhatnak gazdájuk tulajdonában. Egy domináns egyed gyakran mereven nézi az idegeneket, elsőnek fog bemenni az ajtón, és azonnal figyelmet fog követelni magának. Ne keverjük össze a domináns egyed viselkedését egy ijedt kutyáéval - habár mindkét állat vicsorog és esetleg harap, az ijedt állat feltehetően meglapul gazdája mögött, és félénk, amikor új arcokat lát vagy új szituációba kerül.
A domináns agressziót úgy lehet kezelni, hogy megtanítjuk a kutyának elfogadni alárendelt helyzetét. Fontos minimalizálni azt a veszélyt, amit kutyánk jelenthet mások számára, ezért tegyünk rá szájkosarat, vagy állítható kantárt sétáltatás előtt - ez elősegítheti az engedelmességet is. Ápoljuk a kutya szőrzetét legalább naponta egyszer, mert ez is erősíti az ember domináns pozícióját. Kössük pórázra, hogy jobban tudjuk felügyelni. Ne hagyjuk, hogy felugorjon a bútorokra, és ne figyeljünk oda, ha fel akarja hívni magára a figyelmet. Addig ne figyeljünk rá, míg abba nem hagyja követelőzését, ezután parancsoljunk rá, hogy üljön le, és csak akkor simogassuk meg.

Együnk, mielőtt a kutya enni kapna, mert a farkasfalkában is a vezér eszik először: készítsük el a kutya ételét, de együnk mi előbb, és csak akkor adjuk oda a kutyáét, ha mi már befejeztük. Amikor sétáltatjuk a kutyát, próbáljuk apportíroztatni, ami tovább nyomatékosítja, hogy ki a "vezér". Ha hazaérünk a sétáltatásból, mindig az embernek kell először belépni az ajtón, és csak utána a kutyának. A kutya ne kapjon semmilyen jutalmat ezek a gyakorlatok alatt.

A kutyák akkor viselkednek agresszívan más kutyákkal szemben, ha saját területüket védik, vagy akkor, ha nem szocializálódtak más kutyákkal, s ezért szokatlan számukra más állat jelenléte. A hímek hajlamosabbak az ilyen viselkedésre, de a fiatalkori ivartalanítás (Kb. két éves korukban) segít e problémán. A tényleges verekedést agresszív testbeszéd előzi meg. A kutya mereven nézi ellenfelét, mozdulatlanul áll, fülei és farka felemelve. Vicsorgat és fogait is kimutathatja (ha kutyánk verekedésbe kerül, vigyázzunk a közbeavatkozással, mert megharaphat). Ennek megelőzése lehetséges, de fel kell tudnunk ismerni a forrongó düh jeleit. Ha úgy vesszük észre, hogy kutyánk egy másik állatra fenyegető pillantással néz, tereljük el figyelmét, s ha kell, kézzel fordítsuk el a fejét. Gondolkodjunk előre, vigyünk magunkkal játékot, és ha úgy tűnik, hogy kutyánkat kezdi elönteni a düh, parancsoljunk rá, hogy üljön, és adjuk oda neki a játékot jutalmul a jó viselkedésért. Ezzel el is terelhetjük a figyelmét. Ha egy kutya húzza a pórázt, feszültsége nő, ezért ne súlyosbítsuk a helyzetet azzal, hogy erőszakosan visszahúzzuk. Előzzük ezt meg, tegyünk rá szájkosarat, ha szükséges.

  A verekedés elkerülése végett, erősítsük meg a hívásra szoktatást, először otthon, aztán nyílt terepen, egy másik kutya jelenlétében. Jutalmazzuk meg a kutyát, ha nem törődik a másik kutyával - vagy ha legalább nem mutat ellensége szándékot.

• Az étkező asztalnál ne dobjunk falatkákat a kutyánk számára, szigorúan miután mi ettünk, csak utána egyen a kutya.
• Ha hazaérünk a kutyasétáltatásból, mindig mi lépjünk be az ajtón először, és csak ezután léphet be a kutya.
• Ne hagyjuk, hogy "szexuális dolgait" a lábunkon töltse le, ennél a szituációnál is a rangsora helyét próbálgatja.