Schnauzer történelem

Az 1800-as években elsősorban a dél-német parasztudvarokban éltek a rattlerek. Így nevezték mindenes munkakutyáikat. Ezek istállókutyák voltak, egereket és patkányokat irtottak, kocsikat kisértek, lovakat őriztek. Léteztek 30-50cm nagyságú és igen változatos színű kutyák simaszőrű és durva drótszőrű változatban. Ekkor még mindannyiukat pinschernek nevezték. 1800-as évek vége felé kezdték néhányan ezeket a kutyákat méretük és szőrűk alapján különválasztva tenyészteni. A drótszőrű dús szúrós fejszőrrel rendelkezőket ekkor már schnauzernek is nevezték. A német fajtaklub 1895-ben történ megalakulásakor az alapító okiratában rögzíti, hogy elősegíti a drótszőrű pinscher ?schnauzer? a simaszőrű pinscher és a törpe simaszörű pinscher egészséges fejlődését. A törpe pinscher drótszőrű változatából, pedig a törpe-schnauzer fog kifejlődni. Az óriás-schnauzer sokkal hoszabb és nehezeb utat járt be. Egyik őse a schnauzer, de a tenyésztőknek igen sokat kellet azon dolgozniuk, hogy létrejöjjön az erős nagytestű inpozáns munkakutya. Óriás Schnauzer A schnauzerek történetének tanulmányozása során kiderül, hogy a fajta kitenyésztéséhez az embernek igen sokat kellett fáradoznia. Az ekkori példányok nem benntartásra, hanem bizonyos feladatok elvégzésére specializálódtak. Tulajdonságaikat nagymértékben befolyásolták az éghajlati viszonyok és az életkörülmények. Würtenberg és Bavaria mezogazdasági területein a juh és a szarvasmarha tenyésztés volt a fo foglalkozás. Az eladott állatokat sokszor több száz kilométeren át hajtották a levágás színhelyére. Ehhez kutyákra volt szükség, hogy segítsék a pásztorokat, védjék az állatokat a farkasok és a rablók támadásaitól. A bajor tehenészek Stuttgartban járva akadtak rá a közép schnauzerre, mely azonnal megtetszett nekik. A juhászok tudták használni ezt a méretet, de a szarvasmarha hajtásához nagyob méretu kutyára volt szükség. Az elso kísérlet nagytestu hajtókutya kitenyésztésére kétségtelenül a drótszoru közép schnauzer és valamilyen puha szoru, hajtókutya keresztezésébol származott. A drótszor jól védett az idojárás viszontagságai ellen, így késobb ismét durva szoru juhászutyákkal, majd jóval késobb fekete doggal keresztezték a magy testforma megtartására. A durva szoru juhászkutya minden valószínuség szerint a flandriaiak nagy hajtókutyája a Buvier des Flandres volt. E fajtaváltozattal eloször 1850 körüli kiállításon találkozunk, ahol a "Medveschnauzer" vagy Russ-(korom) schnauzer igen nagy sikert aratott. Az óriás schnauzert évtizedeken keresztül münchenernek hívták, mert az 1900-as évek elején München környékén volt a leggyakoribb. Ez a tévedés onnan származott, hogy dr. Zurhell, az akkori Münchener Schnauzer Klub vezetoje 1909-ben összeszámolta, hogy a városban abban az évben 462 óriás schnauzer után fizettek adót. Mészárosok és kereskedok, sörfozok kutyái voltak. A bajor schnauzer klub kiállításán 1909. október 7-én jelentek meg eloször óriás schnauzer néven. Boppel, korának neves kinológusa bírálta a felvezetett 27 kant és 2 szukát. "Igen lenyugözo látvány volt ezeket a jellegzetes, erotol duzzadó, rövid és hosszú szoru, de nagyrészben drótszoru kemény fickókat tömegben látni." Boppel 1 kant tartott továbbtenyésztésre alkalmasnak. Ez a kutya mélyfekete színu volt kemény drótszorrel. Neve Bitru v. Wienberg. Ezzel az apaállattal kezdodött el az óriás schnauzerek hivatalosan bejegyzett tenyésztése. A müncheni kiállítás nagy eredménye volt a standard meghatározása. Bajorországban olyan régen jelen volt, hogy már egy 1850-ben készült festményen látható Erzsébet bajor hercegno, a késobbi magyar királyno mellett. Bajorország határain túl csak az elso világháború alatt figyeltek fel rá a berlini és az egyéb nagyvárosi rendorakadémiákon képezték ki oket. A rendorséggel való együttmuködés lett a legfontosabb feladata. Lételeme a mozgás. Hogy megorizze a jó egészségét, rugalmas izomzatát és szép küllemét, megfelelo táplálás, ápolás, rendszeres és kielégíto testmozgás, valamint szigorú, de durvaság nélküli kiképzés szükséges. Mindegy, hogy kan vagy szuka, kimagasló jellemvonásokkal rendelkezik: szeretetteljes, alkalmazkodó, bivalyeros, kitartó és éber, bizalmatlan az idegenekkel szemben. Sohasem harapós, kiszámítható viselkedésu, ha a családon és a falkán belül kialakult a helyes sorrend. Nem jellemzo rá a csaholás, jól tartható akár lakásban, akár kennelben. Mindkét esetben szem elott kell tartani mérhetetlen mozgásigényét és ennek megfeleloen tartani és foglalkozni vele. Nem egygazdás kutya, de a gazdacserét mégis nehezen viseli családi körön belül gyöngéd, bár vérmérséklete heves. Még a legkeményebb játék közben sem sértodik meg gyorsan, mindig mindenütt ott akar lenni. Született orzo-védo kutya. megfelelo hummorral jó ha rendelkezik a gazda, csak így tudja értékelni kutyája önállóan megtanult mutatványait. Kinyitja az ajtót, kirámolja a szemetet és imád lopni, mindent ami eheto, de legalább megrágható. A fekete színen kívül létezik só-bors változatban is.