Háromféle nagyságban: óriás-, közép- és törpe méretben tenyésztik a fajtát. Az óriás változat kiegyensúlyozott idegrendszerű, a középnagyságú tetterős, a törpe schnauzer pedig határozottan nyüzsgő.

Az óriás schnauzert a 19. században a rottweilerrel együtt kimondottan pásztorkutyaként alkalmazták az Alpok vidékein. Más vidékeken csak hosszú idő alatt, fokozatosan vált ismertté, miután hazája -- völgyeivel és magaslataival -- jobban el volt zárva a külvilágtól, mint Németország bármely más vidéke. Eljött azonban az az idő is, amikor a fajta ismertté vált Thüringiában, Bajorországban és Szászországban, ahol új hazájára lelt. Ezeken a területeken alakultak ki az óriás schnauzer tenyésztés fő központjai.

Tervszerű nemesítését a 19. század végén kezdték meg.

A fajta tudatos tenyésztését 1907-ben, Münchenben indították el, amikor is megalapították a bajor schnauzer klubot. Tulajdonképpen ekkor indult el az óriás schnauzer szédítő pályafutása. Sajnos a két világháború igen nagy kárt okozott a tenyésztésben, de a fajta talpon maradt. Sőt, nemcsak Németországban terjedt el, hanem számos országban, köztük hazánkban is.

Kiváló tulajdonságai, lenyűgöző megjelenése miatt igen népszerű házőrző és sportkutya. Nyugodt, engedelmes és engedékeny természetű, ennek ellenére tele van szikrázó temperamentummal. Az ugatás és a verekedés nem az ő világa. Hiányzik belőle a pásztorkutyák ismeretlenekkel szembeni bizalmatlansága. Bár az óriás schnauzer megjelenése kissé mogorvának hat, mi több, a szemlélőben talán félelmet is kelt, alapjában véve jóindulatú, s olyan kutya, amelyik rendkívül gyorsan alkalmazkodik gazdájához, s könnyen kialakítja vele a legjobb kapcsolatot.

Természetesen az óriás schnauzerrel is -- mint minden kutyával -- minél fiatalabb korában kell elkezdeni foglalkozni, mert a magára hagyott egyed a későbbiek során gondot okozhat. Ez a fajta szívből utálja a semmittevést és az egyedüllétet, mindig és mindenütt a gazdája mellett érzi jól magát. A kevés foglalkozás megbosszulja magát, s ilyenkor a kutya önmagát „nevezi ki falkavezérnek", így azután a család valamennyi tagjának úgy kell viselkedni, ahogy ő elképzeli, bár ezt a tényt a családtagok rendszerint egy ideig nem veszik észre.

Kiképzése különösebb fáradtságot nem igényel. Türelmes, gyorsan tanul, és nagy érdeklődést mutat a kifogástalan viselkedés iránt. Durvasággal semmit nem lehet elérni az óriás schnauzernél. A „vérében van" az őrzés-védés, ezt soha nem kell tanulnia. Szaglása páratlan. Volt idő, amikor nemzetközi munkakutya versenyen az első három helyezést -- a hozzáértő német juhászkutyás közönség nem kis meglepetésére -- óriás schnauzerek szerezték meg a német juhászkutyák előtt!

Sajnos a fajta megszállottai közül is egyre kevesebben foglalkoznak a schnauzer tanításával, pedig kizárólag a kiképzett egyedben lehet örömük. A néhány hónapon keresztül történt okítást az óriás schnauzer egész életén át kifogástalan viselkedéssel fizeti vissza. Nem lenne szabad sajnálni ezt a kis fáradságot, hiszen végül az eredményben a gazdának is öröme telik majd.

Az óriás változat nagy termetű, robosztus, inkább zömök, mint karcsú. Mozgása harmonikus, testméretéhez képest meglepően könnyed. Feje hoszszú, arcorri része kissé szögletes. Szeme ovális, sötétbarna. Füle lelóg. Metszőfogai ollós záródásúak. Háta feszes, ágyéka széles, fara izmos. Mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, oszlopszerűek. Szőrzete drótszerű, kemény szálú, nem selymes és nem is hullámos. Szemöldök- és szakállszőrzete különösen hosszú. Sűrű és jól záródó szőrzete ellenállóvá és edzetté teszi az időjárás hatásaival szemben. Színe: fekete vagy só-bors. Sajnos ez utóbbi szín-irányzat mindjobban háttérbe szorul, bár néhány tenyésztő feladatul tűzte ki maga elé a só-bors szín fenntartását, és újbóli elterjesztését. Marmagassága: kan 65-70 cm, szuka 60-65 cm. Testtömege: 35-45 kg.

Régen a schnauzer szőrét nem gondozták, a szőrápolás csak az alapvető tisztántartást jelentette. Ma kívánalom a schnauzerek szőrzetét szépíteni, azaz trimmelni. Ezt a műveletet célszerű háromhavonta elvégezni, mivel rusztikus külseje miatt a kutyának rendszeres szőrápolásra van szüksége ahhoz, hogy a rá jellemző jellegzetes, könynyed, magabiztos megjelenés megfelelően kihangsúlyozódjék.

Bár jól érzi magát a lakásban is, de mivel sok mozgást igényel, inkább kertbe való. Ügyelni kell arra, hogy táplálkozás után a kutya legalább egy órát pihenjen, mert az erőteljes mozgás hatására a teli gyomor megcsavarodhat, s azonnali beavatkozás hiányában ez az az állat életét veszélyeztetheti. Sajnos a schnauzernél néha előfordul az öröklődő csípőízületi ficam is, ennek a betegségnek az előfordulása a minimálisra csökkenthető a diszpláziamentes tenyészpárok szakszerű összeválogatásával.

Imponáló testnagyságával, megvesztegethetetlennek tűnő kiállásával elijeszti a betolakodókat, valószínűleg tudja is ezt magáról, s ezért nem ugatós. Ismeretes a fajta történetéből, hogy a schnauzer kezdetben csúnya küllemű volt, de ugyanakkor kiváló képességekkel rendelkezett, és természetesen ez utóbbi miatt kedvelték. Ma már a külleme is csodálatra méltó, képességei pedig változatlanok maradtak. Ideális sportkutya. Kell ennél több?! Jó tulajdonságai miatt számos területen alkalmazható, több ország rendőrsége szolgálati kutyaként tartja.

A közép schnauzer származásáról csupán annyit tudunk, hogy a németországi Baváriában tenyésztették ki. Ez a változat élénk viselkedésű, de nem a végletekig, kellő pillanatban illemtudó lesz. Játékos, gazdája iránti ragaszkodása közmondásos. Mindenkor éber, de sohasem ugatós. Figyelmes, bátor, önálló. A többi kutyával való kapcsolata tökéletes, játszótársával együtt hosszan birkózik, de sohasem harapja meg a másikat. Rendkívül ragaszkodó, idegenekkel szemben azonban tartózkodó. Kitűnő őrző-védő, kísérő eb. Szabad levegőre és rendszeres napi mozgásra van szüksége. Kertben és lakásban egyaránt tartható.

Közepes termetű, zömök kutya. Feje hosszú, szeme sötétbarna. Füle lelóg. Háta egyenes, ágyéka rövid, fara vízszintes. Mellkasa mély, hasa kismértékben felhúzott. Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak. Szőrzete drótszerű, sohasem selymes vagy hullámos. Trimmelik. A fején szakállt, bajuszt és szemöldököt visel. Színe fekete és só-bors. Marmagassága 45-48 cm, testtömege: 18-20 kg.

A törpe schnauzer a közép változat kicsinyített mása, marmagassága nem haladhatja meg a 35 cm-t. Erre a kutyára egyáltalán nem jellemzőek a kis termettel együtt járó betegségek. A három nagyság közül a törpe schnauzer a legjátékosabb egyéniség, a természet piciny csodája. Élénksége, mozgékonysága, kedélye egészen meghökkentő. Ugyanaz a bátorság és készség jellemzi, mint nagyobb termetű fajtatársait.

Kialakulásának körülményei tisztázatlanok, valószínűleg különböző kis termetű terrierek és a majompincs vére csörgedezik ereiben. Élénk, értelmes, rámenős, jóindulatú. Igénytelen és fáradhatatlan. Ragaszkodása túláradó, de csak azokkal szemben, akiket elfogadott. Valaha patkány- és egérfogásra használták, ma már csupán csak kedvencként tartják. Kiváló jelzőeb. Rendszeres napi mozgásra van szüksége.

Feje hosszú, arcorri része szögletes. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Háta feszes, ágyéka rövid, fara izmos. Végtagjai párhuzamos állásúak, oszlopszerűek. Szőrzete drótszerű. Trimmelik, fején szakállt, bajuszt és szemöldököt hagynak. Fekete, só-bors, esetleg fekete-ezüstszínű, ritkán fehér. Marmagassága: 30-35 cm, testtömege: 5-7 kg.

Végezetül; bár az állatvédelmi törvény tiltja a kutyák fülének kupírozását és a farok kurtítását, ennek ellenére a fajta megszállott tenyésztői rendszerint rövidre csonkolják a világra jött kölykök farkát. Nem ez a helyzet a fülekkel, ma már egyre több ép fülű, csonkolt farkú felnőtt schnauzert lehet látni. A tenyésztők valamilyen megmagyarázhatatlan okból elvégzik/elvégeztetik a kiskutyák farkkurtítását, ugyanakkor az új gazdák jelentős többsége már nem akarja kínozni a kölyköt a fülcsonkolással és a végtelenül fájdalmas utókezeléssel!

Dr. Szinák János

http://www.mezohir.hu/2004-01/32.html?/2007-10/tab/