I. ÁLTALÁNOS ISMERETEK. A kutyák leggyakoribb viselkedési zavara az emberekkel szemben megnyilvánuló agresszió. Az állatorvosi felmérések szerint legalább minden ötödik kutya terhelt valamilyen viselkedészavarral és legalább...

 minden 10. agresszív az emberekkel szemben:

Az agresszió természetes része az állatok viselkedésének és egyáltalán nem könnyű határvonalat húzni, hogy mi az, ami elfogadható és mi nem az? Sok esetben a szituációtól függ, hogy egy viselkedés a helyénvaló vagy sem, máskor pedig jelentős különbség van a véleményt alkotó személyek megítélésében. Nagy általánosságban az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul veszélyeztető, nem provokált, ismétlődő agressziót tekintjük kórosnak, vagyis viselkedészavarnak és egyben kezelendőnek. A kérdés megítélésének sokoldalúságát jelzi az is, hogy míg az etológia agresszióról csak a fajon belül beszél, addig az állatorvosi gyakorlatban gyakran találkozunk olyan problémával, amikor ez a viselkedés más fajok (pl. kutya esetében az ember vagy a macskák) ellen irányul. E sorok írójának személyes meggyőződése ezért az, hogy a hétköznapokban nem a definíciók és nem a különböző elméletek számítanak, hanem akkor kell az agresszióval (és más viselkedészavarral) foglalkozni, amikor az akadályozza az ember és az állat együttélését. Pl. ha a kutya több ízben idegeneket harap, az a körülményektől függetlenül előbb-utóbb az állat elveszítésével járhat. Még akkor is, ha a harapások abszolút "jogosak" voltak és a tulajdonos ragaszkodik a kutyához! Ez indokolja, hogy az állatorvosok és a viselkedés terapeuták, kutyakiképzők beavatkozzanak a folyamatba, hozzájárulva a probléma megelőzéséhez vagy kezeléséhez, amivel elősegíthetik az érdekelt felek, vagyis a tulajdonos és a kutya tartós együttélését.

Előfordulás

A kóros (vagyis káros) agresszió minden kutyafajtában, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat, de leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. „Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a nagy testű, harci, őrző-védő és szánhúzó kutyák körében fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya vagy a szibériai husky. A leggyakrabban kettő vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel.

A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát. Az esetek 55%-ában a saját kutya a támadó, bár ha minden harapást támadásnak veszünk, akkor ez az arány talán még ennél is nagyobb.

forrás:

Dr.Csikós Károly

állatorvos

MANCSOK Állatorvosi Rendelő