A testbeszéd Kutyáink közlésrendszerének, más kutyákkal és velünk, emberekkel történő kommunikációjának egyik legfontosabb formája a testbeszéd. Mozgásukkal, testrészeik különböző tartásával tudják közölni gondolataikat, érzelmi és idegi állapotukat, cselekvési szándékaikat. Az egymással kombinált testrészek szignálrendszeréből valódi "kutyabeszéd" jön létre, amelyet az emberi testbeszéd fogalomrendszerében a pantomimjátékhoz hasonlíthatunk. Ezt a testbeszédet csak nagyon ritka esetben egészítik ki a kutyák hangjelekkel. Logikus, farkastól örökölt tulajdonság ez, hiszen a hangtalan vadászat több sikerrel jár és biztosabb életben maradást garantál, mint ha csaholva, vonyítva, üvöltve történne a zsákmány becserkészése, üldözése és elejtése. Egyetlen farkasfalka sem él a világon olyan hangos ricsaj és üvöltözés közepette, mint az emberek, ahogyan némelyik kutyaiskolában megfigyelhető.
Példák a testbeszédre: • A tiszta fűben vagy hóban hempergő kutyák a boldogságukat, kiegyensúlyozottságukat juttatják kifejezésre, amikor megengedik maguknak ezt a tisztálkodási rituálét. Természetesen nem tévesztendő ez össze azzal, amikor a kutyák piszokba, bűzlő ürülékbe dörzsölik bele fejüket, nyakukat, vállukat. • Amikor a kutyák figyelmüket feszülten összpontosítják, idegrendszerük mind az öt érzékszervüket a legmagasabb teljesítőképességre állítja be. Ilyenkor az egész testük, izomzatuk kemény és merev. Ez különösen a rövid szőrű fajtáknál figyelhető meg jól. Ennek az állapotnak a gyakori ismétlődése vagy tartós állapota sok esetben stressz alapú betegségek kiváltója lehet. • Ha a kutya egy fajtársának nyalogatja a száját, ezzel vagy alárendeltségét fejezi ki, vagy játékra hívja a társát. • Ha a kutya az állát vagy mellső lábát egy másik kutyavállára helyezi, akkor magasabbrendűségét, dominanciáját juttatja kifejezésre a társával szemben. • Ha a kutya a vállával igyekszik testi kontaktust teremteni, vagy azzal esetleg megpróbál lökésszerű mozdulatot tenni, akkor dominanciáját, magas rangpozícióját fejezi ki: "Én vagyok itt a főnök." • A nyak- és hátszőrzet viszonylag közismert, főleg kanok esetében gyakori borzolása a támadási hajlandóságot, agresszióra való készenlétet jelenti: "Készen vagyok a támadásra." • Amikor a kutyák menet közben látszólag ok nélkül, leengedett fejjel szimatoló mozgást végeznek, akkor tulajdonképpen figyelemelterelő pótcselekvésként, csillapító szignálként alkalmazzák ezt a testbeszéd-kombinációt: "Már látni sem bírom a fenyegető jelzéseidet -nyugodj meg, és menj el tőlem!". • A játék vagy harc közben lefekvő és hátukra forduló, ezáltal a hasukat és nyakuk alsó részét szabadon fölkínáló kutyák ezzel a mozgássorozattal jelzik megadásukat: "Megadom és alád rendelem magamat". • A másik kutya közeledtére hasra fekvő kutya azt közli: "Nem támadlak meg - megvárom, amíg közelembe érsz, hogy békésen megismerkedjünk."
Hangok Általánosságban az ugatásra és morgásra egyaránt érvényes, hogy minél magasabb hangszínen történik a hangadás, annál inkább elbizonytalanodott, félelemmel telített érzelmi állapotban van a kutya. Amikor a kutyák jól érzik magukat, örömüket, fölszabadultságukat akarják hangadással kifejezni, a hangszínük hangadás közben folyamatosan le-föl változik. Ennek eredményeként néha meglehetősen különös és vidám hangokat is képesek hallatni. Természetesen a fentiekben fölsoroltak esetében a hangszínt mindig a kutyafajtájának és testméretének figyelembevételével kell megítélni. A nyüszítő, síró hangadás különböző formáit kifejlett korukra is megtartják a kutyák, és általánosságban félelmük vagy fájdalomérzetük kifejezésére használják.
Példák a nyüszítésre: • Ennek a hangadási formának egy különös, nagyon magas hangszínű változatát használják abban az esetben, ha a gazdi viselkedése a kutyával szemben drasztikusan megváltozik, és a kutya elbizonytalanodva nem tudja, hogy mi történt, mi fog történni, és miként kellene reagálnia. • Amikor a nyüszítő hangadást vakkantásszerű végződéssel fejezi be a kutya, akkor általában valamilyen kérését, vágyát kívánja tudatni emberi társával: "Kérem, akarom, add ide!". • Ha a vonyító hangadás vége mély tónusú hanggal elhalkul, annak a jelentése: "Gyere, menjünk innen!". • A magas hangszínen, barátságos hangnemben, járkálás közben hallatott rövid, sírásszerű nyüszítéssel a kutyák izgatott, elvárásokkal teli lelkiállapotukat juttatják kifejezésre: "Induljunk már sétálni és játszani, mert nagyon izgatott vagyok." • időnként hosszan kitartott, egyenletes nyüszítő hang leadásával tudatják a kutyák a környezetükkel, hogy "Ez itt az én területem!". Ami a morgást és az ugatást illeti, ezeknél a hangjeleknél már bonyolultabb a jelentések értelmezése. Az ugatást leginkább figyelemfelkeltésre használják a kutyák, de állatorvosi vizsgálatokkal kimutatható, hogy nagyon sok esetben a stressz levezetésére is használják, viszonylag jó eredménnyel. Gyakorta ugyanaz a hang mást jelent, ha vele egy időben a kutyamás testbeszédjelet, testtartást is mutat.
Példák a morgásra: • Mély tónusú, elnyújtott morgás előrenyújtott lábakkal és testtel azt jelenti, hogy "Gyere játssz velem!". Ugyanez a megmerevített testtartás szemből jövő idegennel való találkozás esetén azt jelenti, hogy "Vigyázz, egy lépést se gyere közelebb!". Amennyiben a hangadást még fokozottan hátrahúzódó íny, előreálló fülek, ráncolódó orrnyereg testjele is kíséri, akkor az azt jelenti, hogy növekszik a kutyatámadási hajlandósága és egyre inkább agresszívvé válik, vagyis: "Amennyiben nem távolodsz vagy nem változtatod a viselkedésed barátságossá, megtámadlak!". • Bizonyos morgásszerű hangjelekkel a kutyák bizonytalanságukat, határozatlanságukat, enyhe félelmüket is kifejezhetik. Amikor a kutyák morgás közben le-föl váltakoztatják a hangszínt, azzal azt közlik, hogy "Amennyiben közelebb jössz, én elmenekülök." • Ennek ellenkezőjét jelenti, amikor folyamatos, magas hangszínű morgás-ugatás keverékét hallatják a kutyák: "Félek tőled, de ha megtámadsz, akkor védekezni fogok." Az ugatás és vakkantás szintén nagyon különböző jelentésű lehet. Példák a vakkantásra, ugatásra: • A játék közbeni, rövid, tisztán kiadott, vakkantásszerű ugatás közlés a játszópartner felé: "Most te következel, gyere, folytassuk!". Házőrző kutya esetében azonban ugyanez, amennyiben valami különlegeset észlelt, azt jelenti, hogy "Figyelem, ott van valami!". • Az idegen irányába leadott, általánosságban mély tónusú, rövid vakkantások jelentése: "Nem ismerlek, lassan közeledj, hogy kölcsönösen fölvehessük egymással a kontaktust!". • Erős és kitartó, közepes hangszínen történő ugatás: "Idegen van a területemen." • Egy-két éles, rövid, magas hangszínű ugató hang: "Én látlak téged." • Egyenként leadott, éles, egyenletes, közepes hangszínen adott ugató szignál: "Hagyd abba, menj el a közelemből!". • Közepes hangszínű, dadogáshoz hasonlító ugatás, vakkantás: "Gyere, játsszunk egyet!".
|
Kommentáld!