A kutyánál csakis akkor valósulhat meg az ember által elvárt viselkedés a mindennapok, a közös munka, a sport és a tréning során, ha az állat számára fizikai, pszichikai és érzelmi síkon egyformán biztosítottak azok a feltételek, amelyekre ennek az állatfajnak (Canis familaris) a mai civilizált, európai környezetben szüksége van. Raya Yoga nyolc alapfeltételét könnyen át lehet értelmezni az emberről a kutyára, hiszen ugyancsak gerinces, emlős élőlényről van szó. Ezért testi és szellemi fejlődésének feltételrendszere biológiai és pszichológiai szempontból sok területen nagyban hasonlít az emberéhez. A kutya legkedvezőbb testi és szellemi fejlődéséhez, valamint ennek harmonikus egyensúlyban tartásához az alábbi nyolc dolog szükséges:

1. A táplálkozás

A kutya egyik biológiai létszükséglete a táplálék. A megevett táplálék hatással van az általános egészségi állapotára, hangulatára, ellenállóképességére, fizikai és szellemi kitartására és az elérhető életkorára. A tápláléknak egyrészt a kutya ízlelő érzékszerve szempontjából ízletesnek kell lennie, másrészt meg kell felelnie azoknak az egészségügyi és biológiai kívánalmaknak, amelyeket az állat növekedése, fejlődése, életműködése megkövetel. Minden kutyának az a legjobban megfelelő táplálék, amelyik figyelembe véve az állat korát, fajtáját, testméretét és esetleges egészségügyi kívánalmait, megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazza a szükséges tápanyagokat (fehérje és szénhidrát) és hatóanyagokat (ásványi anyagok és vitaminok). Az már táplálkozástudományi szempontból teljesen lényegtelen, hogy ezt a gazdi saját maga készíti el a konyhában, vagy egy nagynevű gyár automatizált gépsorairól kerül zsákokba vagy dobozokba, majd onnan a kutya táljába.

Egy kutyatáp ugyanis nem attól rossz vagy jó, hogy hol készül, hanem attól, hogy milyen mennyiségben tartalmaz olyan tápanyagokat és hatóanyagokat, amelyekre annak a kutyának szüksége van, amelyik a tápot megeszi. A tápanyagok közül kettőnek van kiemelt jelentősége: a fehérjének és a szénhidrátnak. Sajnos a jelenleg forgalmazott kutyatápok egy része nem tartalmaz kiinduló nyersanyagként húst. Pedig ennek az alapanyagnak kellene a legnagyobb és legfontosabb alkotórésznek lenni a fehérjét (proteint) biztosító összetevők között. A kutya ugyanis a domesztikáció ellenére biológiai értelemben továbbra is - őséhez, a farkashoz hasonlóan - húsevő állat. Ez azt jelenti, hogy a kutya szervezete, azon belül az emésztőrendszere megmaradt annál a működési mechanizmusnál, hogy a zsákmányként elejtett állat jelentené számára a fő táplálékforrást. Az ideális tápláléknak, amit a kutya az embertársától kap, ezt kellene összetételében és mennyiségi arányaiban a lehetőségekhez képest leginkább szimulálni. A természetben a zsákmány térfogata a legnagyobb arányban húst tartalmazott, ennek megfelelően a mai kutyák táplálékában is a húsnak kellene a legnagyobb térfogati arányban szerepelnie, még akkor is, ha a húsevő kategóriából a mindenevő csoportba történő átlépés lassú és hosszantartó folyamatának kezdeti fázisa már néhány egyednél kimutatható.

A hatóanyagok szempontjából fontos figyelembe venni, hogy a fejlődési életszakaszban különösen fontos a nélkülözhetetlen ásványi anyagoknak (kálcium, foszfor, magnézium) megfelelő mennyiségben bekerülni a kutya szervezetébe. A vitaminok szintén életfontosságú szerepet töltenek be a kutyák szervezetében - ugyanúgy, mint az emberében. A C és K vitamin kivételével az állat szervezete nem, vagy nem kellő mennyiségben képes a vitaminokat önállóan előállítani, ezért csakis a táplálékfelvétel révén történhet meg az állat vitaminszükségletének megfelelő mennyiségű, rendszeres kielégítése. A vitaminok egyik része zsírban oldódó (A, D, E, K), ennek megfelelően a szervezetbe jutó fölösleges mennyiség egy része képes a test zsírsejtjeiben elraktározódni, majd később fölhasználódni. Viszont éppen ebből kifolyólag felhalmozódásuk túladagoláshoz vezethet.

A vitaminok másik része vízben oldódó (C, B), ennek megfelelően nem tud raktározódni, hanem a fölösleg a vizelettel távozik a szervezetből. A kutyájuknak többé-kevésbé rendszeresen főző gazdiknak nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy a főzés során az alapanyagokban meglévő vitaminok nagy része tönkremegy. Ezért a vitaminszükségletet más módon kell pótolniuk az állat táplálékában.

2. A szocializáció

Az a kutya, amelyiknek nincs biztosítva, hogy különböző szociális kapcsolatokba kerüljön a valós világgal, pszichikai és lelki hiányokkal kényszerül élni az életét. A jelenlegi kutatási eszközökkel egyértelműen kimutatható, hogy a megfelelően szocializált kutyáknak fejlettebb szerkezetű és nagyobb térfogatú az agya, mint a nem szocializáltaknak (durván leegyszerűsítve: a jól szocializált kutya okos, a nem jól szocializált kutya buta). Ugyancsak vizsgálati tény, hogy a vadon élő farkasoknak - amelyeknek az életben maradáshoz születésüktől kezdve a halálukig folyamatosan ellen kell állni a természet és a környezet ingereinek, hatásainak - kb. 1/6 résszel nagyobb az agyuk, mint a vele megegyező méretű kutyának. A fentieknek az a magyarázata, hogy azoknak az állatoknak, amelyeknek folyamatosan fizikai- és pszichikai elvárásoknak kell megfelelniük, a szervezete több neuront termel, vagyis több agysejt termelődik, illetve a meglévők tovább maradnak életben. Azok a kutyák, amelyeket kölyökkoruktól kezdődően csak kevés fizikai, szellemi és lelki inger ér - mert hiányzik a megfelelő szocializáció -, kevésbé viselkednek elfogadhatóan a környezetükkel, az emberekkel és fajtársaikkal szemben.

Van a kölyökkutyák életében egy nagyon jól körülhatárolható időszak, a 4-16 hét között, amikor a szocializáció - a megismertetés azokkal a külső ingerekkel, amelyek közt a kutya majd kifejlett korában élni fog - rendkívül könnyen és hatékonyan kivitelezhető. Ez az úgynevezett szenzibilis kor. Az ebben az időszakban helyesen végzett és intenzív szocializáció előnye, hogy a kutya később magabiztos karakterűvé válik, a stresszel szembeni ellenállóképessége nagyobb lesz, idősebb korban is jobban elfogadja az újdonságokat, csökken a veszélye, hogy félelmi agresszióból eredő balesetet okoz, továbbá az idegen emberekkel és kutyákkal szembeni viszonya problémamentesebbé válik. Sajnos a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a gazdák nem megfelelő elméleti és gyakorlati hozzáállása a kölyökkutyák szocializációjához, illetve a helytelen tanácsok sok esetben teljes mértékben rossz irányba viszik az állatnak a fajtársaival szemben, természetes módon kialakítható viselkedését.

3. A játék

Szórakozás és humor - ez a kutyák játékának a két legfontosabb összetevője. Ebből eredően ez a két komponens rendkívül nagymértékben befolyásolja az ember és kutya közötti kommunikáció és kapcsolat minőségét. A humor, a vidámság, a szórakozás a legjobb módja a mindennapi stressz leépítésének. A kutyák pszichológiailag ebből a szempontból is nagyban hasonlítanak az emberhez. Ezért ha ezt közösen teszik, laza, vidám, kötetlen, közös játék formájában, akkor az mindkettőjüknek előnyére válik.

Arra a kérdésre, hogy "Mi a kutya kedvenc játéka?", a gazdik gyakorta azzal válaszolnak, hogy a gumicsirke, a labda, a plüssmaci stb. - tehát valamilyen tárgyat neveznek meg, és nemritkán ezekből 10-20 darab is hever a lakásban szétszórva. A további érdeklődésre: "És játszik ezzel/ezekkel a kutya?", általában a következő a válasz: "Igen, igen, nézze csak, ha el akarom venni tőle, elszalad vele, de ha nem vagyunk itthon, akkor csak itt hevernek a játékai a földön". Sajnos a fenti sablonos történet a mai fogyasztói társadalom jellemzője. A kutyát tartó gazdik szívesen, örömmel és sokat vásárolnak különböző játékszereket a kutyájuknak, de nem szívesen, nem örömmel és nem eleget játszanak a kutyájukkal. A megvásárolt tárgyakkal talán egy kicsit megnyugtatják lelkiismeretüket, egyfajta pótlékot adnak az eredeti helyett: játékszert a játszás helyett.

Napi 10-15 perc közös játékkal már kitűnően lehet fejleszteni a kutya koncentrációs képességét, fokozni szellemi fejlődését. A rendszeres, közös játékos aktivitás hatására viszonylag rövid időn belül nagymértékben javul a kutya koordinációs képessége, testileg-szellemileg kiegyensúlyozottabbá válik. Hatékonyabbá válik az immunrendszere, és az ellenállóképessége fokozódik.

4. A pihenés

Ahogy az embernek, ugyanúgy a kutyának is szüksége van nyugalomra, pihenésre és alvásra. Csakis egy megfelelően kipihent, testileg és szellemileg regenerálódott kutya képes megfelelően tanulni és a különböző, nevelési célzatú tréningeken aktívan közreműködni.

Természetes módon a kutyák érzékelik, hogy mikor van szükségük a mozgást, gondolkodást, stresszt és a külső ingerhatásokat követően regenerálódásra. Ilyenkor kutyaházukba, kosarukba, ágyukba, takarójukra vagy egyszerűen valamilyen ingerszegény környezetbe húzódnak vissza. Ezt az embereknek tudomásul kell venni, és el kell fogadni. Különösen fontos, hogy a manapság egyre népszerűbbé váló, sok szempontból természetesen nagyon hasznos kutyás sportok területén a gazdik az eredményesség mellett tudatosan ügyeljenek a kutyájuk testbeszédjeleire, pihenési, nyugalmi igényeire.

A másik, ebből a szempontból figyelemre méltó helyzet a többgyerekes családokban tartott kutyák esete. Ezeknél fontos, hogy a szülők közreműködése réven a kutyának lehetősége legyen arra, hogy félrevonulhasson, a pihenőhelyére mehessen, akkor is, ha ez éppen nem felel meg a gyerekek elképzelésének. A statisztikák szerint a kutyák által gyerekeknek okozott sérüléseket legnagyobb számban a család saját kutyája okozza. Leginkább annak következtében, hogy a gyerekek a kutyát akarata ellenére kényszeríteni akarják valamilyen további közös aktivitásra, játékra, nem ismerve vagy figyelmen kívül hagyva a kutya testbeszédjeleit, amelyek elárulják, hogy a kutya ezt nem akarja, mert pihenni, aludni szeretne. A fentiek nem mondanak ellent annak a ténynek, hogy a kutyák általában abban a közvetlen környezetben szeretnek aludni, ahol emberi társai is tartózkodnak. Pihenés és alvás közben is igénylik, hogy a megszokott illatok, a megszokott háttérzajok és az ismert tárgyak, bútorok a közelükben legyenek.

Átlagosan egy kutyának naponta 14 -16 óra alvásra van szüksége. Némelyik kutyának elég, ha a mai modern ember napirendjébe beilleszthető alvási ritmushoz alkalmazkodva pihen. Némelyiknél ez esetleg problémákhoz vezethet. Mert például amelyik kutyát eredményes tréninggel sikerült hozzászoktatni, hogy naponta 10-12 órán át egyedül maradva átaludja az egész napot, akkor teljesen természetes az, hogy mindenféle aranyos trükkel zavarja az esti tévénézést, vagy éjfél előtti labdázásra hívja a gazdit.

5. A mozgás

Az optimális egészség érdekében minden kutyának szüksége van valamennyi mozgásra: sétára, szaladgálásra, szimatolásra, hempergésre, úszásra, játékos harcokra stb. A kölyök- és fiatal kutyák mozgásigénye természetesen jóval nagyobb, mint a már kifejlett vagy öregedő fajtársaiké. Ez a csontozat és izomzat folyamatos fejlődésével van összefüggésben. A kutya mozgásigényének másik meghatározója a fajtája. Magától értetődő, hogy egy alaszkai malamut könnyedén elhúzza a gyereket a szánkóval, egy do khyi (tibeti masztiff) elcipel 20 kilométeres erdei túrán egy 5 kg-os hátizsákot, de ugyanezeket nem lehet elvárni egy csivavától. Ami az egyik kutyának egészséget támogató, fejlesztő és hasznos, az a másiknak egészségtelen és káros is lehet.

A kotorékeb hajlamos örökké keresni, egyik szagingertől a másikig rohanva mozogni, az agárnak csak az igazi vágtázás jelenti a kielégítő mozgást, az északi kutyafajtáktól nem várható el, hogy mindig lassan, laza pórázon bandukoljanak a gazdi mellett, mert az intenzív előrehaladást, a húzást az ösztönük diktálja. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt a leendő kutyatulajdonos valamelyik fajtacsoport mellett dönt, a divatirányzatok, a presztízs és a kinézet diktálta döntés helyett jól fontolóra vegye, hogy 10-12 éven keresztül ki tudja-e elégíteni a választott kutyafajta napi mozgásigényét.

A kutya mozgatásának legáltalánosabban elterjed formája a sétáltatás. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kutyák ezt a tevékenységet nem kezelik olyan következetesen, mint ahogyan egyes gazdik ezt elképzelik. A sétát összekötik a számukra nagy jelentőségű információk begyűjtésével, a szimatolással, kihasználják a lehetőséget a terület jelölésére, egyben szükségleteik elvégzésére. A séta során igyekeznek kapcsolatot fölvenni fajtársaikkal, játékra hívják emberi társukat vagy fajtársukat. Igyekeznének önfeledten és szabadon mozogni, futkározni. Tehát a sétát kizárólag pórázon, láb mellett mendegélő kutyával kivitelezni akaró gazdi elképzelése messze nem esik egyben a legtöbb kutya elképzelésével. Ezért látni gyakran olyan párosokat, amelyek négylábú tagja a pórázt rángatja, a kétlábú pedig a kutyáját húzgálja, miközben szinte folyamatosan igyekszik a lelkére beszélni.

6. A munka

A tapasztalatok szerint a kutyáknál előforduló viselkedési problémák jelentős részének oka az, hogy a kutya unatkozik. Mindenféle feladat, elvárás, ellenszolgáltatás elvárása nélkül megpróbál valahogy létezni az egyik etetéstől a másik etetésig. Ez a ma elterjedt kutyafajták esetében - mindenféle tenyésztői célok ellenére (pl. ölebek, vagy ölebként kezelt, de más fajtacsoportba sorolt kutyák) - ellentétes a kutyák alaptermészetéből, ösztönrendszeréből eredő, az élettel szembeni elvárásokkal.

Ha egy kutya feladatot kap, a gazdája felelősséget vár el tőle, munkát ad neki, akkor növekszik az állat magabiztossága, motiválhatósága és önbizalma. Azért, mert az állatok - kivétel nélkül - genetikailag olyan beállítottságúak, hogy egy bizonyos energiát a mindennapok túlélésére használnak fel. Zsákmányt, táplálékot szereznek, menekülnek, védekeznek a természetes ellenségeikkel szemben vagy kitérnek a természet számukra veszélyt jelentő elemei elől, gondoskodnak a szaporodásukról, és szorgos munkával segítik az utódaik kezdeti életét. A mai, társállatként tartott kutyák nagy részénél ezzel szemben a következő a helyzet: egész nap ott van a tálban a száraztáp, hogy amíg a gazdi elmegy dolgozni, nehogy éhen haljon a család kedvence, este, hazatérve a gazdi "jutalomvirslit" ad a kutyának, amiért egész nap életben maradt. Vannak kutyák, amelyek egész életüket egy kertben, udvaron, kennelben vagy lakásban kényszerülnek leélni, ha mégis kiviszi a gazdi sétálni, akkor szándékosan másik időpontban, mint a szomszéd, "nem szereti az idegen kutyákat" jelszóval. Amikor mégis fölbukkan egy másik kutya a parkban, azonnal ölbe kapják a "cukifalatot", és visszacipelik a védettséget jelentő hálószobába.

A mennydörgés és a szilveszteri petárdázás jelenti a kutyák számára a két létező természetes veszélyforrást, mivel nem volt módjuk és lehetőségük ezek ellen természetes védelmi reakciókat kifejleszteni - szerencsétlen esetben örök életükben rettegni fognak ezektől az ingerektől. Egyes gazdik időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve próbálják - egy másik állatfaj (a macska) példáját szem előtt lebegtetve - ivarérett, egészséges kutyáikat kutyavécé, különféle almok és kutyapelenka segítségével tovább domesztikálni, azt remélve, hogy így sikerül megvédeni kutyájukat a környezet veszélyeitől, és a kutyatartás komfortosabbá, kényelmesebbé tehető. Ezzel megfosztják az állatot még annak a minimális feladatnak az elvégzésétől is, hogy számára alkalmasnak mutatkozó helyet keressen az ürülékének. A háttéripar elárasztja a szaküzleteket a különböző szuka- és kanriasztó-szerekkel. A gazdik haja az égnek áll, ha kan kutyájuk séta közben egy tüzelő szukával találkozik, és fordítva. Aztán, ha mégis szaporulatot eredményez a szeretett társállat természetes szexuális élete, akkor a születendő kölykök elpusztításának módja jelenti a legnagyobb gondot. Ma még az igazán színvonalas tenyésztők között is ritkaságszámba megy, ha az anya- és apaállat közösen gondoskodhat a kölykeiről, amint az a kutya falkában élő ősei számára természetes volt.

A fenti - sajnos szélsőségesnek nem mondható - példák fölsorolása arra igyekszik rávilágítani, hogy mennyire átveszik az emberek a kutyáiktól a természetes életvitelhez szükséges munkát, feladatot és tevékenységet, vagy bizonyos esetekben egyszerűen megtiltják a kutyának azokat a munkaszerű, számára az élettel együtt járó feladatoknak az elvégzését, amelyeket a természet diktál. Megfosztják a minimális lehetőségétől is annak, hogy az ember mellett legalább egy kicsit kutya maradhasson.

A fentiek természetesen nem vonatkoznak azokra a kutyákra, amelyeket jelenleg is valamilyen munkakutyaként, sportkutyaként tartanak, vagy szerencsés esetben a gazdájuk nem a fentiekben sarkított, de valós példák szerinti tartási körülményeket, hanem igazi életet biztosítanak számukra. Minden gazdinak, a kutyája fajtájától függetlenül, törekednie kellene arra, hogy társállatként tartott kutyájának olyan életmódot biztosítson, amelyben értelmes feladatokat, elvárásokat, viselkedési formákat kell a kutyának teljesíteni - legalább a napi élelemért, a jutalomfalatok ellenszolgáltatásaiért.

A munkára, az élet alapvető feladataira energiát tartalékoló és használó kutya, ha nincs irányítva, a feladatokra célirányosan motiválva, maga próbálja ezt az energiamennyiséget, tenni akarást valamilyen módon levezetni, önmagából kiadni. A kutya környezete a legtöbb esetben ezeket a nemkívánatos cselekvéstől a krónikus viselkedészavar állapotáig minősíti. Amelyik kutyának a táplálékáért és az ember által biztosított kényelemért és jólétért meg kell dolgoznia, annál megszűnik az unalom. Az élete új értelmet kap, eltűnnek az embereket zavaró viselkedési megnyilvánulásai. A kutya által végezhető munka - a klasszikus munkakutya-tevékenységeken kívül - lehet különféle használati tárgyak apportírozása, szállítása, játékos gyakorlatok és trükkök megtanulása, engedelmességi gyakorlatok ismétlése, klikker segítségével végzett gyakorlatok, munkaműveletek betanulása stb.

7. A tanulás

Naponta kapom a kérdéseket: "Meg tudná a kutyámat tanítani arra, hogy..." - és itt néha képtelenebbnél képtelenebb dolgokat kérnek, amelyekre egy kutyát nem kellene megtanítani, ha a fajnak megfelelő tartási körülmények biztosítva lennének, és a kutya kölyökkorától szocializálva és nevelve lett volna. Természetesen nem lehet cél, hogy minden kutyatartó ember egyben jó kutyatréner vagy kutyaoktató legyen. De az állat nevelésének tennivalóját mégsem lehet minden egyes kutyánál külső, szakszerű segítség igénybevételével megoldani, mert nevelni egy kutyát legjobban a saját gazdájának (falkavezérének) kellene tudnia.

A kutya alapengedelmességre való oktatása manapság már egyre nélkülözhetetlenebbé válik. Hogy ezt maga a gazdi végzi, vagy kutyaiskola, kutyatréner szakmai szolgáltatását veszi ehhez igénybe, az már egyéni szükséglet kérdése. A pozitív megerősítésen alapuló oktatás módszereit egyformán lehet a hétköznapi nevelés, az alapengedelmességi gyakorlatok és a magasabb szintű oktatás területein alkalmazni. Szerencsére az utóbbi néhány év szakkönyvellátásának köszönhetően lassan, de biztosan szaporodik azoknak a kutyatartóknak a száma, akik megértik ezeknek a módszereknek a lényegét.

A jutalmazáson alapuló kutyaoktatás alapját az jelenti, hogy ismerni kell, és tudni kell ellenőrzés alatt tartani a kutya igényeit. A gazdi ellenőrzése alatt tartja az élelmet, a játékot, és minden egyebet, ami a kutya számára érdekes lehet a körülötte lévő világban. A gazdi csak akkor tegye lehetővé a kutya számára ezekhez a hozzáférést, ha a kutya ezért valamilyen ellenszolgáltatást (megfelelő viselkedést) nyújt. Egy-egy, a kutyától megkívánt viselkedési forma elsajátításához, az ül, fekszik, marad, hozzám, helyedre megtanítására vagy a cirkuszba illő mutatványok kivitelezésére egyformán érvényes a szabály: minden egyes alkalommal, amikor a kutya a kívánt, elvárt viselkedésért, cselekvésért jutalmat kapott, nagymértékben megemelkedik annak az esélye, hogy a kutya azt ismételten meg fogja tenni. A jutalomfalat ellenzői általában hajlamosak elfelejteni, hogy az élelemnek a kutya oktatásánál, tanításánál kettős feladata lehet: a motiváció és a jutalom. Ennek megfelelően a pozitív megerősítésen alapuló oktatásnak nem szabad egyet jelentenie azzal, hogy a kutya gazdija "virsliosztogató automatává" alakuljon át a kutya szemében.

8. Az egészség

A kutya egészségügyi ellátása az élete folyamán nem egyforma, hanem az idő elteltével folyamatosan változik. Mást igényel a 2-3 hónapos kölyökkutya, mást az ivarérett korba lépő fiatal állat, és megint mást a tíz év fölötti, öregedő négylábú társ. Ennek ellenére minden kutyatartónak számolnia kell azzal, hogy a kedvencének kötelező érvénnyel biztosítania kell az állategészségügyi alapellátást. A jelen jogi szabályozás értelmében minden kutyának bizonyos életkorára meghatározott és rendszeres időközönként ismételt kötelező védőoltást kell kapnia, valamint az ember- és az állategészségügy szempontjából egyaránt rendkívül fontos további tennivaló a kutya rendszeres féregtelenítése is. Ennek egyrészt különösen a kölyök- és fiatal kutyák egészsége szempontjából van nagy jelentősége, másrészt a fonálférgek (Toxocara canis) és a galandférgek (Dipylidium caninum) általános elterjedésének megakadályozása végett.

Minden kutya az egész élete során igényel valamennyi tisztálkodási és ápolási gondoskodást és segítséget is a gazdájától. A kutyát a piszoktól, sártól, szennytől megtisztítani, a szőrét fésülni, kefélni a gazdinak kell. Az esővíz, pocsolya, sár letakarításához használható törülköző vagy kidobásra ítélt, lehetőség szerint nem muszálas - ezért jó nedvszívó - ruhadarab minden háztartásban akad. Egy olcsó kefét, fésűt a kutya szőrhosszúságától függően minden gazdinak be kell szereznie. Arra viszont nem adható egyformán érvényes tipp, hogy naponta három alkalommal, vagy csak hetente egyszer kell a kutyus szőrzetét ápolni. A dús, hosszú, esetenként földig érő, valamint erős aljszőrzettel rendelkező kutyák szőrzetének ápolása valóban átlagon felüli módon munka- és időigényes.

A mai kutyatartók között egyre nagyobb számban terjed azoknak a száma, akik - hasonlóan az emberi természetgyógyászathoz - az alternatív megelőzési és gyógymódokban keresnek és találnak kedvencük részére megnyugtató egészségügyi megoldást. Valóban sok állategészségügyi problémára hasznos lehet a homeopátia, ayurvéda, akupunktúra, Bach-virágterápia, mágnesterápia, fitoterápia, aromaterápia, hidroterápia vagy a különféle masszázstechnikák. Ma már ezeket az igényeket is ki lehet elégíteni a megfelelő szakemberek segítségével, figyelembe véve azonban, hogy ezek a módszerek nem minden esetben pótolják a klasszikus állatorvosi ellátást.

A fentiekben vázolt nyolc dolgot természetesen a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező gazdik a kutya igényeihez és a sajátjaikhoz igazítva tetszés szerint kombinálhatják, összevonhatják. Amennyiben az ember egy ismétlődő napirend szerint a kutya fejlődéséhez szükséges valamennyi feltételt hosszú távon biztosítani tudja a kutyájának, nap mint nap tapasztalhatja, hogy kedvence fitt, egészséges, lelkes és figyelmes, harmonikusan beilleszkedik a környezetébe. Ekkor jelent igazán élményt a kutya tartása, embernek és kutyának egyaránt.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4608