Az új családtag érkezésével mindenre kihatnak a változások, nem csak életvitelünk változik, de az időnk és figyelmünk is megoszlik. Ezt a család kedvence is megérzi már várandóság alatt. Sokakban felmerül a kérdés, kutya vagy gyerek? De persze azokban a párokban, leendő szülőkben, akik számára kutyus is családtag ez fel sem merül. A két szeretet lény között nem is kell választanunk, odafigyeléssel és egymáshoz szoktatással inkább előnyős kapcsolat válik kettejük között. Ha már a kedvencünk családi, baráti társaságban találkozott gyerekekkel, játszottak vele, akkor ez már egy kellemes élményként él a kutyusban ilyenkor könnyebb dolgunk van. Az is előfordulhat azonban, hogy nem volt ilyen kontaktusban része. Hajlamosak vagyunk kicsit háttérbe szorítani a "régi" családtagot az "új" családtag érkezése miatt, talán kevesebbet játszunk velük és szeretgetjük őket, ilyenkor féltékenység is felmerülhet. Ez arra utal, hogy kutyusunk veszélyeztetve érzi eddig elfoglalt helyét a családban és a gazdijuk szívében. Odafigyeléssel és némi trükkel eloszlathatjuk kedvencünkben ezt a gondolatot.

Az első találkozás:

Fontos, hogy már újszülött korban se féltsük túlzottan gyermekünket a kedvencünkkel való érintkezéstől. Ehhez egészségügyi szempontok szerint kutyusunknak meg kell felelnie (oltások, féregtelenítés)! Ilyenkor nyugodt szívvel engedhetjük, hogy megszaglássza a majdani játszópajtását, ismerkedjen vele! Ne engedjük viszont, hogy a kicsi dolgaival játsszon pelenka, ruha egyéb. Ezzel is csak ismertessünk meg, végigszaglászás erejéig, hiszen ez által tudja az "új";családtagot beazonosítani. Figyeljünk oda kedvencünk reakcióira, ha a kicsivel vagyunk, kezünkben tartjuk, ne utasítsuk el kedvencünk közeledését, simogassuk meg és beszéljünk hozzá, ezzel is tudatosítsuk benne,hogy nem feledkeztünk meg róla! Így gyermekünk társaságában nem fogja magát kitaszítottnak, elhanyagoltnak érezni, ezáltal nem alakul ki semmilyen féltékenység benne.

Szeretet, óvatosság:

Ahogy a kicsi nő egyre nagyobb érdeklődést mutat a négylábú családtag iránt. Ez persze egy olyan korszak, ami rengeteg veszéllyel is jár. Vannak határok, amit a gyermekünknek és kutyusunknak egyaránt be kell tartani és erre nekünk kell megtanítani őket! Amikor már a pici négykézláb mászik, megteszi élete első lépéseit, megsimogatja, megérinti a számára roppant érdekes élőlényt, szeretne minél közelebb kerülni hozzá. Fontos, hogy SOHA NE HAGYJUK ŐRIZET NÉLKÜL ŐKET! Sajnos sok "baleset" a gondatlanságból születik nem a kutya vagy a gyermek hibájából, tanítsuk meg gyermekünknek, hogy a kutya nem játékszer, élőlény és biztosítsunk nyugodt helyet ebünk számára, ha már megunja a játékot, alszik vagy eszik! Ne feledjük el azt sem, hogy nincs az a jámbor eb, akit ne lehetne kihozni a sodrából! Egy kisgyermek még nem tudhatja, ha fájdalmat okoz, amit pedig a kutya jelezni fog így vagy úgy! A játék nem fajulhat el egyik részről sem erre is nekünk kell meg tanítanunk őket! Egy kutya lereagálhat egy sikítást, egy megmarkolászást, sírást támadásnak is ilyenkor védekezni fog! Figyeljünk arra, hogy a picit ne tudja fellökni kedvencünk, hiszen sérüléseket okozhat! Ügyelünk az otthonunkba betérő vendégeinkre is, mert ebünk sokszor testőrként védelmezi a babát, így támadóan léphet fel. Ha ezeket nem hagyjuk figyelmen kívül, a veszélyforrásokat elkerüljük!



Az Igazi játszótársak:

A gyermeket belevonhatjuk a kutyus körüli teendőkbe például az étel előkészítésébe, szőrének kezelésébe, fürdetésébe, sétáltatásába stb. Ez kialakítja gyermekünkbe a felelősségérzetet, a gondoskodás fontosságát. Azoknak a gyerekeknek, akik ilyen barátságban élnek egy kis kedvenccel gyorsabban sikerül szocializálódniuk, meg tanulják tisztelni az élőlényeket és a természetet! Tehát nem kell választanunk az "új" és "régi" családtag között, hiszen olyan élménnyel gazdagodnak gyermekeink, amitől biztosan nem szegényebbek, hanem gazdagabbak lesznek.