Minden lépés – az első pillanattól kezdve – a későbbi munkára komoly hatással van. A kölyökkutya felnevelése játéknak tűnik, de mégsem teljesen az. A játékkal kezdődik a tanulás, ismerkedés a környezettel, a célirányos játékkal hívjuk életre az ősi ösztönöket, amire alapozhatunk a kiképzés során. Az első lépéstől már mi vagyunk a felelősek, és kevesebbet hibázunk, ha tudjuk, hogy mit miért teszünk.

A kölyök hazaszállítása

A sikeres kiválasztást követően elérkezik az idő, amikor a választott kölyköt haza kell szállítani. A legcélszerűbb, praktikus megoldás, ha a kölyköt személygépkocsival visszük haza, így a lehető legkevesebb felesleges negatív környezeti inger, behatás éri kis barátunkat. Gondoljunk bele, hogy elég nagy sokkhatás a kölyöknek, hogy a szülőktől, testvérektől elszakítjuk, ne tetézzük még mi is a sokkhatást. Ne ijedjünk meg, ha a kölyök kedélyállapota megváltozik, esetleg búskomorrá válik, ennek időtartama attól függ, hogy milyen gyorsan találjuk meg a kapcsolatot az újdonsült társunkkal. Sürgősen pótolnunk kell azt a hiányt, amit az eddig megszokott otthoni környezet melegsége jelentett, ezért a lehető legfontosabb a gyors hazaszállítás. Akármilyen büszkék is vagyunk a kölyökre, ne járjuk körbe vele az ismerőseinket, mert a „nagy szeretetet” a kölyök negatívan éli meg. A szállítás közben a legjobb, ha az ölünkbe vesszük a kölyköt, ezzel is biztonságérzetet nyújtunk neki, de egy jól kibélelt doboz is megfelelő, persze az ember közelében. Ha kell, nyugtassuk meg a kutyát, becézgessük, simogassuk, ha érdeklődést tanúsít a környezetével, ne tiltsuk meg neki. A hazaérkezést követően a kiskutyát vigyük a már előkészített helyére, gondoskodjunk vízről, élelemről. Lehet, hogy a kutya az első órákban, esetleg napon nem eszik, ne ijedjünk meg, az új közeg teljesen lekötheti a figyelmét. A kutya viselkedését ezen a napon figyelhetjük meg istenigazából, mert az új helyen, tapasztalat hiányában, ösztönszerűen mozog, cselekszik. Mivel a kutya az új környezetben egyedül van, „szeretethiányos”, nagyon jó hatást érhetünk el akkor, ha napjában többször is játszunk vele, ezzel megalapozhatjuk az ember és a kutya közti kapcsolatot. Az első napokban a kölyök fő foglalkozása az, hogy megismerje az új közeget, egyes területrészeket kisajátítson, a lakhelyét birtokba vegye. Pár nap után már biztonságosan fog közlekedni a területén, a világ egyre jobban kitágul előtte, nap nap után újabb és újabb dolgokat fedez fel, tapasztalatokra tesz szert. A kutya idegrendszere ebben az időszakban nagyon sérülékeny, ezért hagyjuk neki, hogy minél több dolgot önállóan fedezzen fel, jöjjön rá, hogy mely dolgok jók vagy rosszak.

Itt szeretném tisztázni azt a tényt, hogy hol tartsuk a kutyát. A kutya szempontjából a lehető legjobb megoldás, ha kennelben tartjuk. A kutyának nem tesz jót, ha a lakásban együtt lakik az emberrel, mert nem tud különbséget tenni a nem neki célzott, és a más embernek szánt szavak, hangok között, így magára veszi a szidalmazó jellegű, hangsúlyú szavakat, de nem érti, mi rosszat tett, amiért leteremtik. Ezek a szavak, hangsúlyok a végletekig ostromolhatják a kutya idegrendszerét, pedig nem is neki szólt a szidás. Ezen okokból kifolyólag a kennelben tartás előnyösebb, az emberrel való kapcsolat itt is megvan, de van a kutyának külön, pihenésre kialakított hely, ahol feltöltődik, és azt tesz, amit akar. Azonban ha nem a megfelelő módon neveljük a kutyát, akkor a kennelben tartott kutya esetében is bekövetkeznek visszafordíthatatlan negatívumok. A jó nevelés alapfeltétele, hogy optimális körülmények és lehetőségek megteremtése mellett hagyjuk felnőni a kutyát. Ez nem azt jelenti, hogy bezárjuk a kennelbe, és ha kedvünk szottyan, akkor kiengedjük, vagy éppen játszunk vele, de arról sincs szó, hogy a 7-9 hetes kutyát elkezdjük kiképezni és azt hisszük, hogy akkor profi módon fog dolgozni 12 hónapos korára. Különbséget kell tudni tenni a nevelés, a kölyökben lévő ösztönök felszínre hozása, megerősítése, és a kiképzés, a felszínre hozott ösztönökön alapuló tanítási folyamat között.

Szoktatás a nyakörvhöz, barátkozás a pórázzal

Ahhoz, hogy a kölyköt megismertethessük azzal az érdekes világgal, amely a kerítés túloldalán vár rá, nyakörvvel, pórázzal kell ellátnunk, ami az érvényben lévő jogszabályok alapján is kötelező. A felszereléshez történő szoktatás alapfeltétele, illetve első lépcsőfoka a nevelésnek. Mielőtt pórázra vennénk a kölyköt, előtte egy-két nappal tegyük rá a nyakörvet, ami nem fog tetszeni kis barátunknak. Fához, falhoz dörgölődzik, kaparászva megpróbál megszabadulni a számára először kellemetlen nyakörvtől. A nyakörvet az első alkalommal játék közben kell rácsatolni a kutyára, úgy, hogy szinte észre se vegye, így a kölyök gyorsan rájön, hogy a nyakörv felcsatolása nem jelent számára semmilyen veszélyt, sem a mozgásban, sem pedig az életvitelben nem akadályozza, rövidesen figyelmen kívül hagyja, megszokja. A póráz felcsatolása azonban nem ilyen egyszerű dolog, a felcsatoláskor tapasztalható az első komolyabb nézeteltérés a gazda és a kölyök közt. Igazi kutyás közhely, hogy a póráznak két vége van, az egyik végén egy fegyelmezetlen, ugrabugráló, esetlen kiskutya, a másik végén pedig a gutaütés határán lévő gazda. A pórázt a kölyök szabadságának drasztikus akadályozásaként fogja értékelni, és igyekszik a póráztól, és a nyakörvtől is megszabadulni. Tolatva, hemperegve, esetleg a pórázt rágva megpróbál menekülni, ekkor próbáljuk nyugtatni, simogassuk, hagyjuk, hogy egyelőre arra menjen, amerre akar, engedjük magunkat „vontatni”. A kutya azért többször is próbálkozni fog a kibújással, főleg, ha a póráz megfeszül, vagy nem arra megyünk, amerre ő akar. Ez a viselkedés ne szegje kedvünket. Ha minden séta előtt rácsatoljuk a pórázt, ez mindig kellemes jelzője lesz a sétának, és a kölyök előbb-utóbb hozzászokik ahhoz, hogy a póráz és a nyakörv látványa a szabadságot jelenti számára. A póráz az ember és a kutya közötti érzékelőkapocs, amely az egész életét végigkíséri, majdnem minden gyakorlatnál szükség lesz rá, ezért a pórázzal még véletlenül sem szabad megütni a kutyát!

A póráz nem fenyítőeszköz!

A szocializálódási folyamat

A kutya mint alapjában véve társas lény, megtanul élni az ember társaságában, egy olyan világban, ahol minden lépésben találkozhat az ember alkotta veszélyes és veszélytelen, kellemes és kellemetlen dolgokkal. A szocializálódási folyamat bizonyos megléte tehát létszükség a kutyának. Ez a folyamat végigkíséri a kutyát egész élete során, de a nevelési időszakban mindenképpen. Jól elkülöníthető magatartási formákban nyilvánul meg, hogy melyik kutya szocializált, és melyik nem. A megfelelően szocializált kutya nyitott az emberekkel szemben, jól érzi magát az ember társaságában, de van egyénisége, és nem rendeli alá magát csak a gazdának.

Ismerkedés a környezettel

A kölyökkutya már megismerte a szűkebb környezetét, otthonát, ahhoz, hogy megismerhesse a tágabb környezetét, a „nagyvilágot”, el kell hagynia az eddigi életterét. Ez csak úgy jöhet létre, ha már megtanulta a pórázon való közlekedést, ha ez a közlekedés már biztonságos, akkor eljött az első séta ideje. Fontos, hogy a sétákat csak akkor kezdjük el, ha a kölyök megkapta a szükséges védőoltásokat (parvo, szopornyica, májgyulladás stb). A pórázon történő sétáltatás nagyon fontos dolog, elősegíti a kölyök ismerkedését a zajos, rejtelmes külvilággal, így rengeteg tapasztalatot gyűjt, és az együttcselekvés megerősíti az ember és a kutya kapcsolatát. Az első séták ne legyenek túl hosszúak, mert a hirtelen feltárulkozó világ nagy hatással van a kölyökre. Gyerekes csodálkozással fedezi fel az izgalmas környezetét, milliónyi inger éri, ezért hagyjunk időt neki, hogy ezeket az érdekességeket fel tudja dolgozni. Kezdetben próbáljunk olyan helyet keresni, ami viszonylag nyugodt, csendes, ingerszegény, ne vigyük egyszerre ember- és járműáradatba. Fokozatosan szoktassuk az új környezethez, semmit ne erőltessünk a kutyára, hagyjuk, hogy maga jöjjön rá a pozitív-negatív hatásokra. Lényeges, hogy a kiskutya élvezze a sétát, a szabadságot, így pár alkalom után már a póráz és a nyakörv látványa is izgalomba hozza, örömmel veszi tudomásul, hogy séta következik, hiszen számára ez kalandok új sorozata, a világ megismerésének lehetősége. Annak a kutyának, amely ebben a különösen fogékony időszakban a környezettől elzárva, kerítés mögött él, a képességei nem tudnak kifejlődni, nem lesznek élettapasztalatai, a külvilághoz nem tud alkalmazkodni. Az így tartott kutyák gyávák, félénkek, félelmükben harapósak lesznek. A kölyökkutya fejlődése, tapasztalatszerzése érdekében ezért nagy jelentősége van a sétáknak.

http://kutyahirek.hu/index.php?aid=18a13c5afb1ad2baab1ce23&cat=16&subcat=16