Általában mindenki elismeri, hogy a játék hatással van a kiskutya viselkedésére, sőt egész életére. Három hetes kortól a kölykök mozgása tökéletesedik, sajátosabbá válik. Ülnek, imbolyogva járnak, szaladgálnak, és különböző helyzetben fekszenek. Kiadós szopás és alvás után, amikor felébrednek, játékosan harapdálják - még ha ügyetlenül is - egymás nyitott száját, fejét, fülét, lábát, vagy farkát. Támadó és védekező mozdulataik közben bevetik mancsaikat is, és bizony gyakran esetlenül gurulnak egymáson keresztül. Ezek a mozdulatok fokozatosan válnak ügyesebbé és hevesebbé. Játékos birkózás alatt - néha táplálkozás közben is - félelmetesen morognak, védekező helyzetbe állnak, egyik a másikra támad. A kölykök hátukon fekve néha játékosan kapnak lábaik után. Egy nyolchetes egyedül tartott kiskutyának hiányzik a játszótársa, emiatt gyakran kénytelen önmagával játszani.

A kölykök beilleszkedése a negyedik hét közepétől, a hetedik hét végéig tart. Ezen időszak alatt szerzett kellemes vagy kellemetlen tapasztalatok döntően befolyásolják további fejlődésüket. Lényük, természetük formálásában elsősorban az anyának van kiemelkedő szerepe, mivel együttlétük alatt saját természetéből nagyon sokat ad át kölykeinek. Ebben a korban igyekeznek birkózás során kölcsönösen a tarkójukon elkapni egymást. Hamarosan játszanak odanyújtott kezünkkel, de különböző mozgó tárggyal - labda, gumijáték, stb. - is, mely közelükbe kerül.

Hat-nyolc hetes korban nem érheti "lelki károsodás" a kölyköket, mert ez tartósan megmarad, és felnőttkorukban helytelen viselkedésben nyilvánulhat meg. Ezen időszakban erőteljesen növekednek, viselkedésük formálódik. A különböző fejlődési folyamatok hatnak egymásra, meghatározzák testi és "szellemi" fejlődésük összhangját. A játék befolyásolja a fiatal egyed későbbi viselkedését. A hancúrozás komolyabbá, a harapások fájdalmasakká válnak és megmutatkoznak a dühösség első megnyilvánulásai. A játék egyre gyakrabban csap át harcba.

Három-négy hónapos korban megerősödnek az aktív-védekező reakciók elemei, és ennek alapján kifejezésre jutnak a ragadozó ösztönök (gépkocsi után történő futás, mozgó állat kergetése, stb.). Jellegzetes viselkedés a labda vagy az eldobott bot visszahozása. A kölykök már nem esetlenek, hanem mozgékonyak, fáradhatatlanok, ügyesek, tetterősek. Egyesek a védekező reflex, a nemi reakció, és az összehangolt mozgás megjelenésével magabiztossá, kötekedővé, sőt barátságtalanná válhatnak. A dühkitörések fokozódnak, és kismértékben megközelítik a felnőtt egyedek harcát. előszeretettel támadják az ellenfél tarkóját és torkát. Mindkettő olyan helye a testnek, amit könnyedén lehet elkapni, és ahol olyan szervek találhatók, melyek megsértése életveszélyes. Biológiai szempontból a játék: előkészítő gyakorlat a komoly harcra, az egymás közötti rangsorolásra, más állatok elleni védekezésre, és a zsákmány megszerzésére.

Élete első negyedévének végén a kölyök már önállósítja magát, s felderítő utakra is vállalkozik. Ha hasonló korú kutyával él együtt, akkor pajtásában sokkal inkább látja a vetélytársát, mint eddig, nemcsak az eleséges tál mellett, hanem egyéb vállalkozásainál is. Személyiségnek érzi magát, és ösztönszerűen törekszik a másik fölé kerülni a rangsorban. Mozgatható tárgyak birtoklásánál, nem engedi át a másiknak a megszerzett tulajdont, s rendszerint mindkét oldalról húzgálják. Teljes egyetértés csak akkor van közöttük, ha céljaik azonosak, de ha az "üldözött valamit" utolérik, vége az egyetértésnek, s a legkisebb rész birtoklásáért is dühödten vicsorítják egymásra fogaikat. Az erősebb, a magasabb rangú elmarja másikat, a gyengébb pedig készségesen alárendeli magát, s szerényen félrevonul.

Lényeges a természetes viselkedési formák elsajátítása, amelyet más hasonló korú kölyökkel biztosíthatunk. elsősorban a játékra gondolok, hiszen kiskutyaebben a korban fejlődik legjobban. Számára a játék: szórakozás, és ez csak nyugodt légkörben történhet. Miután a kölykök játék során tanulnak meg mindent egymástól, lehetőleg gyakran, akár naponta is találkozzanak. Azonos fajtájú kutyák esetében a legelőnyösebb, ha egyenlő korúak is. Maximálisan el kell kerülni a rossz élményeket, mert amennyiben egyszer a kölyök valami rosszat tapasztal, egész életére megjegyezi, és félénk lesz, melyet később igen-igen nehéz helyrehozni.

A legtöbb kutya, ha szabad területre ér, és a pórázról elengedjük, azonnal eszeveszett versenyfutásba kezd, egyszóval a féktelen öröm jeleit mutatja. Minden erejével és a legnagyobb sebességgel jó néhányszor nagy ívben körülfutja gazdáját, eközben hirtelen vargabetűket ír le, csodálatraméltó tempóval bújik keresztül a legsűrűbb bokrok között, anélkül, hogy csökkentené sebességét, magas- és távolugrással szökken a fekvő fatörzseken, árkokon keresztül. E rohangálás közben hátracsapja füleit, farka lelóg, erőteljesen liheg. Többnyire hang nélkül hajkurász, csak a lihegését és morgását lehet hallani. Éppen úgy viselkedik, mint mikor egy másik kutyával játszik. Ez a viselkedés mindig a nagyon eleven kutyáknál tapasztalható, akik folytonosan készek hasonszőrűekkel való harci játékra. Számukra ez a versenyfutás nyilván lelkileg is pótlás a más kutyával folytatott "fogócskázás" helyett.

Az a kutya, mely előzőleg hosszú ideig heverészett a szobában, szép napos időben, szabad területen szívesen kezd "őrült futkározásba", borús időben viszont nem. Az ilyenfajta száguldás rendszerint rövid ideig tart, majd kis szünet következik, azután újból elkezdi. A rohangálás semmiképpen sem valamilyen ritka viselkedési forma, mert a fogságban tartott farkasoknál is meg lehet figyelni. Nehéz testű, lomha ebeknél azonban ez az eszeveszett rohangálás nem észlelhető.

Játék történhet ember és kölyök vagy felnőtt egyed között is. Soha ne vigyük túlzásba, amennyiben elfárad, hagyjuk pihenni. Hasonlóan cselekedjünk akkor is, ha a játék hevében túlságosan "felpörög", és kissé durván harap. A gazda közelsége miatt a kölyök szokatlan feladat elé kerül: elvárják tőle, hogy engedelmesen, vagyis másképpen viselkedjen, mint az alomtestvéreivel. E kapcsolat kialakításához a növekvő kölyöknek időben kell átállnia az ember eltérő életformájára. Esetek túlnyomó többségében ugyanekkor következik be az álomtestvérektől való elszakadás is, emiatt igen fontos, és természetes fejlődési folyamatok szakadnak meg. Testvéreivel megszűnik a kapcsolata, helyette új, voltaképpen számára nem természetes követelményeknek kell megfelelnie, amelyek jellemzik az ember-kutya kapcsolatot. A megoldás nem egyszerű: olyan helyzetek elé kell állítani a kölyköt, melynek során, egyrészt igazi kutya váljon belőle, ugyanakkor megbízható, kellemes társ is legyen.

A gazda feladata, hogy megfelelő időben - hat-nyolc hetes korban - vigye haza a kölyköt. Amikor megszokta új környezetét, az ember-kutyakapcsolat szinte magától kialakul. A kiskutya óriási kíváncsisággal indul a környező világ felfedezésére, miközben önként betartja az anyjától tanult, valamint az öröklött játékszabályokat. Arra kell fordítani ezt a csekély időt, hogy megtalálja a helyét új otthonában, és semmi esetre sem kell követelni tőle túl sokat, főképpen soha sem szabad megijeszteni. A sok-sok játék pedig csak használ a kölyöknek!

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4799