A kutyások gyakran értetlenül állnak az etológusok által kimutatott eredmények előtt, hiszen „ők ezt már régóta tudták”, mindenféle tudományos vizsgálat nélkül is. Mit lehet ilyenkor tenni, beletörődünk, hogy még a más területen tudományos munkát végző gazda is könnyen elveszíti szakmai hozzáállását, ha a kedvencéről van szó.

Pedig hát akad néhány kérdés, amit a gazdák „mindig is tudtak”, aztán kiderült, hogy bizony rosszul tudták. És lássuk be, botorság lenne azt hinni, hogy a gazdák elfogulatlanul szemlélik kedvenceik viselkedését, ítélik meg képességeiket, esetleg egy nagyobb elemszámú minta megfigyelésére alapoznák magabiztos véleményüket. Pedig egy tudományos vizsgálódásnál mindkét feltétel elengedhetetlen.

Néha azonban kétségtelenül nekik van igazuk! Magyar kutatók eredményei alapján sikerült igazolni például, hogy a tamáskodók tévednek, amikor azzal vádolják a gazdákat, hogy csak bebeszélik maguknak és másoknak kutyájuk szinte gyermeki ragaszkodását. A szkeptikusokat már a világirodalomban visszatérő motívumként megjelenő „hűséges” kutyák is elbizonytalaníthatnák, hiszen ez a jelenség nyilván nem csupán az amerikai filmipar kreatúrája. A tudományos kérdéseket evolúciós megközelítéssel vizsgáló etológusok persze inkább azon gondolkodtak el, vajon mi lehet az eredete ennek a különleges vonzódásnak, és hogyan történhetett meg, hogy egy faj felnőtt egyedei természetes környezetükben egy másik faj egyedeihez kötődnek. A rendhagyó területre tévedt etológusok a kötődést a humán kutatások felől próbálták megközelíteni. Felfedezték John Bowlbyt, akire pszichiáter létére meghatározó erővel hatottak a klasszikus etológia eredményei és módszertana, így híres kötődési elméletében nem a gondozó élettani szükségleteket kielégítő vagy tanítói szerepét, hanem biztonságot nyújtó hatását hangsúlyozta.

De vajon hogyan lehet objektíven megítélni, azaz valamilyen formában mérni az érzelmeket?

Két amerikai pszichológus, Ainsworth és Wittig a 60-as évek végén a gyerek-anya kötődés vizsgálatára kidolgozott egy némiképp rendhagyó módszert, az úgynevezett Idegen Helyzet Tesztet (Strange Situation Test). A tesztben a kisgyerek és gondozója (többnyire az anya), valamint egy idegen vesz részt. A színpadi jelenethez hasonlító, több epizódból álló helyzetben az egy év körüli gyerekek jellegzetes módon viselkednek egy ismeretlen helyen. Aggódnak, ha a mamájuk egyedül hagyja őket, és próbálnak újra kapcsolatba kerülni vele, illetve amikor az anyuka egy kis idő múlva visszatér hozzájuk, a közelsége, a vele való kontaktus láthatóan megnyugtatja őket, mert újra játszani kezdenek. A videóra vett eseményeket utólag kielemzik, és a babákat a megfigyelt viselkedésük szerint kötődési típusokba osztják (biztonságosan, illetve bizonytalanul kötődő).

A véletlen úgy hozta, hogy Magyarországon épp akkor mutatták be ezt a tesztet, amikor az addig a paradicsomhalak ragadozóelkerülő viselkedését vizsgáló maréknyi magyar etológus a kutyát, illetve a kutya-ember kapcsolatot szemelte ki jövőbeli kutatási célként. A teszthelyzet gyors adaptálásával már meg is indulhatott a kutyák egyedi, emberhez való kötődésének vizsgálata.

http://mipszi.hu/cikk/130415-gazdak-mindig-tudtak