A mentőkutyák felnevelése során azonban, ha néhány dologban kiegészítjük eddigi ismereteinket, némi előnyre tehetünk szert a kiképzés terén.

Mint minden munkakutya, így a mentőkutya eredményes felnevelésének is alapja az ingerekkel, tapasztalási lehetőségekkel bővelkedő környezet. Abban a kutyában ugyanis, amelynek nincs lehetősége megszületése pillanatától kezdődően megfelelő mennyiségű tapasztalatot szerezni az emberekkel benépesített világból, a későbbiekben úgynevezett antiszociális viselkedésformák alakulnak ki. Ezek a viselkedésformák az egyed genetikai adottságaitól függően nagyon sokfélék lehetnek. A leggyakrabban tapasztalhatóak: az agresszivitás, a félénkség, a bizalmatlanság, amik a későbbiekben ellehetetlenítik a kiképzést. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ingerszegény környezetben felnevelt kutyanem csak mentőkutyakiképzésre, hanem általában semmilyen kiképzésre nem alkalmas. Már régen megdőlt az a tévhit, hogy a kölyökkutyát nem szabad az utcára vinni, amíg az összes oltását meg nem kapta. Igen is vinni kell, bár bizonyosan fennáll egy esetleges fertőzés kockázata, de ez korántsem hordoz magában akkora veszélyt, mint az, hogy a bevésődési időszak alatt ingerszegény környezetben tartott kutyának soha nem lesz felhőtlen a kapcsolata az őt később körülvevő világgal.

Már nagyon sok kiképző barátomtól hallottam és magam is osztom azt az álláspontot, hogy egy kutya felnevelésére a 10-12 éves kutyaszerető gyerekek a legalkalmasabbak. Az ő ösztönös hozzáállásuk eredményeképpen már több munkakutyás jutott kitűnően felnevelt, a kiképzésre remekül előkészített kutyához. Ennek szellemében próbáljuk felnevelni kutyáinkat, és ha egy születetten jó képességű kutyaolyan nevelést kap, mint amit egy gyermek adna neki, akkor van remény arra, hogy a kiképzési szakaszban is meg fogja állni a helyét. Fontos megemlíteni még egy gyakorlati problémát, ami a kiképzés későbbi szakaszában rendkívül nagy jelentőséggel bír. Ez pedig az apport játék sajátos technikája. 10 hetes kortól kezdve egészen a kutya élete végéig célszerű kettő egyforma játékot alkalmazni, mivel az egyik játék mindig a gazdinál van, csak a másikat birtokolja a kutya, és mivel számára a már megszerzett játék nem olyan érdekes mint az, amit a gazdinál lát, ezért ezt le fogja tenni és boldogan rohan az után a játék után, amit a gazdi közben eldobott. Amíg a kutyaa másik játékot üldözi, a gazdi felveszi az előzőleg a kutya által letettet és a folyamatnak így soha nincs vége. Ez kettős jelentőségő. Az egyik, hogy miután a kutyamegérti, hogy az akció mindig a gazdától indul, örömmel rohan felé, szájában az apporttal. A másik előnye ennek a játékmódnak pedig, hogy így kevésbé alakul ki benne a zsákmány féltése - hiszen soha nem fosztották meg a megszerzett zsákmánytól -, ezért ez a technika a kiképzés későbbi szakaszában megkönnyíti munkánkat.

A mentőkutyák felnevelésének van még egy sarkalatos pontja, ez pedig a hangadás. Ha a felszabadult játék közbeni spontán ugatást mindig a zsákmány játékba hozása követi, a kiskutya gyorsan megérti, hogy céljai elérése érdekében ugatnia kell. Nem mintha ez felnőtt korban nem lenne tanítható, de azok a kutyák, amelyek az efféle szituációkat akár már 8 hetes korukban megismerték, felnőtté válásuk idejére rendkívüli előnyökkel rendelkeznek ilyen tapasztalatokat át nem élt társaikkal szemben.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a nehezen járható romos, mélységekkel, magas helyekkel bővelkedő épületek megismertetésére, a csúszós, ferde, fényes talajon, valamint a sötét helyeken történő közlekedésre, továbbá az ezeken a helyeken történő önfeledt játékra. Érdekes szituációt nyújthat pl. a műanyag flakonokkal kb. 20 cm magasan feltöltött helyiségben történő játék. Itt megtapasztalhatja a kölyök, hogy a természetestől teljesen eltérő, zajos helyiségek sem jelentenek számára veszélyt. Igyekeznünk kell a lehető legtöbb helyszínen a lehető legtöbb szituációval megismertetnünk kutyánkat. Törekedjünk arra, hogy mindent megtapasztalhasson, amivel későbbi életében találkoznia kell. Labdázzunk, és használjunk jutalomfalatkákat, mintha az egész élete arról szólna, hogy játszunk és eszünk. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy a napi gyakorlásokkal soha ne terheljük túl a kiskutyaidegrendszerét. Mindig ügyeljünk a fokozatosságra, és soha ne hagyjuk figyelmen kívül a kölyök egyéni adottságait mind a fizikai, mind pedig a lelki adottságok terén. Igyekezzünk olyan körülményeket teremteni, hogy a fegyelmezés a lehető legkisebb mértékben váljék szükségessé.

Ha egy alapvetően jó képességű, kifejezett ösztönmagatartással rendelkező kölyköt ezek szerint a szempontok szerint nevelünk fel, jó eséllyel indítható később a mentőkutya-kiképzés valamely szakágában, esetleg kettő-háromban is egymással párhuzamosan.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5014